Csenddel üzentek - Óévbúcsúztató rockbuli a Sportházban
Képgaléria megtekintése2011.12.29. - 21:00 | Makrai Tamás, Horváth Virág
Az Ossián legendás dalát idézve: a rock katonái előtt felvirradt a nagy nap, hisz december 28-án eljött az Óévbúcsúztató rockbuli ideje, ami ismét hatalmas sikerrel és teltházzal dübörgött az Agora MSH-ban. A hangulatot az Akusztika együttes izzította, majd az Ossián, a Kárpátia és a Lord borította lángba az acélszíveket. Utóbbi koncerten elérzékenyülve emlékeztek meg a nemrég elhunyt Balogh József költő-tanárról.
A rock katonái már régóta várták a december 28-ai Óévbúcsúztató rockbulit, ahol minden évben összegyűlik a „család". Mert igenis, itt egy sok ezertagú családról beszélünk. A tolerancia és a segítőkészség mindig örök erénye marad a rockereknek. Ha ne adj, isten elesnél, vagy fellöknének, akkor legalább hat kéz nyúl feléd, hogy felrántson a padlóról. Ez az összetartozás ereje, és az örök menedék reménye.
A napokban kering az éterben egy rövidke történet a négy gyertyáról - amik a békét, a szeretet, a hitet és a reményt testesítik meg. Ez is bizonyítja azt, hogy amíg a reményről nem mondunk le, addig ott az esély a hitre, a békére, és a szeretetre. Mert bizony lassan nem marad más csak a remény és a rockzene, ami örök és elpusztíthatalan.
A december végi rockbulin szintén négy zenekar - Akusztika, az Ossián, a Kárpátia és a Lord lépett fel. Elsőként az Akusztika együttes izzította a hangulatot. A zenekar maga a gyújtószerkezet nélküli Pokolgép. Szó szerint, mivel a mikrofonoknál a két legendássá vált pokolgépes, Kalapács Józsi és Rudán Joe állt. Akusztikus módon előadott Pokolgép-opuszok - Hol van a szó, Mindhalálig rock and roll, Átkozott nemzedék - egyszerűen tüzet gyújtottak az emberek szívében, ezzel kellő lendületet és hangulatot adva az est további részének.
Két kissrác szalad le a lépcsőn Árpád-sávos kendővel a nyakában. Bőrnadrágos nagypapák bandákba verődve beszélgetnek. Egy lány próbál keresztülsiklani az egyre sűrűbb embermasszán. Mindenki hátralép egyet, mikor észreveszi. Rámosolyognak. Mennyire különösnek tűnik, hiszen nem azt várnánk mind, hogy pillanatnyi figyelemre sem méltatva, ide-oda sodródik a lökdösődő tömegben? És nem. Figyelnek rá!
Az Ossiánra már-már teltházasra duzzadt az MSH, robbant a hang, lángolt a fény, és jó rockerhez méltóan emelte a kezét, aki csak élt. Koncertjük valami olyasmit adott, amiről még szüleink meséltek, felelevenítve a rock hőskorát és az "üvöltő ifjúságot".
Magyar zászlók nyújtózkodnak az ég felé. A mindenki által ismert dallamok ott kavarognak a levegőben. Azon kapom magam, hogy én is együtt éneklek a körülöttem lévőkkel. Minden, amit mondanak - amit énekelnek - hatással van az emberekre. Az igazságot el kell mondani. De honnan tudjuk, mi is az igazság? Csakis a saját tapasztalatainkon keresztül vagyunk képesek szemlélni a világot.
Ha nem is vérszagra, de gyűlt az "éji vad": családapák, akik gyermekük kezét fogva érkeztek, férjek és feleségek, tizenéves elsőkoncertezők, ősz szakállú nagypapakorúak - mindenkivel szembetalálkozhattunk a Sportházban. Tény, hogy a nemzeti rock műfajába folklórelemeket csempésző Kárpátia képes családokat megmozdítani, kellő identitástudattal megáldott fiatalokat a nemzeti öntudatra nevelés mágneses terébe vonzani.
Színpadra lépett tehát a minden magyar vigyázó tekintetét Erdélyre vető Kárpátia. A mondanivalót képi látvánnyal is erősítő zenekart csúcsfények, és heves zászlólobogtatással kísért hangorkán fogadta. Zúgtak a Kárpátok, ébredt a magyar és neveket akart hallani - őrületes tombolás, átélés, már-már katarzis jellemezte a koncertet.
Megszólalt a Székely Himnusz. A tömeg egyemberként áll fel. Vajon csak engem kerített hatalmába az a leírhatatlan érzés? Az összetartozás érzése? Mint egy hatalmas család.
Az est utolsó és leginkább várt fellépője a jövőre 40 éves Lord zenekar volt. A rock helyi helytartói ismét olyat tettek le az asztalra, amit nem sokan tudnak a szakmában. Elhangozottak számos Lord-klasszikusok, de legnagyobb tisztelet a Vándor-t övezte, ugyanis a Lord leghíresebb dala ezen az estén a zenekar nemrégiben elhunyt dalszövegírójának, Balogh Józsefnek szólt. A dal előtt egyperces néma csenddel emlékeztek az elvesztett barátra, a dal alatt pedig térden állva tisztelegett az emléke, és munkássága előtt a sportháznyi tömeg.
A csend elcsigázott, néma sikítása visszhangzott a dobhártyámban. Szemhéjam belső képernyőjén pillanatképek kusza egymásutánja pörgött le újra, és újra. Mindenségből kiragadott apró részletek elevenedtek meg ismét.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások