Mi is kell, egy igazán jó koncerthez? Szükség van mindenekelőtt jó zenekarra, közönségre, helyszínre, technikára, és ha ezek mind megvannak, akkor legfőképp arra, hogy a fenti elemek összeálljanak egy olyan fúzióvá, amely tudatosan elősegíthető.

Nem volt szerencsénk eleddig élőzenekaros Copy-zásra, de az áldott videómegosztó portálok kellő infóhoz juttattak ezúttal is minket. Megelőlegezve tehát a kitűnő zenekart, a közönség számát és elhivatottságát, kicsit félve a technikai résztől - de bízva a cucc térkompatibilis belövésében -, vártuk a koncert kezdetét. Kicsit kételkedtünk abban is, hogy a moziaula, illetve Áfonya mester ott tudja-e marasztalni a nagyérdeműt egy jó kis karibi kiruccanásra majd a koncert végén. Terepszemlénk kezdetekor kb. negyedháznyi ragga-hívő várakozott, de látható volt, hogy folyamatosan érkeznek a csoportok. A 20 órás kapunyitásból, a fél tíz körüli koncertkezdést gondoltuk reálisnak, ebben viszont tévedtünk. A publikum jórésze ekkor még a tízes éveik közepét átlázadó fiatal harcosokban gerincesedett ki.

Selecta Áfonya pakolta a reggaezenét koncert előtt és után

Copyék beállnak, Áfonya becuccol

Nemrég írtuk Deego kapcsán azt, hogy közönsége nem érzi magáénak a mozit - Copy Con esetében ugyanazt ismételhetjük csak. A fiatalok nem tudják megfizetni a kávézó színvonalát, és valószínű, ha megtehetnék, sem tennék. Lázadók, ez a dolguk. A SIC-be valószínűleg befutott volna az a hiányzó negyed ház, akik ide nem jöttek el, sőt akár még több is. Copy híres, szeretik, követik. Megérdemli, tudatosan felépített egy nimbuszt, tehetséges, profi. Vérprofi. De erről kicsit később.

Visszanyugodva a valóságba úgy döntöttünk, hogy letáborozunk egy asztalnál, egyrészt a megkésett zenekari beállás miatt, másrészt a valószínűsíthetően kábelhibából adódó technikai zajparádé végett. Kezdetét vette a várakozás, eleinte reménykedő csendben, mivel félórán keresztül a gyülekező nép hangján kívül nem lehetett hallani semmit. Majd Áfonya érkezett úgy este tíz tájban, felcuccolt és több-kevesebb sikerrel nekiállt pakolni. Mint mindig, most is ösztönösen nagyon finom jamaicai muzsikát hozott, príma technikával. A negyedik számtól már volt monitor is, és a tizedikre már táncoltak is. A zenekar tizenegy körüli kezdésekor, az első sorok masszív rugózásban egyesültek. Erős háromnegyed ház, puskaporszag a levegőben, de még csak a szárazé.

A lőpor felrobban - Copy Con és a Freedom Fighterz a színpadon

Áfi leszerel, és érkezik a banda. A lőpor felrobban, az első számra meglódul a terem, színpad irányába billenünk. A technika jól szól, arányos, kicsit ugyan hangos, de ebben az esetben ez belefér, hiszen maga a stílus is 'hangos'. Harcosság, keménység, pontosság - egyből átjön, és az is, mennyire profin felépített a produkció. A zenekar átlag feletti, ez hallható.

Copy Con és a Freedom Fighterz - beállás közben

A dobosnak (Jancsika) fekszenek a lassabb szögtémák ugyanúgy mint a hirtelen váltásos, hardcoreszerűen pattogó, zakatolós agymenések. Rutinos játékos, többek között az eszement Fürgerókalábakból ismerhetjük őt. A bassgitáros, Lee szintén tökéletes játékkal járul a zenekar lüktetéséhez. Benji a gitároknál a Tigris-ből ismerhető, és mint tudjuk, a Tigris nagy - mármint zenekar -, minden szempontból. A billentyűknél hátul Jenny, nem marad el semmiben sem az eddig felsorolt tagoktól, hacsak nem abban, hogy kicsit háttérbe van szorítva. Elérkeztünk a felállás szempontjából kényes ponthoz, mégpedig a szőke szintis hölgy leárnyékolójához, Verához, a vokalistához. Félreértés ne essék, nem a hangjával volt bajunk, hanem amit teljesített. Pontosabban, amit túlteljesített. Végigtáncolta-énekelte-csörgőzte a mutatványt, de néha olyan túlzásokba esett, ami már-már a viccesség határát súrolta. Ez még bele is fért volna, az azonban már nem, hogy annyira hiteltelennek tűnt, amennyire csak lehetett - ha holnap egy Kozsó által életre simogatott csapatban látnánk, sem csodálkoznánk el nagyon. A végére hagytuk a társ Mc-t, Mr. Boomsmile Lego Man-t, nem véletlenül. Tökéletes párost alkotnak a főemberrel, szinte szavanként képesek adni-venni a szövegeket egymásközt. Az első benyomásunk - ami később is megmaradt -, hogy ez a srác elbírna maga mögött egy zúzós metál brigádot is. Mind mozgáskultúrában, mind gesztusokban, és mondanivalóban is a 90-es évek nagy hc-hiphop-metal fúziós bandáinak frontemberei jutottak eszünkbe róla. Főképp a Rage Against The Machine, a Clawfinger, a Stuck Mojo, a Pro Pain illetve a White Zombie képviselte vonalra gondolunk elsősorban. Magasra copfolt, hetyke rastaszerű haj, szikár arcvonások, mindent elsöprő szuggesztív előadásmód - keménységet adott, és megtestesítette a szabadságharcos nevet. Copy pedig hozta a tőle megszokottat - félig kigombolt ingben, óriási nyakláncban, nagy hanggal érkezett, és úgy is maradt végig.

Copy Con és Mr. Boomsmile Lego Man akcióban

Vérprofi showbusiness vs. mozgalmi életérzés 

A legszívesebben azt írnánk, hogy igen, így kell ezt csinálni. Aki figyelemmel kísérte valamennyire a reggae és társműfajainak hazai fejlődését, tudhatja, hogy hosszú éveken át a Ladánybene 27 volt az egyedüli zászlóshajónk. Nálunk a dancehall - amely a fejlett társadalmakban már vagy évtizednyi múlttal rendelkezett -, igazán Sean Paul befutásával nyert valamelyest teret. Igaz, működött már a Bosi és Kemon által fémjelzett Love Alliance, Mangó-ék a Gimmieshot csapatával, vagy kicsit később az Irie Maffia Sound System - de ők megmaradtak a pesti szubkultúra szintmagasságában, néhány vidéki kiruccanással megspékelve. Mindannyian ugyanekkora figyelmet megérdemelnének, és a Maffiások kapják is rendesen a jót.

Fentebb említettük, hogy visszatérünk a vérprofi szóhoz, ugyanis pont ez az, ami kicsit elijeszt minket Copy-tól. Hangadottságai megvannak, a szövegei jók, néhol túlontúl közönségesek, de frappánsak és okosak is. A témák a standard szálon futnak, egyéni szabadság, életigenlés, felhívás a jóra, rendszerszapulás, könnyűdrog-liberalizáció, rendőrfricska, csajok, buli, pia, Babylon - magyarán minden, ami ezzel a kultúrával jár.

A bennünk lakó kisördög, illetve a szakma azon alanyainak beszámolói, akik közös zenélés illetve buliszervezés okán kapcsolatba kerültek eddig a 'magyar Shaggy' produkcióival, azt sugalmazták, hogy a piszkos anyagiak mindenekelőtt valóak művészünk szempontjai közt, és a koncert második harmadában felhangzó, fogyasztásra felhívó intermezzo is ezen sejdítés alátámasztására szolgált. Nincs ezzel egyedül kis hazánkban, és nem is szabad ezért senki felett pálcát törni. Arra azonban fenemód kíváncsiak lennénk, hogy a - hangsúlyozzuk -, teljesen professzionális módon előadott műsorszámot mennyiért kaphatná meg mondjuk egy olyan, pl. jótékonysági rendezvény, amely a szövegekkel rokon mozgalmi célokért harcol. Gyanítjuk, piaci áron. Ez kérem 'sóbiznisz', és nem a natrium-kloridos szatócsos fajtából, nekünk pedig a reggae személyes ügy, és nem erről szól elsősorban. Szeretjük, ha kicsit koszos, kicsit punkos, de mindenképp barátságos, és nem túl alpári. Egy mozgalom, egy életérzés - és valahol, a sor végén üzlet...

Copy Con koncert a moziaulában

Visszakanyarodva a cikk első soraira: a felhozatal a már jól ismert számokból állt, a zenekar egyben volt, a közönség vette az adást, a technika is megoldotta magáét, a helyszín pedig kis fenntartásokkal smakkolt. Ebből adódóan a fúzió is létrejött talán, de jónéhányan kimaradtunk belőle. Sebaj!

Kijelenthető tehát, hogy Copy a maga által felállított célok felé jó úton halad, és ha nem vigyáz, rövidesen ott találhatja magát a nemzetközi szcéna elitjében (bármennyire is tiltakozik a 'nemzetközi megmérettetés ellen'), amikor is majd így nézhet ki egy komoly fellépőlista akár: TOK, SIZZLA, COPY CON, CECILE, GENTLEMAN! Sok sikert kívánunk neki mindehhez!

Részünkről az éj a moziban véget is ért, képtelenek voltunk Áfonya beszerelését kibbekkelni újfent, és utólagos információinkból kiderült, hogy a kis borítékból szinte valamennyi jóslatunk valóra is vált, mivel a közönség is lassan cserbenhagyta a reggae-ünnepet. Pedig legfőbb a TISZTELET! Legközelebb a Reggae Karácsonyon - december 26-án, ugyanezen a helyszínen - a Ladánybenével és a Tizenhéttel indulhatnak be a rugólábak, addig is peace and love!