Ultrasonic = Ultra-hangos? – Dorothy és vendégei, Violet Smokinggal az aClub-ban
Képgaléria megtekintése2011.10.07. - 19:15 | Sum - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Nem arra gondolunk, hogy leszállt a fejünk a hangerőtől, arra se, hogy megláttuk egymás hasában a magzatot, csak arra, hogy az A club egyik hátrányossága a mérete. Ha az alap motyó kiszól, és ki is van hangosítva, akkor bizony az dupla hang a mikrofonok szimplája ellen, ami túlhúzva ugyebár gerjed. Nem nagyon lehet ellene mit tenni, de a lehetőségekből Josy a hangember így is a legtöbbet hozta ki a Dorothy Lies lemezbemutatóján mind a Violet Eye, mind a Smokings zenekar szerencséjére.
Először nagyot néztünk, micsoda technikai fejlődéseken ment keresztül a klub. Négy monitor nyújtja az ál-extrawidescreen hangulatot a pult felett, amint kvadruplikálva megy ugyanaz a tévéadás? Légkondicionáló berendezés a tánctér azon oldalán, ahol amúgy is kevésbé szorul meg a levegő? Tizenévek elteltével sikerült egy utca felőli vészkijáratot robbantani a dühöngő oldalába, majd gondosan elé fotelezni? Hát igen, a klub időszakonként menetrendszerűen megújul, kinézetben, és tartalomban egyaránt. A mostani változás előszele pedig az élőzenéhez való visszatérésben keres erőt, egyelőre nem sok sikerrel, ugyanis a résztvevők számát tekintve egy sima szerdai egyetemes buli látogatószámának töredékét sikerült csak csütörtök estére bevonzani. Annak is nagy része a Violet Eye énekesnőjének kollégáiból állt, ahogy ezt a koncert alatt leszűrhettük. De róluk később.
Stieber Gabi felcsapott hivatásos közönségspannolónak, régi zenésztársa, Böröcz Tihamér Pásti Zsolttal alkotott kétszemélyes performansza, a Smokings kedvéért, mert amilyen ovációval fedezte a bandát, és ahogyan a jampi kétszer is kisírta a visszát - amit senki sem ellenzett -, derű, és öröm volt nézni. Komoly teljesítmény a duótól, hogy sterilitás fertőzte füleinket ismét kifeszegette tökéletlenségében rejlő varázsával, akusztikus country-punk-rockabilly elegyeivel, hamiskásan csengő, de megélt dallamaival. Szeretnek, tudnak zenélni. Tiha szeret énekelni.
Ahogy elhangzott a mondat Alföldi Alexandra szájából, miszerint ezt a dalt munkatársainak küldi, felbolydult a klub. Körülbelül itt tetőzött az est létszáma is, habár épp nem a Violet Eye lemezbemutató koncertje volt. Talán legközelebb a koncertlátogatók, ha már kifizették a belépőt, meghallgatják a főzenekart is, ha egyáltalán olyan indíttatásból jöttek, így ugyanis nem látjuk tisztán a motivációt. Bár a zenekar zenéje még mindig a fenntartás nélkül fogyasztható kategóriába esik - sőt már színpadképileg is egymásra talált az énekesnő és a zenekar -, mégsem tűnt úgy, hogy kifejezetten a zene miatt jöttek volna el. Ettől még mindenkinek szíve joga jönni-menni koncerten, csak a tendencia, és az érdeklődés az élőzene iránt valahol mintha megfeneklene, és csak annyi maradna, hogy elmegyünk, megnézzük a kolléganőt, a havert, a gyereket, a tesót, mert úgy illik, aztán hazamegyünk aludni, jó'ccakát. Holott a banda tényleg jól zenél, akár ezért is megérné megnézni őket élőben, de a szánalmas az, hogy az embereket manapság egy koncertélmény az adott körülmények között már nem igazán tudja megmozdítani. Ezen pedig minden zenekar fordítani szeretne, jó lenne ebben egymást is segíteni.
A Dorothy Lies újonnan kijött, és beharangozott lemezének első élő adásán a zenekar - színpadra állásának kezdeti perceiben - szinte szertefoszlatta a profizmus képét, ahogy hosszú csendes percek teltek el, amíg minden összerendeződött, mindenki kipipikélte magát, és hangszeréhez férkőzött, sőt még egy kis tétova izgalom is látszott a bandán, mint az elsőbálozókon. Aztán jól megrántották a behúzózsinórt, és felbőgött a calipunk üzembiztos motorja. Semmi mellébeszélés, kevés szöveg, sok zene, azt hallottuk, amit ismertünk, a lemez alaposan be lett mutatva. Felkészültségben sem volt hiány, és kedvben sem, a törzsgárda látványosan jól szórakozott, a lokálistenítés célpontjaiként a srácok pedig újabb és újabb lendülettel vágtak neki a soron következő nótáknak.
A hely adottságainak megfelelően el lehetett dönteni, hogy a színpad előtt állva nézzük a zenekart, és nem halljuk a színpadi alapok által elnyomott éneket, vagy a vécében lévő hangszórón élvezzük tökéletes minőségben a dalokat a tradicionálisan eldugult piszoár társaságában. Többen választották a zenekart, akik becsülettel lejátszották az album dalait - és még többet -, majd dolguk végeztével szolidan lepakoltak, és a klub élőzenei megmozdulásán résztvevő maroknyi ember lassan lassacskán szétszéledt. Reméljük, hogy az aClub továbbra is az élőzene mellett marad, mert arra mindig szükség van, és lesz is.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1884 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások