Dalnapi nass - Magyar Dal Napja 2011
Képgaléria megtekintése2011.09.12. - 12:40 | vaskarika.hu
Van a magyar zenének egy hároméves gyermeke, és van neki egy atyja is, méghozzá Presser Gábor személyében. Az ő fejéből pattant ki a „gyermek” ötlete 2008-ban. Születésnapját, vagyis a Magyar Dal Napját ünnepelték hazai zenekarok szeptember 11-én, vasárnap a Fő téren. Na, de örüljünk vagy szomorkodjunk? Mit ér a dal, ha magyar? Tényleg fényt koldulhatunk saját értékeink megvilágításához? A főtéri flasztermelegben a Tohu-Bohu, az FM ZerO, a 4N Acoustic, a Major, a Sixters, a Mokka és a PUF dicsőítette a magyar dalt.
Annak rendje és módja szerint a 15 órai kezdés időpontjában még pangott a tér, illetve csak az utónyári kánikula volt jelen. Tohu Bohu-ék - akik sem magyar névvel, sem pedig magyar dalok garmadájával nem rendelkeznek -, ennek ellenére is közönségcsalogatónak bizonyultak. Felpörgették a közönséget: a leginkább reggae-t, valamint nyomokban rockot, discot és Barbara Streisandot tartalmazó étkükre táncoslábú fiatalok talpaltak a forró betonon. A stafétabotot az FM ZerO vette át, és meg sem álltak vele a dobokig. Nos, náluk, ha akarnánk, sem tudnánk belekötni a szövegbe, hiszen az nem volt. Magyar dalok szöveg nélkül síppal, dobbal, basszusgitárral. Igazi pörgős utcazene, vagy mondhatjuk azt is, hogy Tom Waits „helyi csontbrigádja" Szombathelyről. Finom „dobostortát" ehettünk, egészen a 4N Acoustic Performance-ig, akik kedvenc előadóik dalait egy érdekes, sajátos felfogásban, akusztikus hangzásban szólaltatták meg. Ők négyen sokszor megfordultak már Szombathely különböző vendéglátóhelyein, ám mégis ők tették ránk a legnagyobb hatást. Ha lenne „legmagyarabb Magyar Dal Napi fellépő", a „Négyen" biztos felkerült volna a dobogóra. Az örök klasszikusok között felcsendültek az LGT, Charlie, és Ákos dalai is. Szép volt, korrekt volt, respect 4N!
Ha már verseny, a Major (de talán nevezhetnénk ex-Józanészeknek is) pályázhatott volna a legviccesebb, vagy a legközönségbarátabb zenekar címre. Emellett ne hanyagoljuk el, hogy a tapsolás is képes kalóriák százait elégetni, szóval a legaerobikosabb zenekar is lehettek volna. Verseny ide vagy oda, dicséretes, hogy a Major szintén magyarul adta elő saját szerzeményeit. A stílusban teljesen máshonnan érkező Sixters követte őket, akik legelőször a nyár közepén mutatkoztak be a közönség előtt. Horváth Meggie és Peltzer Géza új formációja a 70-es, 80-as évek amerikai jazz-levegőjét áramoltatta be a főtérre, a feelinget megbolondította Meggie rekedtes hangjával, és az alkalom okán megszólaló, kizárólag saját szerzeményekkel szerelemről, emberi kapcsolatokról. Ebbe az érzésbe sokféle hangulat belefért: a kávéházitól elkezdve, a fülledten erotikus bárzenén át a tóparton andalgós romantikáig szinte minden.
Az igazán nagy durranást - mondhatni PUFfanást - a Pál Utcai Fiúk fellépése jelentette, ám előtte még egy játékra invitálták a közönséget, melyen fesztiválbelépőket, CD-csomagokat és koncertjegyeket vihettek haza a bátor delikvensek.
A rendezvény legjobban várt eseménye a Pál Utcai Fiúk, vagyis Magyarország egyik legnépszerűbb "underground" zenekarának fellépése volt.
Az 1983-ban alakult PUF egy szigetszentmiklósi garázsból nőtte ki magát országosan ismert, immáron több, mint 25 éve koncertező zenekarrá. Az egykor pénzfeldobással hangszert választó utcai kölyökbandából verbuválódott zenekar 1990-ben adta ki első lemezét, majd 1994-ig folyamatosan jelentek meg az albumok:, Bál, A nagy rohanás, Szerelemharc, Szajhák és Partizánok. A PUF ekkor már sztárzenekarként önálló koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban. Tagcseréket követően alábbhagyott az évekig tartó lendület, és a 90-es évek második felében a zenekar a nagyszínpadról visszatért a klubok félhomályába. A PUF továbbra is aktívan koncertezett, majd alkotó energiákat hozó újabb tagcseréket követően 2000-ben jelent meg a Ha jön élet című album, amellyel az immáron 18 éves zenekar felnőtté vált.
A húszéves jubileumot követő egyéves hiátus után a csapat 2008 tavaszára ismét stúdióba vonult, hogy friss energiákkal és lendülettel újabb fejezetet nyisson történetében a Legelő című, 2008-as nagylemezével.
Ahogy tavaly a Heaven Street Seven, úgy idén a PUF is jó választásnak bizonyult. A koncert lendületes, pörgős, ám néhol lírai dalai méltán emelték magasra ismét a PUF zászlaját és a rajongók kezét egyaránt.
Az estet a Mokka együttes utcabálja (természetesen magyar dalokkal), tűzijáték és tűzszínház zárta.
A kérdés már csak az, hogy az év további 364 napján fordítunk-e elég figyelmet a honi zenére, legalábbis azokra a zenekarokra, akik névben és szövegben is egyaránt a magyar nyelvet választják önkifejezésükhöz.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A TOHU-BOHU zenekar gitárosa vagyok és amiatt írok, mert a fent említett információk, amiket a zenekarral kapcsolatban írtatok az NEM igaz!
1.: Nem volt feltétel a magyar zenekar név! -amit az is bizonyít, hogy kaptunk volna nyilván felkérést ha az
2.: A zenekar a MAGYAR DAL NAPJÁN CSAK MAGYAR számokat játszott!!
A többi stimmel!
*NEM kaptunk volna felkérést ha kikötés a magyar zenekar név.
Illetve a zenekar nem játszott disco számokat és kétszer ejtette ki egy elismert amerikai énekes nő nevét, nevezetesen Barbra Straisand-ét.
köszi!