A kis Steve-et - aki az ötvenes évek puritán Amerikájának szent házassági kötelékébe született bele - örökbeadták. Joanne-nak főiskolai végzettsége volt és ragaszkodott hozzá, hogy leendő fiának szülei legalább ilyen képzettek legyenek. A jelöltek, Paul és Clara Jobs azonban sajnos nem feleltek meg ennek az elvárásnak, mindketten a középosztály azon alsó részéhez tartoztak, akik a háború után telepedtek le a san franciscoi öbölben. Paul gépészként dolgozott Középnyugat-Amerikában, akkoriban még le sem érettségizett. Joanne végül hozzájárulását adta az örökbefogadáshoz: így a kis Steve nevelését az örökbefogadó szülők, Paul és Clara vehették át, azzal a megkötéssel, hogy frissen örökbefogadott fiúkat majdan egyetemre kell járatniuk.

Az örökbefogadó szülők a Steven Paul nevet adták gyermeküknek. Steve még totyogó kisgyermek volt, amikor a pár Santa Clara államba, a későbbi Szilikon-völgybe költözött. Három évvel később, 1958-ban pedig egy másik gyermeket, egy lányt is örökbefogadtak, akit Pattinak hívtak.

Ami a kis Steve gyerekkorát illeti, igazi csibész, pimasz gyerek volt. Egyáltalán nem érdekelte a tanulás - egészen 4. osztályos koráig. Ekkor kapta meg tanárául Imogene "Teddy" Hillt, akiről később így nyilatkozott: „Életem egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Alig egy hónapba tellett neki, amíg beleélte magát a helyzetembe. Végül ő volt az, aki rá tudott engem venni a tanulásra is."

És ez így is volt. Imogene cukorkákkal és 5 dolláros bankókkal (amit egyébként a saját pénzéből adott Steve-nek) szedte rá Steve-et a tanulásra. A kis Steve pedig olyan hamar rákapott a tanulás ízére, hogy ki is hagyta a nyolcadikat, és egyből felvételt nyert a gimibe, nevezetesen a Crittenden Middle Schoolba. Ez az iskola a település egy szegényebb negyedében helyezkedett el. Az itt tanuló gyerekek túlnyomó többsége nem is vitte túlzásba a tanulást, sőt éppen ellenkezőleg: rettegésben tartották és bántalmazták Steve-t és a többi gyereket. Egy szép napon aztán hazajött és kerek perec közölte a szüleivel, hogy otthagyja az iskolát, ha a szülei nem íratják át egy másik iskolába. Steve ekkor 11 éves volt. Szülei elfogadták döntését, és a család Los Altos egy kellemesebb negyedébe költözött, ahol Steve a Cupertino Junior High School középiskolában folytatta tanulmányait.

Steve itt, Los Altosban nőtt fel, érdeklődése pedig egyre inkább a szomszédban levő elektronikai műhely területe felé fordult. Innentől aztán nem volt megállás: elektronika fakultációra járt a gimnáziumban, aztán valamivel később Bill bemutatta őt a cég egy másik vezetőjének Stephen Wozniaknak. Steve ekkor még csak 14 éves volt, de Wozniak is alig töltötte be a 19.életévét.Woz be is avatta őt egy akkoriban dédelgetett tervébe -egy krémlikőr-automata építésébe - Steve pedig élénk érdeklődést mutatott ez iránt.

Nagyon szikár, izmos gyerek volt- nyilatkozta róla Steve. Woz és Steve számos stiklit követtek el együtt, ezen csínytevések közé tartozott az is, hogy középiskola egyik épületének  tetején egy középsőujjat állítottak fel.

Néhány évvel később belevágtak első, saját vállalkozásukba. Egy évvel később Steve befejezte a középiskolát, és megkezdte főiskolai tanulmányait. A Reed College-ba ment, amely egy szabadművészeti magánfőiskola. A képzés azonban nagyon drága volt - Clara-val szinte az egész vagyonuk ráment. Ez Oregon államban található. Itt csupán néhány hónapot tanult, aztán kivágták, de megengedték neki, hogy részt vehessen azokon az órákon, amelyekre amúgy nem lett volna szabad bejárnia.

„Nem láttam értelmét. Fogalmam se volt mihez kezdhetnék az életemmel,és arról sem volt halványlila gőzöm sem, hogy hogyan segíthetne ennek tisztázásában a főiskola. Elvertem az összes pénzt az utolsó centig, amit csak a szüleim egész életükben összekuporgattak. Eldöntöttem, hogy feladom [a sulit], és bízom abban, hogy minden jól sül el. Akkoriban ez ijesztő volt, de ez volt a legjobb döntés, amit csak hozhattam. Attól a pillanattól kezdve,hogy kicsaptak az egyetemről,végre nem kellett olyan órákra járnom,amik teljesen hidegen hagytak, és csak olyan órákra jártam be, amelyek tényleg érdekeltek. Ez sem volt olyan frankó, nem volt kollégiumi szobám, így a barátaim szobájában aludtam a földön, 7 mérföldet sétáltam, miközben összeszedtem majd visszavittem az üres üvegeket, amelyek darabjáért 5 centet kaptam, hogy egy héten egyszer, vasárnap este a Hare Krisna templomban abból ételt vásárolhassak".

Mindeközben tovább folytatta a keleti misztikummal kapcsolatos kutatásait. Idióta könyvek olvasásával töltötte idejét, amelyek tanításai között szerepelt egyebek mellett az is, hogy van egy bizonyos gyümölcs, és ha kizárólag ezt a gyümölcsöt fogyasztja, akkor mindenféle baktériumot száműz a testéről, és többet nem kell fürdenie. Hosszabb ideig koplalt (és ami döbbenetes, hogy ezzel a szokásával tíz évvel később sem hagyott fel, amikor már sokszoros milliomos volt). Néha LSD-zett, s olyan volt, akár egy eltunyult hippie.

1974-ben nagyon pénzszűkében volt: így kapott állást az Atarinál, a világ kétségkívül első videójáték-gyártó cégénél. A céget 1972-ben Nolan Bushnell alapította, akit az ifjú Steve példaképének tekintett. Ő volt az a meghatározó személyiség, aki Jobs-t az Apple megalapítására inspirálta.

Folytatjuk...