MAEFORT (1920-1921)

Az 50 millió korona alaptőkével létrehozott Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság nyilvánosság előtti célja az volt, hogy a háború és a forradalmak által megtépázott magyar repülőflottát és földi infrastruktúrát polgári célra hasznosítsa; burkoltan a még megmaradt katonai repülőeszközök összegyűjtése, valamint fenntartása is feladata volt.

A rövid életű társaság csak posta- és áruszállítást végzett, személyszállítást nem; működésének a trianoni békeszerződés vetett véget, amely a vesztes államoknak megtiltotta motoros repülőgép tartását és építését, teljes repülési tilalmat rendelve el a légterükben. A magyar légtér használatára ezután francia nyomásra a románokkal közös vállalatuk, a Franco-Roumaine (Compagnie franco-roumaine de navigation aérienne) kapott kizárólagos jogot, bár kötelezettséget vállalt arra, hogy a személyzet 60 százalékát magyar szakemberekből állítsa össze.

Aeroexpress Rt. (1922-1926)

Magyarország rögtön két légitársaság megalapításával reagált légi felségjogának visszaszerzésére. A rövidebb életű Aeroexpress Rt. hat darab, úszótalpakkal felszerelt, ötszemélyes Junkers gépe - budapesti és balatoni sétarepülések, valamint belföldi járatok üzemeltetése mellett - Zágrábba, Prágába, Bukarestbe és Bécsbe szállított utasokat. A társaság postaszolgálatot is vállalt, továbbá a hírlapok vidéki városokba vitelét - ugyan nem háztól házig, hanem 15 méteres magasságból, mozgó repülőről kihajított csomagok formájában.

A gazdaságtalanná vált társaság 1926-ban beszüntette működését, ám a korábban busás állami támogatás elmaradásában, így a vállalkozás bukásában - a pletykák szerint - közrejátszhattak az alapító, gróf Jankovich-Besán Endre királypárti nézetei is, Horthy kormányzó ugyanis nem bocsátotta meg a földbirtokos-képviselő restaurációs kísérletek iránti szimpátiáját. Az Aeroexpress pilótája volt az Atlanti-óceán átrepülésével hírnevet szerzett Endresz György is.

MALERT (1922-1946)

Az első alkalmi és sétarepülések után a Magyar Légiforgalmi Rt. is Bécs elérését tűzte ki ötszemélyes Fokker III-as gépei céljául, posta- és személyszállítási desztinációit fokozatosan bővítve belföldi és külföldi célállomásokkal. Hiába oldották fel azonban a repülési tilalmat, a cégnek nem sikerült megállapodásokat kötnie a szomszédos országok légügyi hatóságaival, így a környező fővárosokba irányuló járatait nem tudta beindítani, s csődközelbe került. Ebben vaskos része volt a csalásainak következményei elől időközben Párizsba szökött Szegő Rezső főrészvényesnek is.

A pénzügyi válságból 1928-ban újjászervezett társaság - a részvényeket a repülőgépgyártással is foglalkozó báró csepeli Weiss Manfréd vásárolta fel - három új Fokker behozatalával lecserélte elavult flottáját, amelyhez 1937-ben hét új Junkerst, a következő évben pedig olasz gyártmányú Savoia-Marchetti gépeket is vásárolt. A társaság a harmincas években egyre több belföldi és nemzetközi járatot nyitott, működésének gépparkja második világháború okozta pusztítása vetett véget.

Maszovlet (1946-1954)

A háborúban totálisan szétrombolt magyar légiközlekedést - hasonlóan a közép-európai, szovjet érdekszférába került országokhoz - a kormány egy fele-fele részvényelosztású magyar-szovjet közösvállalat, a Magyar-Szovjet Légiforgalmi Részvénytársaság létrehozásával támasztotta fel. A repülőket, a műszaki berendezések többségét és a személyzet egy részét a szovjetek adták, a magyar fél apportja a repülőterek és egyéb földi létesítmények használati joga, valamint a működési költségek viselése volt.

A társaság öt Liszunov (Li-2) és hat Polikarpov (Po-2) géppel kezdte meg - eleinte csak belföldi járatokra szorítkozó - működését. A jegyárak kezdetben sem lehettek drágábbak, mint egy első osztályú vonatjegy, ám a belföldi járatok még a jegyárak csökkentése után is csak 50 százalékos kihasználtsággal működtek. Az első külföldi járat 1947-ben, Prágába indult; a megszüntetés évében már Varsóba, Bukarestbe és Kelet-Berlinbe is közlekedtek menetrendszerinti Maszovlet-gépek.

Malév (1954-2012)

Magyarország 1954 novemberében, államközi szerződés keretében megvásárolta a szovjetek részesedését a Maszovletből, majd felszámolta a társaságot, ám még ugyanabban a hónapban megalapította az immár jelentős technikai bázison és tapasztalaton alapuló, önálló magyar légitársaságot, a Magyar Légiközlekedési Vállalatot.

A társaság elsősorban továbbra is belföldi járatokat üzemeltetett és a mezőgazdasági repülést segítette, de a gyarapodó számú államközi szerződéseknek köszönhetően az 1950-es évek derekától egyre több külföldi várost is elért személyszállító repülőivel. Az 1956-os forradalmat a Malév-flotta sértetlenül átvészelte.

A korai Li-2-es és Po-2-es Maszovlet-gépeket felváltották az Iljusinok: az 1957-től érkező Il-14-es, majd az 1960-tól behozott Il-18-as repülőkkel egyre távolabbra lehetett biztonságosan eljutni, így a hatvanas évek elejétől Párizs, Róma, London, Frankfurt és Athén is szerepelt az állomások között. Ugyanakkor a hatvanas évtized végéig a társaság megszüntette az egyre gazdaságtalanabb belföldi légiközlekedést.

Az első, Európán kívüli repülést az 1964-ben beindított kairói járat teljesítette. Az Iljusinokat az 1970-es években felváltották a Tupoljevek: 1969-től a Tu-134-esek, 1973-tól a Tu-154-esek. A Malév mai flottájának derékhadát 18 Boeing-gép alkotta.