Az erényöv és ami mögötte van - Erotika a középkorban

2011.08.29. - 03:30 | vorinori - Fotók: Makrai Tamás

Az erényöv és ami mögötte van - Erotika a középkorban

Ahogy a mai világban, úgy a középkorban is voltak „hivatásos nők”, akik a testükből éltek. Ők voltak a kurtizánok, de volt egy kis különbség a maiakhoz képest: működésük teljesen elfogadott volt, és ugyanolyan céhük lehetett, mint bármely más mesterségnek. És hogy vajon mikor volt mindez? Meg fognak lepődni: a sötét középkorban! De nemcsak kurtizánok, hanem erényövek, bordélyházak, közös meztelen fürdőzések a városi szökőkútban, házasságon kívüli szerelmek, és minden, amiről eddig nem tudtunk. Középkori erotika-kalauz következik.

HIRDETÉS

Szombat este egy hirtelen jött hidegfront, és az azt kísérő heves szélvihar és esőzés átírta a Savaria Karnevál programját: a szabadtéri koncertek és a fáklyás felvonulás is elmaradt, az emberek pedig hazasiettek, vagy védett helyre menekültek. Mi nem voltunk restek, és a legjobb alternatívát választottuk: a Mathias Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesület előadására igyekeztünk a Savaria Múzeumba, hogy a fedett hely és a téma (Erotika a középkorban) felmelegítsen minket.

Az embereknek a cím hallatán bizonyára az ugrik be elsőként, hogy bűnös dologról volt szó, viszont a tény, hogy mi most létezünk, azt bizonyítja, hogy azért mégiscsak megoldották a dolgot valahogy. Hogy mennyire volt prűd valójában a középkori társadalom? Nos, a házasságon kívül nem szabadott testi kapcsolatot kialakítania nőnek és férfinak, főleg nem férfinak és férfinak, hiszen a homoszexualitást nagyon szigorúan büntették - először kiherélték, majd megégették a rossz korba született áldozatot.


A házasságon belüli nemi életet is az egyház szabályozta, és az évnek csak bizonyos napjain lehetett szeretkezni, természetesen kizárólag gyermeknemzés céljából. A különböző ünnepeken és jelentősebb napokon tilos volt az összebújás, és szinte hihetetlen, de ha mindent összeszámolunk, évi 270-280 tiltott nap lett a végeredmény. Szép kis mérleg! Érdekes, hogy akkoriban a meztelenséget nem kapcsolták feltétlenül a szexualitáshoz. A reneszánszban középpontba került a test, a pucérság ábrázolása, és teljesen természetesnek, tisztának és bűntelennek tekintették a ruhátlan alakokat a művészetben. De nemcsak képeken fedezhetünk fel ilyesmit: férfiak és nők, szegények és gazdagok a fürdőkben együtt, meztelenül fürödtek, és ebben semmi megbotránkoztatót nem találtak, sőt: ez a mindennapi becsületes polgári élet része volt. Közös fürdőzéseket a város központi szökőkútjában is tartottak, persze ruha nélkül - képzeljünk el egy hasonlót a mai Szombathely Fő téri szökőkútjában! Lehet, hogy manapság prűdebbek vagyunk a sötét középkorhoz képest?

Bár az egyház megpróbálta szabályozni az élet egyéb területein kívül a szexualitást is, a nép feltalálta magát. Akkoriban gyakori volt az a gondolkodásmód, hogy nem kapcsolták össze a szerelmet és a szexet, sőt, sokan úgy vélték: a szerelem kizárólag házasságon kívül létezhet. Ha valaki már nem bírta házasságának kötelékeit, két okból szakíthatta azt el. Első lehetséges okként be kellett bizonyítani, hogy hetedízig rokona házastársának. Nos, ez nem bizonyult nehéznek, mivel az emberek jóval kevésbé voltak mobilak, mint korunk szülöttei. Alig utaztak, általában egy városban éltek, és az így kialakult, eléggé belterjes közösségben nem volt nehéz a rokonság tényét megállapítani. A házasságból való kilépés második lehetséges módja az volt, ha az illető bebizonyította, hogy a házasságot nem hálták el a férj hibájából, magyarán, ha a szerencsétlen férj impotens volt. A dolog pikantériáját az adja, hogy ezt is be kellett bizonyítani, méghozzá egy egész bizottság előtt. Volt, hogy 10-en álltak a csodára váró áldozat ágya mellett, fürkészve, hogy valóban jogos-e asszonyának panasza, és a procedúra végén megállapították, hogy „hááát, ez bizony nem működik!". Hát csoda?


Ahogy a mai világban, úgy a középkorban is voltak „hivatásos nők", akik a testükből éltek. Ők voltak a kurtizánok, de volt egy kis különbség a maiakhoz képest: működésük teljesen elfogadott volt, és ugyanolyan céhük lehetett, mint bármely más mesterségnek. Munkájuk beszüntetésére akkor sem voltak kötelesek, ha férjhez mentek. Volt olyan kurtizán, akinek 10-12 gyermeke született, és közben tovább „praktizált". A hierarchia természetesen ennél a szakmánál is jelen volt, és az utcától egészen az igényes bordélyházakig találtak kurtizánokat a kor férfijai. Ezek a házak általában kétszintesek voltak. Alul egy társalkodó rész kapott helyet, míg az emeleten voltak a szobák. Ezt ne úgy képzeljük el, ahogy a mai házakat, hiszen a kor lakberendezési vívmányaihoz igazodva, szigorúan az Ikea által ellenőrizve, deszkák töltötték be a falak szerepét, az ágyak pedig szalmabálák voltak. Ezeket egyébként - mily meglepő - gyakran kellett cserélgetni, mert hamar besüppedtek. A vendégek és az ott dolgozó hölgyek abszolút nem szégyellték magukat tevékenységük miatt, hiszen ez egy teljesen elfogadott szakma és időtöltés volt.

Volt azonban valami, ami mára már szinte eltűnt, ez pedig a boszorkányság. Azt vallották, hogy a boszorkányság oka a kielégítetlen testi vágy, így nem nehéz elképzelni, hogy bárkire rányomhatták ezt a bélyeget. Ám ha egy hölgy lebukott, voltak olyan kegyesek vele, hogy nem egyből égették el máglyán, hanem ezt megelőzte az ördögűzés, melyet csak úgy hívtak: szentlélekkel való feltöltés. Papok végezték, és most mindenki vegye elő a legdurvább fantáziáját...


A kor divat-vívmányai közé tartozott az erényöv is, amit a 16. század „szülötte", és eredetileg nők hordták a nemi erőszak elkerülése érdekében. Külön katalógusokat készítettek, melyből több félét lehetett rendelni. Ami a meglepőbb, hogy nemcsak nők, hanem kamasz fiúk is viseltek erényövet, ők viszont nem önszántukból: akkoriban ugyanis az önkielégítést bűnös dolognak gondolták, és az idegbetegség forrásaként tartották számon. Ezért hát - tényleg csak az idegbetegség elkerülése végett, nem megkérdezve kezelőorvosukat és gyógyszerészüket - erényövet adtak a kamasz fiúkra. Aztán, hogy mitől lettek valójában idegbetegek, az sejthető.

Örülünk is, meg kicsit nem is, hogy a mai korba születtünk, viszont az biztos, hogy az előadás nyújtotta időutazásnak mindenki örült, aki ott volt. Köszönjük a Mathias Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesületnek, hogy beavatott a „sötét középkor" tabutémáiba, amik talán nem is voltak annyira tabuk, mint manapság...


Új hozzászólás

Támogatóink
Webshark Kft.