Folyamatos mozgás a lélek - Elisso Gogibedasvili hegedűművésszel beszélgettünk

2011.10.20. - 18:45 | Joó Ágnes

Folyamatos mozgás a lélek - Elisso Gogibedasvili hegedűművésszel beszélgettünk

A zenei hang törekszik elérni a szívet, mélyről jövő megmozgatással. A szív átformálódása alatt a teljes embert átszellemíti. Ezt vallja Elisso Gogibedasvili, grúz hegedűművész, aki szakmai hitvallásaként úgy fogalmaz: ahogy a briliáns, úgy a saját tudása, tehetsége is mind több csiszolást igényel. Fiatal kora ellenére zeneszakmai elismerések sorát begyűjtötte már, október 21-én pedig a Bartók Terem közönsége is meggyőződhet virtuozitásáról.

HIRDETÉS
Tegnap este foglalta el szállását a Wagner Vendégudvarban a kis Elisso és édesapja, Irakli. A ma délelőtti zenekari próba után kerestem fel őket, ahol egy nyugodt szobácskába vonultunk el hármasban. Semmi kimerültség nem látszott Elissón: " fejben fáradtam csak el " - jegyezte meg.
Tekintetem fürkészte a kedves arcot...nyugodt, fiatal gyermek a törékeny hölgy - aki holnap fellép a Bartók Teremben - keze, ujjai finomságát nem lehetett nem észrevenni...

Édesapja mintha mesébe kezdene:
" ...ha becsukod a szemed, nem tudod, gyermek játszik-e vagy felnőtt...a megjátszott hangokban, gondolkodásmódjában is érett. Már apróka korában komolyabb volt. Odafigyelő, érdeklődő, türelmes, békés - ami nem éppen kisgyermekkori viselkedés. Érdekes az is, hogy ő nem sokat gyakorol a hangszeren - van, aki rengeteget. Naponta két órát tölt a hegedűvel. Fejben dolgozik a művön. Professzorával minden héten három órát töltenek tanulással. Oda-vissza hat óra ehhez az utazás, így kilenc óra intenzív időtöltés, ráhangolódás jut a munkára. Tanára Elissót nem gyerekként kezeli, vezeti. Mintha két felnőtt ember dolgozna: az irányítás és a megoldás egyaránt együttműködésük sajátos kombinációiban rejlik.
Elisso a gimnázium második osztályának legjobb tanulója, nagyon komoly alapossággal veszi a tantárgyakat..."

Pillanatnyi hallgatás után belekapcsolódom abba a mesés hangulatba, amit e a két ember teremtett maga köré:


Sejtelemes várakozásban vagyok a péntek esti fellépésed okán. Jelent valamit neked ez a szó:"sejtelmes" ? Nagyon fiatalon elért sikereidről olvasni - ez azért nem gyakori. Mi több arról, hogy művészi érettséggel áldott vagy - ez különösképp figyelemreméltó. Mit gondolsz a művészet közvetítéséről, kezedben hegedűvel?

A zenéről szavakkal, vagy írásban...a zenét nem lehet szavakkal leírni. Ahogy az emberi lélek van, úgy van a zene is: mindig van valami, mindig valami más van. Változás van, és állandó ez a változás. Folyamatos mozgás a lélek, ahogy a zene is.

A sejtelem a léleknek olyan sajátossága, saját karaktere, ami a leidenschaft-ra (szenvedélyre) utal - célul. A zenei hang törekszik elérni a szívet. Mélyről jövő megmozgatással. A szív, átformálódása alatt a teljes embert átszellemíti.

Ki az a zeneszerző számodra, akinek hangulatát a legközelebbinek tudod magadhoz, akiben leginkább biztonságban érzed magad?

Sibelius! ...igen Sibelius! Tőle teljesen elvarázsolódom! Mindig sokat hallgatom, naponta...egészen esti alvásba fordulva.

Mesélj kicsit arról, hogyan készülsz fel egy koncertre szánt darabra? Kíváncsi vagyok az előtte gyakorlásra, tréningre...a nekifeszülésre.

Az új darabot nem kezdem tüstént felvételről való meghallgatással. Az első, hogy magammal kezdek. Figyelem magam. Meg akarom érteni, én frazeálom, hallgatom magam. Azzal foglalkozom, hogy sajátommá tegyem. Rögtön nem keresem mások megoldásait. Később már keresem, milyen érdekes megoldások vannak másoktól: és hallgatom Oistrakh, Perlman frazeálását. De rögtön sohasem.

A pénteki előadásodban műsorra tűzött zeneműre miért esett a választásod? Van-e különleges küldetése interpretációdban?

Bruch hegedűversenyét idén júniusban a MÁV Zenekarral játszottam, Budapesten. Júliusban a Prágai Filharmonikusokkal a csodás Smetana Saal-ban. A harmadik előadást holnap adjuk a Bartók Teremben, 2012. februárjában pedig amerikai meghívásra, Miamiban.

Amit ebben a darabban legjobban ki tudok fejezni, azok érzések. Mégpedig a gondolatok mentén, mert Bruch koncertje egy teljes történet, ami emocionálisan kísérhető. A lelki folyamat végbemegy, amiben ezeket az érzéseket át kell élni. A komponista nem ír textust. A saját szívdobogását, katartikus felemelkedését önti zenébe: nachdenklich.

A mosolyodból, ragyogásodból engedd meg a következtetést: egy boldog, csupabáj Hölgy az, aki muzsikálni fog nekünk a színpadon. Szívesen állsz pódiumra? Örömmel tölt el, hogy hegedűjátékoddal megajándékozod közönségedet? Van-e valami inspirációd a mind jobb művek megtalálására és továbbítására a hallgatósághoz?

Hét éves voltam, amikor első koncertjeimet kezdtem. Érdekes volt, a színpadon minden jobb lett, jobban összejött, mint "szobában". A meditálásom - koncentrálás a zenére - átsugárzott a pódiumra.

Fontosnak tartom a stílus és a gondolkodás kapcsolatát a technikai kivitelezés szemszögéből. Kell-e várni még, vagy meg tudom csinálni. Nyolcévesen játszottam Wieniawski d-moll No.2. koncertjét; Édouard Lalo Spanyol szimfóniáját.

Ezután édesapja veszi át a szót: "A cél, hogy tizenkét éves korára minden gyakorlati technika a kézben legyen. De ahogy a briliáns is mind több csiszolást igényel, úgy vagyunk ezzel mi is: még csiszolni, még csiszolni, még... és még...Nincsen vége. Óceán van..."


Mi volt legutóbbi olvasmányod?

Mark Twain...Jules Verne...igen: "Die geheimnisvolle Insel"

Mi a véleményed a zeneelméleti ismeretekről és a hangszerjáték kapcsolatáról? Zeneművészeti tantárgyakat tanulva melyik bizonyul leghasznosabbnak?

Otthon tanulok, de ezt nem különválasztva. 2012. júliusától Karlsruhe Zenei Főiskolájának legifjabb diákja leszek. Ott tanulok többféle tárgyat. Jelenleg a hegedűórákon egybefüggően van szó a zenéről.

A kortárszene iránt kíváncsi érdeklődést vagy kedvtelést érzel? Korosztályoddal mi módon ismertetnéd meg a modern hangzást, olyannyira, hogy maguktól is kutakodjanak utána?

Egy szerző írt nekem darabot, a címe : Elisso. Hegedűre, zongorakísérettel.
Lichtensteinben 1. díjat nyertem el azzal, hogy a megadott feladatot tetszetősen teljesítettem, rögtönözni, improvizálni kellett. Én egy ismert grúz népdalt, a Suliko-t játszottam - variációkkal. Ezt a példát ajánlom: improvizálni, fantáziálni, csak bátran!

Nagy örömmel vár a műélvező publikum Szombathelyen! Gondolsz arra, hogy adj ráadásdarabot?

Nem. Nem készülök ráadással. Annyira ünnepélyes a Bruch-finálé, hogy nem illene. Befejezése örömteli kiteljesedés, amihez nem lehet hozzátenni.

A zene birodalmában barangoláson túl van egy másik örömem: találkozom Szombathelyen élő nővéremmel, Annával! 

Kedves Elisso, köszönöm szépen az interjút! A hegedű ígéretes lánykáját várjuk személyedben a Szimfónia Bérlet jóvoltából, 2011. október 21-én!

2011. október 21. péntek, 19:30 - Bartók Terem, Szombathely

Savaria Szimfonikus Zenekar

Haydn: 59. „Tűz" szimfónia
Poulenc: Sinfonietta
Bruch: Hegedűverseny
Poulenc: Concerto pour deux pianos

Közreműködik:

Elisso Gogibedasvili (hegedű),
Egri-Pertis duó (zongora)
(Egri Mónika - Pertis Attila)

Vezényel: Wolfgang Dörner

Új hozzászólás