(Et)nomen est omen - Künstler Ágnes, az EtnoRom énekesnője volt a vendégünk

2011.07.27. - 01:00 | Büki László 'Harlequin'

(Et)nomen est omen - Künstler Ágnes, az EtnoRom énekesnője volt a vendégünk

"A Lánchídnál volt egy fellépésünk, és odajött hozzánk egy fiatal hölgy, aki teljesen véletlenül keveredett arra, és azt mondta, hogy ő rock rajongóként életében nem hallgatott még autentikus roma zenét, pedig benne van ugyanaz a lüktetés és erős lelki ráhatás, mint abban, amit ő szeret." A Nádasdy Történelmi Fesztiválon szombaton fellépő EtnoRom énekesnőjét, Künstler Ágnest kérdeztük.

2005-ben a magyarországi roma zene két emblematikus alakja, Künstler Ágnes és Balog József, az ország legjobb roma és balkáni muzsikusait maguk mellé véve, megalapította az EtnoRom együttest Céljuk a roma folklór széles palettájának bemutatása volt, ám mostanra az együttes ennél többet teljesített, az autentikus roma muzsika közvetítésén túl, azt egyéb országok roma zenei kincseivel, valamint egyéni elemekkel ötvözve, kialakították a maga kategóriájában egyedinek számító roma világzenei stílust. Mindez - az EtnoRom tagjainak virtuóz tolmácsolásában - mára különleges repertoárrá érett, amelyben a tradicionális magyar cigányzenén kívül balkáni, orosz, spanyol, arab, erdélyi, török, szerb számok is helyet kaptak. (etnorom.hu)

Tegeződhetünk? Remélem nem sértelek meg vele. Először is a nevedre kérdeznék rá, ami ugye Künstler Ágnes, tehát magyarra fordítva „Művész Ágnes". Így anyakönyveztek, vagy ez egy felvett név?

Ezen a néven anyakönyveztek, és talán ez is predesztinált arra, hogy elindultam ezen a pályán, és elkezdtem az éneklést.

Évtizedekkel ezelőtt a Kaji Jag együttes megszállott rajongója voltam és onnan ismerem művészeted és személyed. Mi történt a Kaji Jaggal, és mikor alapítottátok meg az Etnoromot?

A Kaji Jag együttes vezetőjének, Varga Gusztávnak van egy roma szakközépiskolája, és egyre kevesebbet tudott foglalkozni az együttessel, egyszerűen ennyi a történet. Férjemmel, Balogh Józseffel, akivel ott zenéltünk, szerettünk volna többet játszani, és mivel nagyon jó zenészek voltak a látókörünkben, 2005-ben megalapítottuk az Etnorom együttest. Igyekeztünk hűek maradni a roma gyökerekhez, viszont szerettünk volna egy picit zeneileg szélesebb palettát bemutatni. Ezért is válogattunk olyan zenészeket magunk mellé, - Major László- hegedűs és Balogh Zoltán-gitáros személyében -, akik a balkáni folkór vonalát ragyogóan képviselik, emellett jól ismerik a roma zenét, és be tudtak szállni ebbe a projektbe.


Ez azt jelenti, hogy a Kaji Jag meg is szűnt?

Szerintem egyáltalán nem szűnt meg. 2-3 évig egy kicsit pihent, "alvó állapotban" volt, majd utána Gusztinak talán egy kicsit több ideje maradt, és újra "felélesztette" a zenekart. Nekünk akkoriban nem volt időnk vele a közös munkára, most viszont felkért minket, és úgy néz ki, hogy lesznek közös dolgaink és visszatérünk a Kaji Jagba, de természetesen az Etnorom ötéves munkáját teljes erőből és szívből visszük tovább.

Hogy látod, milyen a megítélése az autentikus cigányzenének? Ez egy iszonyúan vérpezsdítő, szinte zsigeri zene, és azokból az emberekből is kihozza a táncot, akik lehet, életükben először hallanak ilyet.

Így van, ez valóban autentikus cigányzene, bár hozzáteszem, hogy a dalok kb. 60-70%-át Balogh József írja, viszont  autentikus gyökerek fedezhetők fel benne, és egyszerűen arra a stílusra írja a dalokat, hogy ezért úgy is terjed el a romák között, mint tradicionális jellegű zene. Tehát csinálunk tradicionálist és sajátot is, de mindig hűek vagyunk az autentikához.

Amit észrevettünk a fellépéseink során, hogy az 5 évestől a 100 évesig fogékonyak ránk. Most is volt példa rá, hogy egy, talán nem is annyira fiatal hölgy ragyogóan megmozdult a zenénkre, és nekünk ez hatalmas öröm, amikor mások is érzik ugyanazt a lendületet és ritmust, ami bennünk van. Volt már olyan, hogy a Lánchídnál volt egy fellépésünk, és odajött hozzánk egy fiatal hölgy, aki teljesen véletlenül keveredett arra, és azt mondta, hogy ő rock rajongóként életében nem hallgatott még autentikus roma zenét, pedig benne van ugyanaz a lüktetés és erős lelki ráhatás, mint abban, amit ő szeret.

A klasszikus felállásban szerepel a kanna is. Ezt itt most cajun váltotta ki, miért?

A kanna egy ragyogó hangszer, csak elég nehéz hangosítani. Van, hogy nem elég rá egy fél óra sem, hogy behangosítsuk a kannát, és ne kezdjen el csengeni-bongani, dübögni, és nem szólni. A cajunt egy kicsit egyszerűbb, és mivel nálunk most nincs basszus, ezért az alapját meg tudja adni a zeneszámoknak. Tehát nem azért hagytuk ki a kannát most, mert el akarjuk felejteni. A másik pedig az, hogy kényelmesebb, próbálja valaki kétórán keresztül ütögetni azt a kannát szívvel-lélekkel...kicsit szétmegy a keze tőle, míg a cajun azért szolidabb hangszer.

Nagyon modern megközelítés, ha olyan párhuzamot vonok, hogy a szájbőgőzés valahol a mai beatboxnak az őse?

Ez nem egy bolondság, van is például olyan számunk, ahol a szájbőgővel kicsit a modern zenét imitálva játszunk. A szájbőgő egyébként az a hangszer, amit mindenki a zsebében tart és magánál hord, és bármikor megtanulható.

Milyen fellépések állnak előttetek? Milyen a megítélésetek, illetve milyen sikereitek voltak eddig?

Volt egy-kettő, például a Fringe Fesztiválon annyira jól szerepeltünk, hogy egy nagy sátorban játszottunk, ahova nem fértek be az emberek. Ez 2007-ben volt, amikor még csak 2 éves volt az együttes, tehát nem is gondoltuk azt, hogy ennyien el fognak jönni. Hátul kivágták a sátrat, és onnan lopóztak be és oldalra próbáltak beállni, és amikor kinéztem, akkor tengernyi embert láttam, és fantasztikus érzés volt. Aztán a következő évben kiemelt szakmai díjat kaptunk; felléptettek minket egy komolyzenei együttessel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Voltunk Berlinben, Pfeffebergben is, a Zene Ünnepén, ahova kb. 300 együttes jelentkezett, és nagyon nagy örömünkre kiválasztottak minket, egyetlen roma együttesként, hogy képviseljük Magyarországot, és mutassuk be kultúránkat. És olyan sikerünk volt, hogy majd' összedőlt a klub ahol felléptünk, és iszonyatosan jó hangulat kerekedett. Nemrég voltunk a Khamoro Fesztiválon Prágában, ami egy nemzetközi roma fesztivál, ahol 7 külföldi együttes szerepelt, mindegyik más országból, de a mi zenénket rakták fel szpotnak, és ezzel hirdették az egész fesztivált.

Ha az autentikus cigányzene esszenciáját kellene megfogalmazni, akkor hogy gondolod, mi ez a zene? Zsigeri, ami már eleve kódolva van, vagy tanulható?

Minden tanulható szerintem, és nem is érdemes nem tanulni, viszont azt hiszem, hogy az ember akkor tanulja meg a leginkább, ha a világon semmi mással nem foglalkozik, csak ezzel, s egy idő múlva egyszerűen a vérévé válik. Ez ugyanúgy érvényes, ha pl. egy táncot szeretne megtanulni valaki. El lehet minden stílust sajátítani, de ha csak egyetlen eggyel foglalkozik az ember, akkor az az életévé, a részévé válik, és egy idő múlva az övé lesz. Én így voltam a zenével.

Hogy látod, a mai cigányság hogyan ápolja kultúráját?

Abszolút ápolja, a mai napig születnek új dalok, és a mai napig a bulikban, bálokban cigányzene szól. A fiataloknak kötelező megtanulni a táncokat és lehetőleg a dalokat is. Ők egyszerűen így érzik jól magukat, és nálunk ettől valaki valaki, hogy ki tud állni és tud táncolni. Ez egy fontos momentum, amit mindegyik fiatal vár. Hagyomány, hogy valakit felállítanak a színpadra, amikor már nagyon jó a hangulat, és egy hallgató - lassú dal - előadására kérik fel. Ez a legnagyobb dolog, és egyszer csak "elkezd megszületni" a dal, mert nem ugyanazt adja elő, amit a színpadon, hanem valami újat mond, és a társasághoz kezd el szólni, és megérinti a közönség szívét.


Egy időben úgy aposztrofálták a Kalyi Jagot, mint Magyarország legeladhatóbb és legpiacképesebb kulturális exportcikkét.

Így van, ez is teljesen véletlenül jött, eleinte a lemezünket sem akarták kiadni, mert azt mondták, hogy ez nem cigányzene. Magánemberek mondták, akik nem igazán a folklór, inkább a pop vonalán mozogtak. Nagyon nehéz volt kiadni a lemezt, aztán amikor sikerült, akkor a Hungarotonnak ez rendkívül jó biznisz lett. Mondjuk nekünk is, hála Istennek, mert elterjedt a világban, és talán elsőként jelent meg ilyenfajta folklórlemez. Ezután villámgyorsan csináltak velünk még három lemezt, és valóban rengeteget jöttünk, mentünk, utaztunk, és nagyon szerették az együttest mindenhol.

Mit üzennél az olvasóinknak?

A zene nagyon fontos, és szerintem igaza van annak a dalnak, amikor azt mondja, hogy „zene nélkül mit érek én". Próbálja meg valaki zene nélkül leélni az életét...nagyon szürke lesz!

És, ha ezt a zenét hallgatja, akkor nagyon remélem, hogy beindul tőle, és a vére meg fogja hallani azokat a ritmusokat, amiket mi beleadunk.

 

Az EtnoRom eddig járatlan úton közelíti meg a roma zenét: az alkotók az autentikus gyökerekig visszanyúló dallamokat dinamikusan ötvözik világzenei elemekkel, szvinggel és dzsesszel: az eredmény egy olyan izgalmas roma-világzenei mix, melynek kifinomult ízei, fűszerezése kizárólag az EtnoRom zenei konyhájára jellemző. A világon elsőként az EtnoRom hidat épít a messzi kontinensekre szétszóródott roma népek között: az egyénileg is hosszú utat bejárt zenészek arra törekszenek, hogy a hangszerből és szívből születő dallamokat minden roma és nem roma közösség a sajátjának, mégis vibrálóan újnak érezze. (etnorom.hu)

Új hozzászólás