A Déli-sark a Föld forgástengelyének az a pontja, ahol az a déli földtekén a felszínt metszi. Itt futnak össze a délkörök, innen minden irányban észak van, és azonos távolságban fekszik az Egyenlítő. A Déli-sark az Antarktika közepén, 2804 méter magasságban található, az éves középhőmérséklet itt -49 Celsius-fok. Az "igazi" Déli-sarkot csak egy tábla és cövek jelöli, fotózási célokra néhány méterrel arrébb egy oszlopon álló gömb szolgál.

A déli sarkkört 1772-ben a brit James Cook szelte át elsőként, magát az Antarktikát 1820 januárjában az orosz szolgálatban álló Fabian von Bellinghausen, a brit Edward Bransfield és az amerikai Nathaniel Palmer is megpillantotta; elsőként a következő évben az amerikai John Davis szállt ott partra.

A hatodik kontinensen 1898-ban telelt át először egy expedíció - igaz, nem önszántából, hanem mert hajója a jégbe fagyott. 1909-ben a brit Ernest Shackleton már csak 160 kilométerre volt a pólustól, amikor a szélsőséges körülmények miatt visszafordulásra kényszerült. Ugyanebben az évben az amerikai Robert Peary meghódította az Északi-sarkot, így szédületes versenyfutás kezdődött az utolsó "terra incognita", ismeretlen föld eléréséért.

A dicsőség végül minden idők legnagyobb sarkkutatójának, a norvég Roald Amundsennek adatott meg, aki először járt mindkét sarkon, és először hajózott végig az északkeleti és az északnyugati átjárón is. Amundsen eredetileg az Északi-sarkra készült, de Peary útjának hírére délnek vette az irányt. Ezt még legénységének is csak a nyílt tengeren árulta el, egyben szűkszavú táviratban tudatta döntését a vele egy időben partra szállt brit Robert Falcon Scott-tal.

A két vetélytárs látta egymás hajóját, amikor partra szálltak, és mindketten nagyjából egy időben, 1911 októberében indultak a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával a rövidebb, ám nehezebb, míg Scott a Shackleton által feltárt, de 110 kilométerrel hosszabb útvonalat választotta. Mint kiderült, Amundsen számított jobban, és ő volt a felkészültebb, ráadásul az időjárással is szerencsésebb volt. Menet közben élelmiszer- és tüzelőraktárakat létesített, majd a Központi-Antarktisz fennsíkjára feljutva - és a depókig vezető visszaúton is - a felesleges kutyák húsával táplálkoztak.

A Déli-sarkot 1911. december 14-én (egy hónappal Scotték előtt) érték el, és 99 nap, 2800 kilométer megtétele után 1912. január 25-én az expedíció minden tagja épségben érte el a bázist. Scotték sorsa tragikusan alakult: amikor iszonyatos szenvedések után 1912. január 18-án elérték a pólust, az Amundsen által kitűzött norvég zászló várta őket. Becsületből ők is kitűzték a brit lobogót, de a visszautat nem bírták, és alig 18 kilométerre raktáruktól odavesztek. A tetemek mellett feküdt Scott utolsó feljegyzése, amelyben a feleségemet szót özvegyemre javította... A dráma hatalmas feltűnést keltett - nagyobbat, mint Amundsenék sikere -, és Scotték halálukban is a Déli-sark hősei lettek.

A Déli-sarkot légi úton először 1929-ben érte el az amerikai Richard E. Byrd repülőgépe, az első transzantarktiszi expedíciót 1957-58-ban a brit Vivian Fuchs vezette.