Bin-Jip (Lopakodó lelkek) - filmkritika

2008.07.17. - 18:10 | Boros Ferenc

Bin-Jip (Lopakodó lelkek) - filmkritika

Kim Ki-duk 2004-es filmje újra aktualitását éli, hisz májusban mágneses díszdobozban lesz megtalálható a dvd polcokon. Ez egy olyan alkotás, amit mindenkinek látnia kell.

Csend, lebegés, szerelem, álom, és valóság. Hisz az egész alkotás olyannyira lebegő, és álomszerű, hogy már nem is tudjuk hol kezdődik az álom, és hogy létezik-e valóság, vagy eredendően egy másik valóság... Nagyon szép mese azoknak, akik nem csak 180 fokkal tudnak látni a láthatón túl...

Kim Ki-duk első filmje, az 1996-os Krokodil óta minden évben rendez, filmjeit hozzánk a Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz című buddhista tanmesét idéző 2003-as alkotása óta játsszák a mozik. A koreai filmművészet nagy tehetségű, ám ellentmondásos alakjaként tartják számon a világon. Filmjei egyesítik a mély melankóliát és a sokszor brutális összeütközéseket, végletes erotikus cselekedeteket. Gyakran mesél a társadalom kirekesztettjeiről, olyan űzött karakterekről, akiket bűntudat mételyez.

A Lopakodó lelkek (Bin Jip) egy szívet melengető történet - egy fiúról, aki szellemként jár házról-házra, és belakja magát arra az időre, amíg a lakók nincsenek otthon. Azt, hogy kik nem tartózkodnak otthon, onnan tudja meg, hogy a kilincsre aggatott szórólapot nem vitte be senki. Nem lop el semmit, sőt, rendben tartja a házat. Ha valamelyik tárgy nem működik, gondosan szétszereli, megjavítja, egyszerűen lélekkel tölti fel. Életet lehel belé. Az egyik nap találkozik egy lánnyal, akit az erőszakos férje elnyom és megaláz. A két szereplő a világtól való elrejtőzésben talál egymásra, mely találkozás szerelem lesz első látásra. És együtt fojtatják a szellemjárásukat.


Kim Ki-duk e filmje két, mély sebeket hordozó, egymás mellé sodródó, magányos, tékozló lélek halhatatlan románcáról szól. Akik a múltban elvesztették a kapcsolatot a valósággal. Kim Ki-duk hősei átlagemberek, akiket az egymásba vetett hit erősít. A lelkek meg nem értett magányban lebegnek, a Földön találkoznak, lassan összeérnek, majd összeforrnak, hogy a végtelen felé vegyék az útjuk, hisz a teljes beteljesülést csak ott érik el. Talán azért mert ebben a világban nincs több esély az emberek számára.
E földtől elrugaszkodó kapcsolatukat mindvégig titok övezi, titkok még egymás számára is.

A fiúnak küldetése van, olyan mint egy transzcendens lény, a hit, és remény kitartó katonája, angyala, aki csak rávezetné a maga útjára a lányt. De már az első pillanatban beleszeret, és a folyamatos végtelennek tűnő tékozlás és lebegés során nála végre otthonra talál.
Túl nagy az őket körülvevő rend és túl tiszták a hősök ebben az emberi érzelmek nélküli önmagunk által generált mocsárban. Szemben állnak az őket körülvevőkkel (a férjjel, a rendőrrel, a társadalommal), a gondolkodni, érezni képtelenekkel. Vég nélküli rohanás. Arcok és fél arcok. Kifeszített szárnyak. Árnyékok és árnyak. Kettétört és elmulasztott pillanatok.. Bekebelezés és káosz. Üresség és semmi. Mindezek elől menekülni a saját kis misztikus hitbeli világukba, berendezkedni, és csak egymásnak élni, és folyton csak adni és adni. Ahogy az életük, majd a szerelmük úgy a kommunikációjuk is rejtőzködő. Nincs szükség szavakra. Szerelmük alapja az egész testükkel a másikra összpontosító néma figyelem. A csend mélysége hatja át a filmet. Mélyre hatoló némaság, mely minket is magával ránt. És nem is akarunk tőle szabadulni.
A lényeg az időről-időre ismétlődő, automatikus cselekvésekben, a mozdulatokban, az egyre mélyülő pillantásokban rejlik. Egy sajátos, már-már földöntúli mennybéli világ bontakozik ki a két szereplőből, az odafigyelés, az önzetlen szeretet, az igazság, a gondoskodás, a türelem, az emberségesség - számunkra szinte elérhetetlen - távoli világa. De nincs sok idejük élvezni. Egyik lakásban holtan találnak egy idős férfit. A fiú gyilkossági gyanúba keveredik. Korrupció. A valós világ mocsara megmutatja, hogy nincs szüksége efféle transzcendens lényekre.
Egy belső útkeresés szertartás részesei lehetünk. Feszült figyelem. Visszafojtott lélegezet. Lebegés. Rejtőzködés. Árulkodó árnyék. Gumibot. Verés. Küzdeni akarás. Önképzés. Remény. Hit. Eltűnés. Boldogság.
Felborul rend, bepiszkolt szereplők. Az angyalszárnyak eldobása. A tiszta igaz érzelmes világ beszennyezése. Ezt érezhetnénk a fiú igazságosztó szerepe után. Hisz még fájdalmat is okoz, fogja az ütőt, és a golflabdát előbb a férjre, majd a rendőrfelügyelőre irányítja.
Mégis megbocsátunk, hisz velük vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint ők. Önzetlenül adni!



A film végére a lány rálel arra, hogyan fogadhatja el a sorsát. Úgy törődik bele a magányos házasságba, hogy csak hinnie kell. Hit és remény, hogy a fiú ott van vele, és figyeli minden mozdulatát. Mindketten megtalálják saját börtönüket, ahol bezárva is szabadok, mert egymás rabjai. Ők így hittől vezérelve, külön is vágyva egymásba, repülni akarnak és átnyúlni a magány fojtotta időn és életen. Túl a képzeletbeli rácsokon, két lélek találkozása, négy mezítelen láb, nullát mutató mérleg. Higgyünk benne, hogy ez a földtől elrugaszkodó összeforrás sikerült, és a léleknek nincs súlya.
Lassan csordogáló gyönyörű képek váltják egymást, melyek már túlhaladnak a giccsen, és különleges emberi érzelmeket, élethelyzeteket képesek nagyon finom, érzékeny, szokatlan, a realitáson túlmutató eszközökkel megjeleníteni. Hatni, hatást gyakorolni a nézőre. Megérinteni, és belé hatolni. Beleívódni a gondolatokba és érzésekbe... Gyönyörű film.

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Rostás Zsuzsa 2019.04.03. - 22:03
Gyönyörű film. Az elején azt hittem, valami bugyutaság...A lakásokban történő, képek előtti fényképezkedés lett gyanús. Aztán a börtönben a fiú szabadsága... Később még több kép, fotóművész képei, találkozása a valóságossal. A "valóság" ( a lány) újra szerkeszti a leképezést. A végén a tükörkép, árnyak, jelenlét észlelése azok számára, akik igazán léteznek ( buddhista házában - "hagyd, hadd aludjon" ). A fotóművész is érzi a jelenlétét, a jelenlétet: "nem baj, hadd kukkoljon". Mondja ezt egy fotós...
Az ember számára az otthon, a lakás (főleg a keleti ember számára) szorosan összefonódik a lélekkel. Valahogy a jelenlét kiábrázolódása a lakás... lakozás. Talán nem véletlen, hogy a buddhista ház lakói láthatják is testben a jelenést, amikor a lány bemegy és lefekszik a kanapéra. A bokszoló csak testi valójukban találkozhat velük. Meg is veri ott a fiút. A bokszoló jelenléte...
Olyan jól esett a buddhista pár nyitottsága, befogadó készsége... könnyű, szellemisége.