Természetesen nem győzzük hangsúlyozni, hogy nincs olyan, hogy „legjobb". Mindenkinek szájíze szerint - szubjektív lista, szubjektív legjobbakkal. Ráadásul töredelmesen bevallhatjuk, hogy az elfogultságtól szabadulni nehéz, sőt lehetetlen. Számításba kell venni azt a tényezőt is, hogy millió és egy lemez jelent meg az idén, aminek jelen sorok írója csak a töredékét hallgatta meg, válogatni pedig csak abból illik, amit legalább félszer hallottunk. Na jó, egyszer minimum. Álljon hát itt a megszokottól eltérő nem ötös, hanem tízes lista.

Nr.10. Noah and the whale - Peaceful the world lays me down

A Noah and the whale egy végtelenül kedves angol zenekar, akik még kedvesebb debütáló lemezükön ugyan csak kedves folk dalokat vonultatnak fel. 2006 óta létezik a formáció, saját bevallásuk szerint azonban nem csak a folk, hanem a punk is hatással volt rájuk. Említett punk attitűd azonban nem túl feltűnő ezen a lemezen, maximum a tagok személyiségében hagyott mélyebb nyomokat, bár ezt persze nem tudhatjuk teljes bizonyossággal. Velük kapcsolatban a The Magic Numbers vagy éppen a Belle&Sebastian neve merül fel legtöbbször. Soraikat időnként erősíti az a Laura Marling is, aki szintén idén adta ki első lemezét (Alas, I cannot swim), ráadásul kb. 18 éves. Mint azt már mondottuk, a dalok imádnivalóak, lehet folyton mosolyogni, fütyörészni, tapsikolni, időnként táncolni is, de főleg „belegyönyörödni". A '5 years time' című dal videója álljon itt, és csináljuk mindazt egyszerre, amit fentebb leírtunk.

Nr.9. Amber Smith - Introspective

Listánk egyetlen magyar helyezettje nem más, mint a Poniklo Imre vezette Amber Smith. Az Amber Smith-t többször is láthatta már a szombathelyi közönség koncerten, bár mind a két alkalommal gyér volt az érdeklődők száma. Sajnos. Az Amber Smith a hazai könnyűzenei szcéna egyik ékköve, az indie-nek mondott, s ezzel némileg skatulyába tett színtér vezető zenekara. Az idei lemez címadó dalát rongyosra játszotta a Petőfi Rádió, hozzá kell tenni, méltán. Az év elején megjelent 'Introspective' némileg elmozdul a jól megszokott Amber Smith cuccoktól. Több benne a „miniszinti", nem is beszélve a 'Brazil' című, személyes kedvencemmé vált dalról, amiben akkora szaxofonszóló van, hogy megáll az ész. Az utolsó, némileg elborultabb 'Reprint' című lemez után ez a megújulás egészen üdítően hat, bár a 'Reprint' még mindig a zenekar legjobb lemeze. Nem mellesleg ebben a bandában játszik a honi popzene egyik „legcoolabb" basszusgitárosa is, Ács Oszi, akinek bizony mára már saját rajongói klubja is van. Az Amber Smith egy érett, szívbemarkoló rockzenét játszó zenekar, ráadásul élőben is remekül szólnak, úgyhogy ha legközelebb erre járnak, feltétlenül menjen el minden kedves olvasó meghallgatni őket.

Nr.8 Oasis - Dig out your soul

Az Oasisről nem akarnánk túl sok szót ejteni, hiszen részletesen értekeztünk már a 'Dig out your soul' című új lemezről itt. Szubjektív listánkon a nyolcadik helyen futott be.

Nr.7. Ferraby Lionheart - Catch the brass ring

Újabb friss felfedezés volt erre az évre az Oroszlánszívű Ferraby. Egy harmincas évei körül járó pasiról van szó, aki sok helyen megfordult Amerikában. Los Angelesben született, Nashville-ben nőtt fel, Chicago-ban járt egyetemre, majd visszatért a napfényes Angyalok Városába, hogy rátaláljon saját hangjára. Egyszerű a képlet: egy zenéje alapján érdekes és kedves pasi fogja az akusztikus gitárját, meg néhány másik hangszert (nagyon minimális dobot, csörgőt, zongorát, ilyesmit) és eljátszik 11 gyönyörű folk-pop dalt. Egytől-egyig kiváló, végtelenül szimpatikus és kedves, néhol naiv, ámde mindig szerethető, sőt imádnivaló. Különösen a 'Small planet' című dal, ami olyan, mintha egy reklámfilm zenéje lenne. Mellesleg valóban nagy filmzene és show-zene rajongó a fiatalember (ezt több helyütt tökéletesen érezni is). Tündéri.

Nr.6. The Kooks - Konk

A Kooks tökéletes mintapéldája az angol művészeti sulis zenekaroknak, akik annyira fülbemászó popzenét csinálnak, hogy az már gyanús is lehetne. Első lemezük 2006-ban jelent meg 'Inside in/inside out' címmel, és tökéletes pop-rock dalokat vonultatott fel. Idén pedig végre jött a második lemez, a 'Konk'. Igen, olvashattunk róla rossz kritikákat, nem is keveset, de én azt mondom, hogy azoknak az írói mind hülyék (ha már a szubjektivitásnál tartunk). Tökéletes felütés a 'Sea the sun', tökéletes zárás a 'Tick of time' és a rejtett track, az 'All over town', a maga gyönyörű akusztikus mivoltával, és közben is szórakoztató. Ott van pl. a 'Do you wanna', melynek kérdésére (ha meghallgatjátok, tudni fogjátok) egyértelmű igen a válasz, meg a 'Sway', meg a 'Stormy weather', stb. stb. Semmivel sem több az első lemez témáinál, nem váltja meg a világot, pontosan annyiról szól, amennyiről a popzenének szólnia kell. Talán igaz, hogy nincsenek olyan gigantikus slágerek, mint a Naive vagy az Oh la, de attól még bájos, kedves, dögös és szép. Nekem legalábbis nagyon tetszett, és tetszik azóta is, hogy először hallottam. Idén ráadásul élőben hallhattuk a számok nagy részét a Szigeten, ami komoly plusz pontot jelent, bizony, pozitív értelemben.

Nr.5. The Verve - Forth

A The Verve 11 év után, idén tért vissza negyedik stúdió albumával, a 'Forth' című lemezzel, ami, ahogy kritikánk címében is olvasható, igazán mintaszerű visszatérés volt. Inkább nem is szaporítjuk a szót, olvassátok el azon frissiben készült írásunkat, és nézzétek meg az alábbi videót.

Nr.4. Kings Of Leon - Only by the night

A Kings Of Leon Tennessee állam béli legénysége már a negyedik lemezénél jár, és az okos kritikusok azt mondják, egyre jobbak lesznek. Hadd ne ítéljük ezt most meg mi is, inkább maradjunk a fontosabb dolgoknál. A három testvérből és egy unokatestvérből álló banda a southern rockot és a bluest kutyulja, kavarja össze, egy egészen tetszetős masszává, amit valahogy jól esik hallgatni. Az első lemezek garázsosabb hangzásától mára egy sokkal kiforrottabb és megfontoltabb útra jutottak el, ami alapvetően nem biztos, hogy jót jelent, esetükben valahogy azonban mégis működik. A számok nagy részét Caleb Followil, a frontember fájdalomcsillapítók hatása alatt írta, egy testvéri verekedésben ugyanis megsérült a bal keze. Mindez persze csak jót tett velük. Tele van a lemez éteri pillanatokkal, monumentálisnak ható refrénekkel, szuper atmoszférával. A U2-hoz hasonlítják őket legtöbbször, én ezt most mégsem teszem meg - főleg azért, mert a U2 nálam valamiféle szitokszóvá vált az elmúlt években. Az 'Only by the night' egy remek lemez egy remek zenekartól, akikről még biztosan hallunk a jövőben is!

Nr.3. Vampire Weekend - Vampire Weekend

A Columbia egyetem diákjai, Ezra Koenig vezetésével elképesztő debütáló albumot tettek le az asztalra idén. Az afrikai kontinens dallamvilága, a nyolcvanas évek újhulláma egyaránt hatással volt rájuk, ráadásul az első név, ami őket hallgatva az ember eszébe jut, Paul Simon, aki híres arról, hogy komoly kalandozásokat tett a világzene felé. A Vampire Weekend cím nélküli lemezének témái többnyire az egyetemi élettel kapcsolatosak, ami, lássuk be, cseppnyi problémát sem jelent. Akik olyan dalokat adnak a világnak, mint az 'A-punk', azoknak bizony bérelt helyük van mindenféle listákon, legyen az a 2008-as év legjobb dalainak, vagy legjobb lemezeinek a listája. Mindezeken felül ráadásul remek klipeket is csinálnak, álljon hát itt ezek közül az egyik, egy alacsony költségvetésű, ámde annál vidámabb. Tessék táncolni és énekelni, mert lehetetlenség, hogy az ember ne kezdjen el pörögni erre az ágyon, a földön, akár a levegőben!

Nr.2. MGMT - Oracular Spectacular

Nincs már sok hátra, kedves olvasó, csüggedésnek nincsen helye. Közelítünk a 2008-as év legjobb lemezéhez, már ami a szubjektív listánkat illeti. De addig is itt van egy nem kevésbé zseniális lemez egy brooklyni duótól, az MGMT-től. Ben Goldwasser és Andrew VanWyngarden olyan lemezt csináltak, ami az összes zenei magazin és internetes honlap listáján az első helyre került (nyilván akad egy-két kivétel, de tényleg nem sok). Pszichedelikus pillanatok tömkelege vegyül itt elektronikus kisülésekkel, a dalok egy nagy része ráadásul úgy hangzik, mintha a hatvanas évek végén vették volna fel. Talán éppen ezért hat annyira frissnek, mainak. A 'Time to pretend' című dal az idei év egyik kedvence, benne egy kedves barátom azóta ars poetica-vá vált sorával: „it's our decision to live fast and die young", vagyis a mi döntésünk gyorsan élni és fiatalon meghalni. Tökéletes lemez tökéletes dalokkal, köztük az én kedvencemmel, a 'Pieces of what' cíművel, melyben Andrew hangja egy az egyben olyan, mint Mick Jaggeré az 'Angie'-ben. Hatalmas élmény meghallgatni ezt a lemezt, és nagy élmény volt idén nyáron látni őket a Szigeten is.

Nr.1. The Last Shadow Puppets - The Age of the Understatement

Az első helyezett teljesen egyértelműen, minden kétséget kizáróan Alex Turner és Miles Kane stílusbravúrja, a The Age of the Understatement. Alex Turnert az Arctic Monkeys-ból ismerheti mindenki, Miles Kane-t pedig a The Rascals nevű zenekarból, akik szintén idén debütáltak, de Rascalize című lemezük sajnos csalódás volt. No de a Last shadow puppets olyan lemezt rittyentett, amitől mindenkinek elállt a szava, ha csak egy pillanatra is. Bizonyára sokan voltak úgy vele, hogy nem néztek ki ezekből a tejfölösszájú angol suttyókból egy olyan lemezt, amit mintha a hatvanas években vettek volna fel. Teljesen autentikus, gyönyörűen szól: az akusztikus, két szál gitáros dalok, és a nagyzenekarral megtámogatott darabok is. Egy komplett szimfonikus zenekar egészíti ki a srácokat, de csak ott, ahol feltétlenül muszáj, cseppet sem tolakodó módon. A dalok Morricone legjobb pillanatait, filmzenéit idézik, de bizonyos esetekben gengszterfilmeket vizionál az ember, szívdöglesztő nőkkel, akik összetörik a főhős ketyegőjét és még jól rá is taposnak. Tökéletes darab, mely alátámasztja azt a véleményt is, hogy Alex Turner kora ellenére az évtized egyik legkiválóbb dalszerzője és szövegírója. Kedvenc dalom videóját ajánlom mindenki figyelmébe, és ezzel le is zárjuk ezt a hosszúra nyúlt értekezést.

Nos, ennyi volt hát 2008. a zenében. Várjuk a kommenteket arról, ti mire őrültetek meg idén, milyen dalok ríkattak meg vagy késztettek nevetésre, mire táncoltatok, mire szerettetek vagy éppen gyűlöltetek. Mindenkinek nagyon boldog és zenei élményekben gazdag újévet kívánok!