„Alkatilag szerencsés vagyok” – Színházszerda Zayzon Zsolttal

2011.10.28. - 01:30 | Gimboo - Fotók: Büki László 'Harlequin'

„Alkatilag szerencsés vagyok” – Színházszerda Zayzon Zsolttal

Szabad gyerekként ideje javarészét a grundon vagy az egykori temetőben töltötte. Tízévesen már 200 népdalt dúdolt, majd az egyetemen „kinevelték” belőle az erdélyi tájszólást. A Weöres Sándor Színház „magasfiúja”, Zayzon Zsolt volt a SzínházSzerda vendége október 26-án a Cafe Frei-ben.

Ezen a héten Endrődy Krisztián faggatta színházunk egyik frissen csatlakozott tagját, Zayzon Zsoltot gyerekkoráról, színészi pályájáról és magánéletéről. A beszélgetés hangulata olyannyira oldottá vált, hogy végül maguk a résztvevők is meglepődve konstatálták, lejárt az idejük.

De kezdjük az elején! Zsolt 1979-ben Gyergyószentmiklóson, értelmiségi családba született. Gyermekkorában rengeteg pozitív hatás érte: társaival - ahogy ő fogalmazott - szabad gyerekek voltak. Mivel nem szívesen maradtak a négy fal között, idejük javarészét házon kívül töltötték: a grundon vagy a közelben lévő egykori temetőben. Tízévesen már 200 népdalt tudott, mivel nem volt otthon tévéjük, szüleivel a falu értelmiségi körébe jártak, ahol saját magukat művelték. Ez a boldog, kötöttségektől mentes gyermekkor mélyen megmaradt benne, és mosolyogva osztotta meg a publikummal, hogy felesége, Märcz Fruzsina gyakran mondogatja neki: „Remélem, olyan lesz majd a gyerekünk, mint amilyen te magad voltál."

10 éves volt, amikor családjával a forradalom után Csíkszeredára költözött, ahol már városiasabb életvitelre váltottak.

 

De hogy került Zayzon Zsolt a színészi pálya közelébe? Osztályával a nyolcadik évfolyam zárásaként előadták a „Légy jó mindhalálig"-ot, és tanára felfigyelt a tehetségére. Innentől fogva tudta, hogy színész lesz. Ráadásul nagybátyja a sepsiszentgyörgyi színház kellékmestere volt, így ide sokszor bejárhatott. Először csak látványosnak tartotta a színházat, majd úgy érezte: jó lenne a színészek helyében lenni.

17 és fél évesen egyből felvették a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre. Saját magával szemben elég kritikus az ifjú színész, mivel úgy véli, túl hamar történt mindez. Nem is tudta még igazán komolyan venni ezt a hivatást, aminek meg is lett az eredménye: az első félévben eltanácsolták az egyetemről, ám végül mégsem rúgták ki. „Kinevelték" belőle az erdélyi tájszólást, majd 21 évesen lediplomázott. Idén már a 11. színházi évadját kezdte meg. „Alkatilag szerencsés vagyok" - tette hozzá mosolyogva, mivel szerinte minden színházi társulatba kell egy magas fiú, ő pedig ennek a kritériumnak maradéktalanul megfelel.

A 11 évadból négyet Marosvásárhelyen töltött, majd egy akkori kolléganőjével került Pécsre. A történet pikantériája, hogy ő azt hitte, csak egy szerepre hívják le, ehelyett hat évadot játszott végig a dél-dunántúli városban. Itt nagyon jól érezte magát, mivel a színészek egymást segítették. Mint elmondta, a csapatmunka életében kiemelkedő fontosságú, korábban a jégkorongozásban is ezt szerette leginkább.

 

Zsolt Szombathelyen már tavaly nyáron szerepet kapott a Tartalék tartalékosban, ám feleségével csak idén csatlakoztak a társulatunkhoz. Jelenleg A peleskei nótáriusban láthatja a közönség, ám a néhány hét múlva bemutatásra kerülő Tizenkét dühös emberben is szerepelni fog.

A tehetséges ifjú még nem igazán érzi otthon magát Szombathelyen, hiszen a Café Frei-en, egy bevásárlóközponton, a színházon és lakásukon kívül máshol még nem járt, ám ezt nem is bánja. Mivel Fruzsinával ők a társulat „újoncai", ezért minden lehetőséget kihasználnak, hogy fejlődjenek, és még jobbá válhassanak. Kívánunk ehhez sok erőt és kitartást, és köszönjük a kellemes beszélgetést!

Új hozzászólás