Dühös fiatalok mozgalma - ingyencirkusz két részben, avagy DühöngŐ a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2011.09.18. - 15:50 | Sum - Fotók: Dart

Dühös fiatalok mozgalma - ingyencirkusz két részben, avagy DühöngŐ a Weöres Sándor Színházban

Jelen korunk ifjúsága a szánalmas kategóriát sem üti meg, a rendezetten terelhető birkák mintaszerű allegóriája, a lavórban poshadó lábvíz tökéletes metaforája. Forradalmuk nincs, eszméik se hallatszanak, gyávaságuk és konformizmusuk olyan szűrőt tesz szemük elé, amin át még dicsérni is képesek önnön kizsákmányolásukat, a médiavakság, és a közbutítás alappillérei.

Legbelül kavargó érzésektől fojtva legszívesebben tettleg válaszolnánk a kínra, spirálba feszülő ujjaink bütykének édes elégtétel lenne fájón csattanni azon a ponton, ahol e fájdalom ikre megszülethetne, de ehelyett a keserv van csak, hogy nincs kit eltalálni, mikor az ellen testtelen, mikor fortyogó dühünk nincs, kit elérjen - ezért hát mindenki megkapja.

A panelkonzervek rejtekében, a társas magány szentélyében azt lehet bántani, aki elérhető. Egy feleség, aki jámboran végighallgatja nap, mint nap a sosem nyugvó antihősétől becsmérlő szavait, egy albérlő munkatárs, aki az elégedetlenség terrorja melletti serpenyőben az emberi kötődés kedvességével egyensúlyozza a mérleget, végül egy kékvérű művésznő deklasszáló szerelme.

John Osborne 1956-ban bemutatott műve utat nyitott a dráma új irányzatának, a dühös fiatalok mozgalmának, mely lényegében kimondja, milyen csömör csavarodik az emberben, ha nem élheti meg eszméit, és intenzív érzésekre való igényét a középszerűség árnyékában. Történetük, akár egy groteszk szitkom - nem csak a címben is árulkodó „ingyencirkusz" miatt -, a megformált jellemek szűrőjén át a problémákat hathatósabban kimondja, közvéleményt formáló képességével rámutathat a jelen ifjú korosztályainak a konformizmus veszélyeire.

Jimmy Porter (Poppre Ádám) a csapongó, kusza érzésekkel teli, önmaga bevallása szerint nyilvánvalóan többre hivatott cukorkaárus kontrasztos egyéniségével egy olyan életérzést fogalmaz meg, ami jelen pillanatban Magyarországon talán senkinek sem idegen. Jellemének kedvez a korok sosem múló aktualitása, mert mindig van mi ellen lázadni, azonban fülkeforradalma és kitörni képtelensége mégis a jelenkori ifjúság helyzetét vázolja, arról állít lesújtó véleményt. Míg intelligens, tanult, és erre kissé pökhendi viselkedését folyamatosan átszövi az elégedetlenség, és a szabadságvágy, addig az érzelmi akciók minden apró morzsájára képes odaadó, és színtiszta szeretetet, vagy önfeledt jókedvet érezni, ezáltal nem a már besavanyodott embert skicceli meg, hanem azt a középkorút, aki belőle lesz. Nyomasztó a felismerés, miszerint hiába állna készen rá, nincs lehetősége olyan eszméért adni életét, amiben hisz, és ennyi erővel halála nem is ér majd többet, mint ha a busz elé lépne. Az örök forrongását kiélni képtelen Jimmy pedig a körülötte élők folyamatos zrikálásában találja meg önmagát, melynek következtében társas kapcsolatai az általa nem tudatosan manipulált irányba változnak. Mindenki Jimmy Porter, aki keserűségében nem veszi fel a harcot saját eszméiért, de belesüpped világmegváltó terveibe a cukorkás standja mögött.

Alison, a feleség (Alberti Zsófia) testesíti meg az elszemélytelenedett, közönyös, és a tőle elvárt érzelmi mélységekre már képtelen embert, a gyengébbet, lázadni nem akarót, a belenyugvót, akinek a kizökkentéséhez csak valami olyan szintű trauma elegendő, mint a méhében növekvő élet elpusztulása. Tökéletes ellentéte Jimmy személyiségének, és a gőgös és szenvedélyes Helena (Lévai Tímea) színre lépése után - minek folyományaként Alison elhagyja Jimmyt - a jellemek fejlődésében talán annyi a szerepe, hogy igazolja a vele kapcsolatos fentebbi állítást. Helena (vissza)fejlődése viszont a lázadó ember erősebb mivoltának elfogadását, egyben az állandóság megszokását is óvatosan megközelítendő témaként tárja elénk, míg Cliff, a történet egyetlen konstansa szintén egy kritika arra, aki behódol, épp csak pepitában.

A zseniális feszültség, ami a darab alatt szinte nem tudta a szereplők szimpatikusságának konkrét megítéléséig ernyeszteni magát, életszerűvé tette az emberi természet dualizmusát, és az ábrázolt viselkedésmintákkal kedvére pattogtatott minket, hogy épp kivel érezzünk együtt. A darab, és a Weöres Sándor Színház társulata hibátlanul mutatta be, mi az az érzés, amit máshogy kéne megélnünk, az érzés, amit felhasználva elindulhatunk eszméink meghallgattatása felé. Bár a történet nem jut ki a panellakás nappalijából, mégis ösztönzőleg hatott az angol irodalomra, '56-os születése óta jelen van, és terjeszti a változás szelét.

Jelen korunk ifjúsága a szánalmas kategóriát sem üti meg, a rendezetten terelhető birkák mintaszerű allegóriája, a lavórban poshadó lábvíz tökéletes metaforája. Forradalmuk nincs, eszméik se hallatszanak, gyávaságuk és konformizmusuk olyan szűrőt tesz szemük elé, amin át még dicsérni is képesek önnön kizsákmányolásukat, a médiavakság, és a közbutítás alappillérei. Az értelmesebbek a reménytelenség és a kilátástalanság egyetlen ellenszerét a menekülésben látják, de rendre csak visszapattannak az akvárium faláról, majd a kitörés vágyát örökre megtartva, közönnyel válaszolnak az ingerekre, és szorongással a közönyre. Ha ez nem dühít senkit, akkor „jó" irányba halad a jövő, hiszen mindenki pont azokat a konvenciókat erősíti, ami az elszemélytelenedésig, az általános középszerűség piedesztálra emeléséig vezet. Ha pedig érezzük az állampolgár dühét, ne féljünk hangot adni neki. Ha elég hang szólal meg egyszerre, talán kihallatszik.


Író:  John Osborne 
Fordító:  Losonczi Gábor 
Dalszöveg szerző:  Kelemen Zoltán 
Rendező:  Nagy Cili 

Színészek:   
Jimmy Porter - Poppre Ádám
Cliff Lewis - Szabó Róbert Endre
Alison Porter - Alberti Zsófia
Helena Charles - Lévai Tímea 

Látvány:   Kiss Borbála 
Zenész:  Takács Dániel 
Súgó:  Jenei Ágnes 
Rendezőasszisztens:  Juhász Ádám

Előadás időpontok: 

WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ

szeptember 18. (vasárnap) 19:00  

október 10. (hétfő) 15:00  (Diák bérlet)

október 12. (szerda) 15:00  (Diák bérlet)

október 13. (csütörtök) 16:00  (Diák bérlet)

október 15. (szombat) 15:00 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Larry 2011.09.21. - 08:30
Gratulálok Nagy Cilinek, hogy megismertette ezt a művet, nagyot üt.
Alberti Zsófi nevét örökre megjegyeztem, nagyon hiteles volt, kiemelkedett a a másik 3 szereplő szintén kiváló alakítása mellett. Mit el kell bírnia egy nőnek a szerelméért, azért a néhány boldog másodpercért...
Elgondolkodtató, hogy a nők a jóképűségért, a havi néhány kedves mondatért mire képesek.