Kiscsillagom, hány kockacukorral iszod a Fruttikat? – AGORA Fesztivál
Képgaléria megtekintése2011.05.15. - 19:00 | vorinori - Fotók: Spider
Régóta várt fesztivállal rukkolt elő május 13-án, pénteken az AGORA. A hazai könnyűzenei színtér legjelesebbjei közül három, közös mini-fesztiválon mutatkozott be a szombathelyi közönségnek. Itt volt Lovasi András „egyetlenként" megmaradt zenekara, a Kiscsillag, a tavalyi év legnépszerűbb slágerét produkáló Vad Fruttik, és a „szeplős vállakról" elhíresült Magashegyi Underground.
HIRDETÉS
Metróhuzat és a hosszúkezű lány
Ezen az estén elhajtottuk közelünkből az álommanók hadait, jól megszokott és reggelente oly nehezen elengedett kispárnánkra az alvóshuzat helyett Metróhuzat került, megittuk a Vad Fruttik ízű üdítőnket, és már indultunk is Ago-rázni, Kiscsillagom. Az Agora Fesztiválra idén a Sportházba érkeztek a tavaszt érző, zsizsegő-zsibongó szombathelyiek.
A megázás-mentesített fesztiválocska szabadtéri hangulatát sajnos semmi sem pótolja, és ez be is igazolódott az első fellépőnél: a Shanti Ska Tones bemelegítő ritmusaira csak a legfanatikusabbak pattogtak. Sebaj, lesz ez még jobb is, gondoltuk, és átadtuk magunkat a „regi-písz-fíldöszánsájn" életérzésnek. A legjobb ska-cumi - írtuk a ska tradicionális, 60-as évekbeli hangulatát felelevenítő zenekarról, és Shantiék igazán jó szolgálatot tettek: beizzították az eltunyult végtagokat, felpofozták a meleg ágyikóba visszavágyó lelkeket, és adtak egy emberest az egyhelyben ücsörgésnek. Ráadásul voltak olyan előrelátóak, hogy Bob Marley halálának 30. évfordulójára is ajánlottak egy dalt, ezzel is tisztelegve az öreg rasta emléke előtt.
Rövid szünet után, mely valakinek színpadi munkálatokkal, másoknak pedig folyadékpótlással telt, már következett is a Magashegyi Underground. A zenekar kiváló példája annak, hogyan lesz az ándörgránd világában élő együttesből olyan, ami a magashegyről les le hirtelen, úgy, hogy a „magasság" nem megy a színvonal rovására. Szerelvényük másodszor érkezett a szombathelyi vágányokra, de a koncertet látva mi bízunk benne, hogy nem utoljára. Anno a Megasztárban feltűnt Bocskor Bíborkával teljessé vált alternatív hazai csapat a maximumot hozta ki magából, mind hangzásban, mind pedig színpadi látványban. Az adottságokat és lehetőségeket profin kihasználták, gondolunk itt a zenei kvalitásokra és Bíborka rettentően hosszú karjaira, ami lehet, hogy csak nekünk tűnt fel, mindenesetre nem rejtette véka alá végtagjait (lengetett, ugrált, kalimpált, táncolt, mozgott végig), és legalább ennyire „méretes" hangját sem. A rádióbarát dalok - mint például az Anglia, a Szívtakarítás, vagy a mostanában nagyon népszerű Metróhuzat - tetőfokra pörgették a hangulatot, s ha osztályozni kellene, a zenekar 10/10 pontot kapott volna erre a koncertre, szeplős válltól függetlenül. Egyben voltak, mint a malter; készen, mint a házi feladat, és még sorolhatnánk. Mi azt kívánjuk nekik, soha ne essenek le arról a magas hegyről, és természetesen azt, hogy láthassuk még őket jó párszor Szombathelyen.
Óh mondd, Kiscsillagom...
Az este talán legjobban várt és legnagyobb népszerűségnek örvendő zenekara, a Kiscsillag következett, mely a tavalyi év Sziget Fesztiválos Kispál-búcsúja után Lovasi András „egyetlenként" megmaradt zenekara. A tömegvonzás szabályai és törvényszerűségei, 1. rész - így is nevezhettük volna a Kiscsillag tömegre gyakorolt hatását, ha fizika könyvet akartunk volna írni az estéről. Helyette inkább megfigyeltünk és szórakoztunk, de nemcsak mi tettük ezt: Lovasiék a színpadon is feltűnően jól voltak és jók voltak: hangulatteremtésben, nosztalgiázásban, közönséggel való szimbiózisban és örömszerzésben egyaránt. Kiscsillagom, Ha én lennék a szerelmed, lehet, hogy úgy éreztem volna, hogy nekem énekelsz. Hm, lehet, hogy én vagyok? Mindegy, a lényeg az, hogy édes voltál Kiscsillag, mint a Kockacukor, és én azt hiszem, Örökre a szívembe zártalak. A magasban kalimpáló kezek számából ítélve a közönség is így gondolta, ami nem meglepő, hiszen a fesztiválban nem, vagy csak alig lehetett hibát találni.
Lebökésként a Vad Fruttik zenekar következett, akik feltették az i-re a pontot. A srácok nem adtak a formaságokra, úgy keverték a pop és az underground stílusjegyeit, ahogy koncerteken a Boroskólá-t a Limonádé-val. Az eklektikus zenei kísérletüket ezúttal is siker koronázta, a közönség tombolt a „Béke presszóban" az új album dalaira, és természetesen magával ragadta őket a régebbi lemezek varázsa is. Egy szó mint száz, záró akkordként mindenki azzal az érzéssel távozhatott a Sportházból, hogy Lehetett ő is az az egyetlen, kinek szíve megtöltődött a zene szeretetével.
Első képgalériánk fotói ide kattintva tekinthetők meg!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás