Megértük és Meggiertuk!! - Sixters koncert a moziaulában
Képgaléria megtekintése2011.06.22. - 18:00 | vorinori, BLH - Fotók: Csizmazia Ákos
A Szombathelyen már jól ismert Horváth Meggie - Peltzer Géza páros új formációval rukkolt elő az elmúlt hétvégén: összegyűjtöttek néhány „szintén zenészt" a fiatal tehetségek közül, és bemutatták a Sixters-t. Mi pedig bemutatjuk, mit mutattak be.
Mindjárt az elején okfejtésbe kezdtünk a zenekar neve hallatán: vajon mit is takarhat a Sixters elnevezés? Némi áthallással lehetne ugyan sisters is, bár egy kicsit vicces lenne, tekintve, hogy Horváth Meggie-n kívül nincs másik nő az együttesben. Kevésbé vicces a „hatok"-nak fordítható név az összlétszám tekintetében, ugyanis öten vannak.
Mindenesetre a jó név és a jónevű tagok is arra ösztönöztek minket, hogy megnézzük debütáló koncertjüket a Savaria Moziban, június 17-én. Családiasra sikeredett a hangulat, de ehhez a stílusú zenéhez el sem tudtunk volna képzelni más közeget.
Horváth Meggie-hez kötődő első zenei élményünk már simán nagykorú, s ezzel nem az örök fiatalság csatosüvegbe zárt elixírjét birtokló énekesnőt kívánjuk korosítani, sokkal inkább a zene mozgólépcsőjén zsenge korában megtett első lépéseire utalni (s arra, hogy velünk is elrohant az idő). Először a sárvári Pinceklubban hallottuk őt Csergáék kíséretében 4 Non Blondes-t énekelni, és már akkor sem tudtunk eleget inni ahhoz, hogy ne a hangra figyeljünk, holott a hely szelleme jó pár "dzsinnes üveg" kupakját lepattintotta... Hangja mágnesként vonzotta hangfelügyelőinket, akik egyből jelentették is a katartikus "behatolást".
Horváth Meggie-nek rengeteg arcát láttuk már. Énekelt sanzont, szvinget, jazzt, popzenét - elhitetve, hogy a mikrofon mögött ő a szárnyaszegett veréb, ő a díva, ő a ledér lidérc, és az extravagáns popmacsek. Stílusgyakorlatok, azaz Meggiemnasztika.
Most csavart egyet az eddigieken, és a sok kis "ezisénvagyok zeneszeletből" gyúrt egy izmosat - mondjuk egy félkörcikkelynyit -, ami majdhogynem lefedte az összeset: a 70-es, 80-as évek amerikai jazz-levegőjét áramoltatta be zenekarával a moziaula légterébe.
Kettő kivételével - Miles Davis: Footprints, Tracy Chapman: Give me One Reason - csak saját számokat játszott a Sixters, és azokat is többnyire angol nyelven, amiket Meggie írt, így még inkább hasonlított a stílus egy 80-as évekbeli bár kissé fülledt hangulatához. Meggie impulzív, energikus személyiségét és karcos, mély hangját Nagy Bence precíz dobjátéka, Peltzer Géza kitűnő szintetizátorfutamai, Tomena Ákos trombitaszólói és Rácz Roland basszusjátéka tette teljessé.
A koncert után azt mondtuk Peltzer Gézának, hogy "megfejtettük" őket. Utólag finomítottunk ezen, miután tettünk néhány bizonytalan lépést zenei emlékképeink közt. Most a zenei megfejtéssel úgy állunk, mint a viccben: déja vu, déja vu... olyan ismerős ez a kifejezés, mintha hallottam volna már valahol....
Meghallgattunk számos CTI és GRP Records-os előadót, Donald Byrd-től Paul Desmond-on át, Johnny Hammond-ig, és arra jutottunk, hogy a Sixters Dave Grusin-ba oltott Maynard Ferguson, nagy adag érzékiséggel. Ez azért vállalható, nem? Örök Klasszikusok Társasága.
Ebbe az „örök klasszikus" hangulatba pedig sok minden belefért: a kávéházi hangulattól elkezdve, a fülledten erotikus bárzenén és a tóparton andalgós romantikuson át a „jó éjszakát, gyerekek" stílusig. Természetesen mindez nem lett volna az igazi a zenekar közvetlensége nélkül. Szerintük ugyanis aki eljött, az mindenki a barátjuk, és egyébként akinek nem tetszett, hogy mindenkit tegeznek, az reklamálhatott az információnál. Mi gratuláltunk helyben is, és itt is még egyszer a Sixters első koncertjéhez, és még sok ilyen jó hangulatú és vidám, meghitt fellépést kívánunk nekik.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás