Az első rétegben, adott egy hányatott sorsú intézetben felnőtt fiatalember, Gábor (Nagy Ervin), aki szélhámosként tengeti mindennapjait, hű fegyverhordozója Tibi (Trill Zsolt) segítségével. Gazdag magányos, az életben csalódott, vagy épp önbizalom hiányos nőkre utazik és mindig az éppen aktuális szerepben tetszeleg, ahogy a helyzet azt megkívánja. Orvos, építész, üzletember. Szerepek melyek előbbre viszik az előre kitaposott már rengetegszer megjárt úton. Van, aki örök életében csak játszik, álarcot húzva ebben a rohanó világban díszeleg az előtt, akinek épp meg akar felelni. Megfelelési álarcosbál. Mindezt pénzért, nőért, sikerért, egy jó numeráért vagy bármi másért. Embere válogatja. De mi az élvezet ebben, ha egyáltalán nem érdekel a pénz, siker, csillogás, és a nő sem! Hát maga a játék! A győzelem. Így a vállalkozás gördülékenyen halad, hisz a szerelem vak.

Ezt a precíz, de szívtelen rendszert egy szerelem borítja fel. És a szerelemben az első dolog, hogy azt kívánod, önmagadért szeressenek. De mit teszel azért, hogy önmagad légy? Leveszed az álarcot? Feladsz mindent? Vagy próbálsz úgy játszani, ahogy eddig is. Folyamatosan emeled a téted, mindent, és mindenkit alárendelsz a végső hazugságnak. Csak ne felejtsük el, hogy a nagyon magasra rúgott labda nagyot tud esni. És a hazugságok hálójába végül saját magad tekered be. Ott feszengsz a háló középen, mert nem tudod, melyik szálról érkezik az újabb leleplező csapás, és nem tudod, milyen irányba menekülhetsz tovább, és mentheted, ami még menthető. Aztán következik a nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülés. Gyorsan váltakozó színek, melyek teljesen bekebeleznek, míg végül egy magányos férfi identitás-keresésébe torkollnak.

De itt van egy másik kaméleon réteg, a film stílusa, mely mind a romantikus vígjáték, a thriller, és a dráma elemeit is elegyíti. Váratlan és várt fordulatok. Mind műfajilag, mind történetileg. Jó színészválasztás. Nagy Ervinnek testhezálló a szépfiú szélhámos szerep, bár ő néha kissé merev, és túljátssza magát. Hogy tudunk-e azonosulni vele? Ezt minden férfitársam, a családi és szerelemi viták elkerülése végett döntse el szépen magába. Hámori Gabriella tökéletesen hozza az ambiciózus, de törékeny táncosnőt. Csányi Sándor mellékhegedűsként amolyan Joey-s lúzerszínész a Jóbarátokból. Till Zsolt a szélhámostárs. Az intézeti múlt messze lerí a nyers dialógusairól, az egész játékáról. Kulka János karaktere pedig zavarba ejtően eredeti. Jó rendezés, szépen lassan építkező sztori, jól megkomponált jelenetek, és kialakított viszonyrendszerek. Pillanatok alatt kialakuló feszültségteremtés. Kivalló operatőri munka, csodálatosan megkomponált képsorok, tökéletes színvilág. Egy film,mely többek között a másiknak való megfelelésről, az illúziók kergetéséről, az önmagadért való küzdésről szól.

A Kaméleon minden kisebb hibája ellenére egy szerethető munka. Végezetül pedig egy jogos kérdés: milyen színű a kaméleon egy sötét szobában???