30Y-tól a Nyugatbeatig - koncertek, melyekről 2008-ban nem írtunk I.

Képgaléria megtekintése2009.01.04. - 19:10 | Büki László 'Harlequin'

30Y-tól a Nyugatbeatig - koncertek, melyekről 2008-ban nem írtunk I.

30y, Vad Fruttik, Nyugatbeat Fesztivál, ColorStar, Magna Cum Laude - koncertek, melyekről a "pre-vaskarikai érában" - mielőtt élesben elindult volna az oldal - is történt már optikai esemény-megörökítés, csak időszerűtlennek tűnt útóközölni őket. Ezekből gyűjtöttünk össze az első részben egy képgalériányit, s a folytatás is hasonlóan ütős lesz!

HIRDETÉS

Tavaly augusztus közepén indult el hivatalosan a vaskarika.hu, de már az év elejétől jelen voltunk kulturális eseményeken, legfőképp koncerteken. Az indulás időzítése épp a Savaria Karnevál időszakára esett, így az év első felében "lőtt események" időközben aktualitásukat vesztették.

A január ellenben alkalmas arra, hogy feldolgozzuk az előző év koncert-eszenciáját, így az első félév - vagy ahogy a felvezetőben fogalmaztunk: a "pre-vaskarikai éra" - rögzített eseményei sem kerültek veszendőbe. Sőt, egy "titkot" is fellebbentünk az írás végén - Dancspistáról.

30Y és Vad Fruttik koncert a moziaulában - 2008. május 16.

Kibogozott sárga Zsiguli - Szombathelyen alakult zenekarok adtak egymásnak találkozót a moziaulában: a már befutott 30Y, és a feltörekvő Vad Fruttik. Likó Marcinak és csapatának a bossanovás-keserédes, a garázsrockos-sikálásos és a balladisztikus-elszállásos darabok is teljesen jól állnak, és hitelesek is minden tekintetben. Marcell hangja kristálytisztán hallatszott, a basszus és a dobszekció dinamikusan és pontosan hozta az alapokat, minden hangszer kitűnően szólt, a groove-ok pont arányban voltak, így a végeredmény is súrolta a tökéletest.
A 30y-ra lázadó tizenéveseknek a Csészényi tér ugyanúgy kevésnek bizonyult volna, mint a moziaula. A hatalmas energiákat felszabadító koncerten szinte szaunává változott a helyiség. Beck Zoli "hírdette az igét", a rajongótábor pedig kibogozta a rajzszöggel középre transzponált zenét és szöveget. Semmi szédítő magasság, mégis forgott mindenkivel a világ!

ColorStar koncert a moziaulában - 2008. február 9.

A 90-es évek közepétől intenzív késztetést éreztem arra, hogy ostrom alá vegyem a helyi Bahia boltot, és köztisztviselői fizetésemből - számomra érzékelhető módon - súlyos ezreket áldozzak a hazai alternatív zenei kincs legális birtoklására. Így esett péntárcám áldozatául többek közt az Úzgin Űver, a Másfél, a Korai Öröm, a Sziámi, a Katakali, a Balaton és a colorStar hanghordozója. Utóbbi zenekar szombathelyi koncertje újra feltúratta velem a szoba sarkába száműzött, "alternatív" posztittel megbélyegzett lemezállványban a HeavenIceTrip! és a VIA la Musica albumokat.

Elektronikus progresszív zene, de lehet pszichedellikusnak is hívni. Ha mindenáron skatulyázni kell, én megpróbálnám belegyömni ebbe, de ez az "elektronikus partizene", "elszállós, ambientes" erőlködés nekem olyan divatmajmos, trendi sznoboknak való stílusdobálózás. Mondhatnánk azt is, hogy "ideális háttérzene űr- és sarkkutatáshoz". "Túlérett" vagyok már ahhoz, hogy egy ilyen buliban feltétlenül késztetést érezzek arra, hogy táncoljak, ellazuljak. Inkább nézem a zenészek arcát, mennyire öröm nekik játszani, vagy mennyire rutinból megy ugyanez. Figyelem a dobost, aki pl. a Morning Call -ban olyan, mint egy óramű, hallgatom a megszólalás minőségét, hangokat keresek a helyükön, gyakorlatilag egy audiofil Sherlock Holmes-ként funkcionálok. A látvány elég szegényes, pedig ehhez a zenéhez szerintem elengedhetetlen hatásfokozó lenne. Így marad - "félszemmel" a zenére koncentrálva - a lecsukott szem mögötti "filmvetítés", és a képppörgetés az agyban. Az a poén persze itt nem ül, hogy amit látunk, az látvány, amit hallunk, az hal(l)vány. A cS igenis precízen hozta azt, amit vártam, beszippantottam az O-Zone -t is, ami privátkedvenc. Arra nem emlékszem, hogy a Waterfront -ot lenyomták-e (másik szívcsücsök), de az Aalomadalom és a Petite Adéle biztosan bejátszott, az ImaRobottal együtt.

Ha el nem is szálltam, a koncertet kimondottan élveztem. Ami meg az említett ideális háttérzenét s a vele relációban álló tevékenységeket illeti, azt nem gyakorlom. Ha erre vetemedem, akkor azt stílszerűen állvászonra vetített képorgiával, és a CD-playerbe tuszkolt cS albummal együtt teszem. Addig viszont marad "nemháttérzeneként" a sztereo fókuszpontba helyezett fotelből való hangnyomás beszippantása. Have a nice trip!

Magna Cum Laude húsvéti bulija a moziaulában - 2008. március 23.

Az utolsókat lövöm a Magna Cum Laude koncerten, az első meghajlás után már másodszor színezi újra a megfakult életeket a banda, mikoris egy rossz "szinezésű" fotó következtében kétszer "remeg rá" az ujjam a fotóapparát kuka-gombjára. A folyamat visszavonhatatlan: Deleting All Images... és megy a csík, s vele együtt kb. 150 fotó a süllyesztőbe... Második meghajlás, én is hajlok, csak épp belül, és elfele...koncert vége

Hazafele neszóljhozzám-effektus uralkodik a "cockpit-ben", hazaérés után meg rávetődés a gúglira a "törölt adatok visszaállítása+memóriakártya" sztringgel.
Eredményes gépészkedés után a fotók kb. 85%-a visszajött (hasonszituációra szoftvert tudok ajánlani, ha szükséges).

A koncert? Nekem kicsit hiányzott az "Adnod kell, hogy kaphass" és a másik kedvenc, az "Eltűnünk". Ahogy a képeim is tették.. Vagy csak nem figyeltem? Enyhe hangelcsúszás volt a második ráadásban, de ki figyel erre, amikor húsvéti nyúlként mindenki kosárkájába "piros tojást pottyantott" a Magna?

Magna Cum Laude a Palace Cafeban- 2008. május 8.

Gyaníthatóan Magna-koncert van a közelben, ha az egy négyzetméterre jutó parfűmillat intenzitása már-már elviselhetetlen káoszt szül az orrban. Ilyenkor az ivararány eltolódása a karikánplusz irányába gyakorlatilag borítékolható.
Nem volt ez másként a Palace-ban sem, ahol hatalmas bulit csapott a banda. "SZINezd újra" - hölgyek és fodrászok öröme csúcsosodott ki ebben a két szóban. Én meg azon kapom magam, hogy rövid időn belül már másodszor repesztek Magna-koncerten.

Nyugatbeat Fesztivál a Sportházban - 2008. április 11.

Ahogy Eszter megfogalmazta a kulturális évértékelőnkben: "az idea szép és nemes: legyen Szombathelynek is egy fesztiválja, még a fesztiválszezon előtt." Egy remek szervezésű, kiváló csapatokat felvonultató, minőségi hang- és fénytechnikával debütáló koncert volt a Nyugatbeat. A jelenleg legnagyobb vitát kiváltó Ocho Macho-ra értem oda, amelyen akkor jó, ha 20-30 fő ugrált a színpad előtt. Rá három hónapra viszont többezren - a Fő térre "installált" Agora Nyár második napi főattrakciójaként, amelynek ismertetésére a következő részben kerül sor. Őket követte a Kaukázus, aki háttérinfóink szerint kicsit hisztizett a sorrend miatt, s hogy jogosan-e, azt döntse el mindenki a következő fellépők listája alapján: Pál Utcai Fiúk, Zagar, Neo. Eddig rekonstruáltuk képileg az eseményeket, majd éjféltől nyitotta az őrületet a Kiscsillag, akit a PASO követett és a Tizenhét zárt.

Ezek voltak a nagyterem eseményei, de akik "klubhangulatban" kívántak szórakozni, azoknak lapunk egyik "publikátora", Vidaotone - Tommy Brutkhoval egyetemben - pörgette a lemezeket a kisteremben, a vizuált pedig nem más nyomta alá, mint Idensz, azaz a szintén lapunk hasábjain "kotnyeleskedő" Dancspista. Éjféltől DJ Palotai szettje kúszálta össze a lábakat.

Folytatása következik, ugyanis a második részben az Agora Nyár szabadtéri előadásainak, a sárvári AZK tehetségkutató fellépőinek, a Premier Padlás Lamantin Klubbeli koncertjeinek, a Lamantin Jazz Fesztivál hírességeinek és a Világzene - Világtánc Fesztivál emlékezetes pillanatainak bemutatásával pörgetjük vissza a kulturális időkereket.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás