Szeretemzene? - Hindi Fatima koncertje a Krúdy Klubban
Képgaléria megtekintése2011.12.05. - 01:30 | Büki László 'Harlequin'
Szeretsz, nem szeretsz című dalestjével melengette a Krúdy Klub közönségének szívét Hindi Fatima. Nekünk nem kérdés, szeretjük. A közönségnek sem: minden taps egy-egy kebelreölelés. De ki ne szeretne egy egzotikus, gyönyörű fiatal nőt? Korántsem ez a kérdés, sokkal inkább az, ő mit szeretne! Ezt boncolgatjuk, s eszmefuttatjuk meg hosszúpórázon agyunk.
Hindi Fatima már egészen pici korától kezdve foglalkozik zenével valamilyen formában. Ahogy nőtt, rájött, hogy számára az éneklés a legmegfelelőbb módja annak, hogy boldoggá tehessen másokat és ő maga pedig teljesnek érezhesse életét. Ugyanakkor emberek elé kiállni óriási felelősség és kihívás, amely folyamatosan formálja személyiségét, hiszen ez a kommunikációnak egy olyan kivételes formája, ami a hangszerek az énekes és a közönség összhangját teremti meg. Az énekesnő szerint, amit ez az élmény nyújt, az megunhatatlan. Többek között ezért döntött úgy, hogy zenekarával ismét színpadra áll.
Perfekt. Közérthető. Beleköthetetlen. Nem is akarunk. Inkább azon méláznánk el rövid időre, hogy mitől lesz, mitől lehet ez a megunhatatlan érzés nemcsak a tág rokonság és a barátok számára ugyanúgy megunhatatlan, s mitől volt a kíváncsi, s jószándékúan kekec sorokírónak ambivalens.
Fatimáról annyiszor írtunk már, hogy itteni megjelenéseinek száma többszöröse annak a médiatámogatói névsornak, ami a koncert végén elhangzott, de nyugodtan hozzávehetjük az ott megjelent rezüméket is. Így is bekocognánk bőven az aranyér'... Tehát most nem tesszük, és linket sem az eddigiekre, mert nem érvényes. A pénteki koncerttel új lapot nyitunk a Fati-sagának. Nekünk ő már nem a tünci-bünci kislány, aki édesapja emlékét szívbemarkoló dalokkal ápolja, akire mutogatnak a közönségben a nénik, hogy né', ez a kislány demilyenszépkislány és demilyenaranytorka van, és hogyhagyományápol. Apaemléket, népdalt egyaránt - tisztességgel, tartással, emberséggel. Hitelesen.
Nekünk ő mára - ha úgy tetszik - nagybetűs Nővé érett, akiről profi fotóportfólió készül, aki igéz és férfiszíveket igáz. Kilépett a nagybetűs életbe, ami nemcsak simogató érintések mezei virágos-tulipiros rétje, hanem a váratlan parasztlengők buckás ugara is. Előbbi jól esik, utóbbi erősít. A felállás után. Ugyan picit tájszól bennünk a verbális Tyson, mert nem vagyunk zenekritikusok, ám megérzéseinkre mérget veszünk. Eddig legalábbis mindig túléltük...
Kedves Fatima. Több mint két éve hallottunk és láttunk először, és most merjük azt mondani, hogy ez nem oké. Ez nem TE vagy. Nem EZ a Te utad. Egy őszeleji beszélgetésben - azért se teszünk linket... - azt mondtad, hogy nem az éneklésből szeretnél megélni, nem neked való a tehetségkutatók világa, és inkább azt a rögös utat választod, amin a saját stílus sok gondozással, nemesítéssel, visszanyeséssel sarjadó hajtása virágzik. Tetszős elgondolás, ám ebből alig láttunk valamit. Talán a koncert legelején és a legvégén. A közepe kábé annyira volt sablonos, mint egy időjárás-jelentés. Eshet is, fújhat is, s ha szerencsénk van, a nap is süthet.
Kezdjük azzal, ami a legkevésbé tetszett. Miért énekelsz angolul? Ki mondja neked, hogy ezen a nyelven KELL énekelned? Bocs, nem a mélymagyar szól belőlem, hanem az a tehetetlen és szorító "düh", ahogy egy esztétikus és a maga nemében kuriózum lányból/nőből nem az anyanyelve - mindkettő! - szól ki. Ez nem saját út, és ellentmond annak is, hogy nem az éneklés és az előadóművészet lesz a fő betevőd. Akkor miért az angol? Miért nem énekelsz minekünk, bárhogyan, akárhogy, valahogy magyarul??? - kérdezhetném Cseh Tamás után szabadon. Vagy palesztinai arabul. Mit veszíthetsz? Semmit. Illetve igen: középutas népszerűséget. Mit nyerhetsz? Egyediséget, kuriozitást, egzotikumot. Meg adjisten, hírnevet. És azt sem kétest! Szép a palesztinai arab nyelv, mert hallottuk, remekül kacsintott össze a darbukával és gyönyörű a magyar nyelv is. Ez a két momentum mentette meg nekünk az estet: Ibrahim imája és záró magyar népdalok. Herczku Ági-Szalóki Ági-Bognár Szilvi "szájról-szájra" dalait öröm és lélekemelő hallgatni, neked pedig kimondottan jól állt ezekhez a dalokhoz fordulnod. Hajdú Klára jutott eszembe, aki csodálatosan énekli a Balázs Elemér Group jazz-es népdalfeldolgozásait. Hindi Fatima is kipróbálhatná ezt az utat...
A másik kedvszegőnk a kiválasztott feldolgozások voltak. Pontosabban az, hogy a koncert kb. 80%-a feldolgozásokból állt. Jó hallgatni Adele-t, Jewel-t, Sarah McLachlan-t, Loreena McKennitt-et (utóbbi kettő most nem volt repertoáron), és jó látni, hogy minőségi popdalok érintenek meg. De feltétlenül magadévá kell tenned azt, ami ott zakatol benned aktuálisan? Nem maradhat az a te zenei "titkod", a belső hangod, ami épp kimondja helyetted, amit érzel? Nem lenne jó ilyen belső hangokat keresni saját stílusban, saját nyelven? Saját dalban?
El kell tudni szakadni ezektől. Az emlékektől is. Fel kell építened magad abból a zeneiségből, ami benned van, ami a génjeidből fakad. És ezek nem a középszerű angol dalok. Merj már lapot kérni végre, és ne csak annak örülj, hogy 19 van a kezedben. Vagy 18.
Él nélkül mondjuk: (angol nyelvű) dalaidat olyan tollal írják, ami épp kifogyóban van, vagy épp beszáradt... Cul-de-sac, mondaná a francia. Ez olyan elegáns dislike. Hagyd meg belőle az elegánst, és a "cool-t", és adj valódi KONCERTET. Saját dalokkal. Zsigerit. Benned ott van ehhez a tehetség, hívják bármilyen faktornak!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás