Snowboardozni Afrikában - Nagykalandom Marokkóban - 2. rész
Képgaléria megtekintése2011.05.13. - 00:05 | Tóth Péter
"A sofőr egy vérbeli dzsalabás, fejfedős, szakállas arab volt, aki a teljes buszút alatt Koránt hallgatott, teljes hangerővel. Csak az első 20 perc volt nehéz, utána már jobb altató nem is lehetett volna. Ahogy egy helyi mondta: This is the Africa!" Marokkót körbeutazni különleges élmény. Utazásunk fő szempontja az volt, hogy a kigondolt úticélokat meglátogatjuk 7 fős kis csapatunkkal, de mindenhol annyi időt töltünk, amennyi jól esik, ott alszunk, ahol az este ér minket, és azzal utazunk, ami előrevisz. Marokkói útibeszámolónk második részéből kiderül többek között az is, hogyan lehet snowboardozni Afrikában.
HIRDETÉS
Snowboardozni Afrikában?
Elöljáróban: a terveket sikeresen végrehajtottuk, Marokkót bejártuk.
A csapat tagjai voltak: Sipi (a főnök), Bea, Edus, Frenky, Tibi, Ferkó és jelen sorok írója. Az út előtt nem ismertük egymást, erre a különleges alkalomra állt össze a Csapat.
Az indulás Budapestről történt egy a Scobby-Doo-ból is ismert „Rejtély busz"-tól csak a színében eltérő géppel (az zöld, ez piros volt). 1.000 km autózás után a repülő Milánóból vitte a csapatot Marrakech-be. Sajnos autózni kellett, mert nem kevés forinttal került kevesebbe így a túra, mint Ferihegyi indulással, pedig az autó benzinnel ment, nem olcsó autópályán, és majd 3 hetet parkolt pénzért a milánói reptéren.
Marrakech-ben már a nyár várt minket a pesti hideg után, a szállásunk gyönyörű volt, az udvaron négy gyümölcsökkel teli narancsfa nyújtózott az ég felé. Két szobában aludtunk mindössze 60 dirhamért (DH) fejenként. A későbbi számolásokat segítve: 10 DH=1 €.
Másnap reggel a csomagok egy része maradt, viszont a snowboardok nem! Hódeszkázni Afrikában? Persze! A cél a Magas-Atlasz volt, ott is a Toubkal, a maga 4.167 méteres magasságával. Így már indokolt a snowboard. Persze ez nem volt kötelező, aki nem akart, vagy tudott hegyet mászni (mint például én), az maradt Imlil-ben. Az is 2.000 m magas, viszont a hegymászás helyett kitűnő fotótémákat és rengeteg élményt szolgáltatott. Az ott töltött napokat végigfotóztam, és néhány gyerkőc hazainvitált a családjához, péntek lévén pedig kuszkusz volt az ebéd, amire meghívtak. Az iszlám országokban a péntek a mi vasárnapunknak felel meg, Marokkóban pedig a kuszkusz a mi vasárnapi rántott húsunkhoz hasonló jelentőségű.
Imlilből egy kis tömegközlekedéssel - vissza Marrakech-be, pakolás és indulás - eljutottunk Todra Gorge-ba, a sziklamászók Mekkájába. Itt több száz méter magas, függőleges sziklafalak és homokvihar várt minket, na és a legolcsóbb - és legkülönlegesebb - szállás a sziklák tövében. Egy helyi hostel különbejáratú szalonját béreltük ki fejenként 25 DH-ért. A falak leküzdése és némi utazás után várt minket a Szahara és Afrika egyik legmagasabb homokdűnéje, a Merzouga. A lányok leginkább a kígyóktól tartottak, így megkérdezték az egyik helyi erőt, hogy mi újság a skorpiókkal és a csúszómászókkal:
- Azok a dögök 50 C alatt nem mozognak! - volt a válasz. Mivel alig több, mint 30 C volt, mindenki megnyugodott. Ezek szerint reggel a kígyónyom csak véletlenül kerülhetett az egyik képre, vagy rossz volt a hőmérője a tulajnak.
Mesevilág, avagy this is Africa!
Minden útikönyv és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az arab országokban reggel alszanak az emberek, éjjel pedig pörög az élet. Ezt figyelembevéve azért meglepődtem, amikor a sivatagi napfelkelte fényképezésekor megjelent egy tuareg, és némi mosolygás után egy komplett bazárt pakolt ki nekem a sivatagban. Rendben, az igyekezetet és a képeket meghálálva, vettem néhány karkötőt tőle. Innen egy cseppet sem kellemes éjszakai buszutazással jutottunk Fez-be. Ahogy egyikünk bölcsen megjegyezte: nyertünk egy éjszakát, de vesztettünk egy nappalt. Azért Fez-ben sem aludtunk, hiszen amit lehetett, megnéztünk, így jutottunk el egy autentikus tímárüzemhez is, ahol több száz éves módszerekkel cserzik és gyártják a bőröket a mai napig. Az illatokról most nem írnék. Azok is autentikusak.
Fez sikátoraiban évekig lehetne bolyongani, az áruszállítást a mai napig öszvérek és szamarak végzik a szűk utcákon, ahova autó nem tud bejutni. Fez-ből egy kalandos 5 órásra írt buszozás várt minket Chefchauenig, a Rif hegységben található gyönyörű kisvárosig. A sofőr egy vérbeli dzsalabás, fejfedős, szakállas arab volt, aki a teljes buszút alatt Koránt hallgatott teljes hangerővel. Csak az első 20 perc volt nehéz, utána már jobb altató nem is lehetett volna. Ahogy egy helyi mondta: This is the Africa! Tiszteletben tartva a vallását egy igen erős élménnyel lettünk gazdagabbak.
Chefchaounen romantikus világoskék utcái között bolyongani, alkudni és elveszni: ennél szebbet nem is álmodhat az ember. Egy valódi mesevilág, csodálatos nyugalom és utánozhatatlan hangulat lengi be a városka levegőjét. Ha rajtam múlna, kötelező kirándulás helyszíne lenne ez mindenkinek. Spanyolországból a Gibraltári szoroson át nincs is messze, de én még nem láttam olyan prospektust, ahol ide hirdettek volna utat. Chefchaounenből már csak egy nagyobb út várt ránk. Éjszakai vonatozás után értünk vissza Marokkót átszelve Marrakech-be. Pár óra buszozás, és már Agadirban is voltunk, onnan pedig tényleg csak egy rövid út után következett Taghazout, a hullámlovasok kedvelt helye.
Megérkezésünk után egy helyi arc ajánlott szállást, elkísért minket (nem az övé, baksisért dolgozik), így jutottunk el a tengerparti apartmanba, ahol egy teljes emelet a miénk lett 40 DH/fő/éjszakáért. (A szomszédban bőven 100 DH felett adták a szállást, de volt aki 200-at is fizetett.) Az erkélyünk a tengerre nézett, láthattuk a halászokat elindulni (mármint, ha valaki felkelt megnézni), és láttuk őket a fogással visszatérni. Így ettünk friss cápát vacsorára, kétszer is. Taghazout közelében található Paradise Valley, egy földi paradicsom, pálmaerdővel, hegyi folyóval, vízesésekkel. A 60-as években a hippik vonulásának egyik helyszíne volt, a nevét állítólag Jimi Hendrixtől kapta, aki saját kezűleg vésett egy béke jelet az egyik barlang sziklafalába. Taghazout után már csak Marrakech-Milánó-Budapest volt az útvonal. Ez volt a mi Nagykalandunk Marokkóban, közel 3 hétig.
Ha esetleg később a világ egy akármilyen pontjára induló túrán szeretne valaki részt venni, vagy Budapesten olcsón aludni, az keresse fel a www.shanteehouse.net vagy a www.backpackersbudapest.hu weboldalakat. A hostel és teázó tulajdonosa Sipi, a túra létrehozója, aki hátizsákjával már több mint 100 országot bejárt szerte a világon.
A beszámoló első része ide kattintva olvasható.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás