Külcsín

A borítón valószínűsíthetően Neil Armstrong látható, a holdon sétálgatva, kezében egy Tizenhét-logóval. Mivel a ska, mint stílus, a hatvanas években már rég meghatározó műfajként szerepelt a nyugati társadalmak zenei palettáján, így a kép teljesen passzentos is lehet a lemezzel. Valószínűleg a csapat más vonalon - például a szójátékos címen keresztül - jutott el ehhez a vizuális megjelenéshez.

Belbecs

Az első taktusok után rögtön képbe kerülhet bárki arról - még ha teljesen ismeretlenül is nyom egy startot a lejátszón -, mire is számíthat a 12 szám meghallgatása közben. Vidám hangulatú, ámde borsos mondanivalójú tételek elkövetkeztének lehetünk fültanúi. Egyértelmű, hogy már nem tizenéves lázadókat hallunk. Huszonéveseket. A zenei témák kidolgozottak, a hangszerelés a stílustól megszokottan tömény, de egészséges még. A dob, basszus, két gitár, billentyű, 4 fúvós, ének felállás eleve meghatározza a hangzást. Nincs könnyű dolga a hangmérnököknek az ilyen komoly hangszermennyiséggel, pláne ha ilyen intenzív muzsikát kell összerakniuk. A jó minőségű stúdió hiányát mindenképp ellensúlyozza a zenekar rutinja - ebből a szempontból szerencsés volt kivárni a kilenc évet. A zenekar felnőtt és összeérett, hatalmas színpadi és próbahely rutinnal bír. Az időzítés tehát tökéletesnek tűnik, annál is inkább mivel a lemez végig dinamikus és friss. Zenei szemszögből ugyan nem hibátlan, hangzásból meg még úgysem, de ugyanaz kijelenthető ennél a lemeznél is, mint nemrég, az Ocho Macho lemezkritikája kapcsán: arányosan szól, kicsit koszosan, - ahogy szükséges -, viszont a mézesbödön-mélyek itt sem jelentek meg, egyetemben a magas fényeivel. Az adott körülményekre való tekintettel viszont maximum-közelit hozott ki magából minden téren a csapat, és ez bőven elég is nekünk. A stílus amúgy sem a tökéletességről szól, ahogy a lemezen található tucatnyi dal sem. Akkor miről?

Tizenhét a moziaulában megtartott Reggae Karácsonyon

Üzenet

Elmebeteg
Van sok. Szinte az egész világ annak tűnik, pláne mostanában. Első szám / első személy, mármint Szasza így énekli. Mit is mondhatnánk, kellene félnünk? Nem hisszük, ha így is van, ő a jófajta őrültek közé tartozik. És mint kiderül, a másik énje lelép nemsokára. Veszélyes emberek vannak, és lesznek is egyre többen, ha nem is tűnnek elmebetegnek, attól még azok. Jó kis vidám téma, minden téren.

Rabszolgasors
'Mi mind rabszolgák vagyunk' - így szól a refrén. Ez így is van, tolják a fejekbe a reklámokat, vásárolj, fogyassz. A globalizációs gépezet felvevői lettünk, és ennek örül a többség, lelke rajt. De a világ minden pontján gondok vannak régóta, még ha nem is beszélnek róla. Ki más tenné, ha nem a zenészek? Szélmalomharcnak tűnik, de nem az, jólesik kimondani, hogy ez van. Az emberiség ideért, Neo elbukott. Csak le ne fagyjon a mátrix. Mindazonáltal reméljük azt, hogy „amikor eljön majd a pillanat", ne a kő kövön taktikát válassza a bolygó népe. Jó kis szám ez is.

Sétálj tovább

Az előbbi, barikádokra tömegeket szólító hangulatnak nyoma sincs, ehelyett inkább az iránymutatás a szám szerepe. Könnyed jazzy hangulatú, középtempós andalgás. A témája a pofonok utáni felállás, illetve a hátranézés nélküli továbbsétálás. Ez gyönyörű! Pozitív gondolkodásra ösztönöz, ha megkapod az élettől a rogyasztót, állj fel és a célokért felemelt fejjel, sétálj tovább. Frenetikus! Fontos, hogy tudjuk, mi van mögöttünk, de folyamatosan hátranézegetni nem biztos, hogy nem vesz el túl sok időt ebben a rohanó világban.

Moonstompin
Tánc. A holdon. És mindenki ropja. A ska zene a negyvenes évek legvégén Angliába tömegesen bevándorló jamaicaiak, és a fehér munkásosztály fiataljainak közös gyermeke, táncuk a moonstompin, ami egy sajátságos, leginkább a holdon végzett rockizásra hajazó mozdulatsor. Innen hát a borító, a titokról lehull a lepel. Élet- és táncéltetés.

Maradj még
Haladjunk tovább az old school vonalon. 50-es évek vége fíling, recsegős jel-gyenge rádióadás szól. A háttérben zene, valami dallam, pumpálós. Hirtelen eltekerik a sávkereső gombot, lelki szemeink előtt láthatjuk a nagy, fehér, recés darabot, arannyal a közepén, ahogy egy púpos rádió fél elejét elfoglalja. Recsi-ropi és ugyanaz a dallam Elvis-gitárral, ami pár másodperc után a tényleges dalba fokozódik. A szám hangszerelése is teljesen korhű, a téma pedig a boldog időket szintén jellemző, mindennapi kiadós csajozás. Külön örömteli, hogy a zenekar minden arcát bemutatja, és nem csak az „osztás" megy. Megnyugodhatunk, tudnak ők élni is. Szasza, az énekes-pálcikaember maga a szám, és a fúvósok is nagyot sütnek.

Mr Rocksteady

Aha, élni is, persze. Mulatni is. Aki ezt a számot meghallgatja, egyből képbe kerülhet. A jó ska zenéknek van egy nem kevés futballindulós és kocsmahangulata. Egyszerre megtudható a külső hallgató számára, hogy mennyire optimista minden kritikus meglátása ellenére ez az irányzat. Azt meg, hogy városunk focicsapatának arcpirító szövegű, korszerűtlen dallamvezetésű, egyszóval elavult, úgymond hátranézegetős indulója helyett mennyire jó lenne egy ilyen vidám darab, valami komoly rímfaragó által megfabrikált olyan szöveggel, amire az ellenek örök némaságba burkolóznak, már meg sem említjük. Igaz, a csapat így is szárnyal. Are you ready?

Apokalipszis
Vége a lazításnak. Vadnyugat. Meg vadkelet, meg dél és észak. Szasza sorolja a természet reakcióit, azokat, amiket az ember a természet tevékenységére válaszul ad. Az pedig csak változik mindössze, semmi mást nem tesz. Mi változtatjuk, és nem jó irányba. Ez tök egyszerű. Ha teleengeded a szobád vízzel, lejön a tapéta. A te tapétád. A te környezetedet károsítottad meg. A föld közös tulajdon, és a közösre vigyázni az emberiség képtelen. A vadnyugati fúvós téma nagyon passzol a szövegvilághoz és annak stílusához. Excellent.

Gettó Rock
Gettó. Sok minden melegágya, leginkább a bűnözésé. A szükség nagyúr, a fizikai nyomor miatti törvényen kívül élők száma pedig óriási. De ezt nem ők választották, és mint mindenhol, ott is születnek tehetséges emberek, akik ki akarnak törni, legalább a szellemi gettóból. Akik pedig onnan jönnek, kitartanak az elveik mellett. Nem biztos, hogy hátranézegetnek, hacsak nem, hogy segítsenek, de tudják honnan jöttek. Klip is készült belőle: http://www.youtube.com/watch?v=3nCKekidIH4

Rum & Coke
Enyhe képzavar, csak hogy kicsit kötözködjünk. Egy zenekar, aki konzekvensen kiáll az Armageddon eljövetelét megállítani szándékozók élére. Nos, hogy rakhatja egy számának címébe a bolygót legrégebb óta szeméttel ellátó gigacég termékének nevét? Persze, mi is szeretjük a rumkólát, az egyik legjobb üdítőital, önfeledten szórakozni vágyók számára. Mint a szám is.

Jamaica poraiba'
Jamaica, a földi Kánaán. Nekünk. Meg még egy csomó meleg hely a földgolyón. Ettől függetlenül Jamaica gyönyörű, lakói az egyik legszimpatikusabb népe a bolygónak, ha csak a két nagy Bob-ra gondolunk - Marley a hallhatatlan, és a bob-csapat -, már mindent tudunk. Madness-re jellemző tempóban lüktető trombiták uralta, idealista boldogságcsokrot énekelt meg a zenekar. Részünkről taps a vége.

Funky Moonstomp
Ez már majdnem egy zenei Tarantino-iskola. Egy nem kicsi 70-es évekbeli funky a ZS-kategóriás fajtából, olasz makaróni-western filmzene, kicsi afro, huligán-induló, és egy kis krisnás beütés. Nem mentünk még mélyre, és nem is fogunk. Annyi csak, hogyha ez örömzenélés volt, akkor komoly kulturális kémhatás dolgozik a csapatban. Haladás-indulónak, szinte így ahogy van, mehetne is.

Tizenhét a mozialulában megtartott Reggae Karácsonyon

Rossz ember
Amíg világ a világ, lesznek gazdagok és szegények, és a gazdag minden esetben többet markol annál, mint ami járna. Manapság errefele, sajnos ez mindennapi aktualitássá vált. Kíváncsiak lennénk, hogy a nagyon hatásos, kisgyerek kórussal operáló számot, alvás közben folyamatosan játszva, milyen hatásokat váltana ki, egy két delikvensnél. Lennének ötleteink.

Az elmebetegtől eljutottunk a rossz emberig, egy karakánul, elvekkel és célokkal kikövezett úton. Néhol kis kocsmai kilengés vagy „huligánkodás" okán lazítottunk. Az album teljesen egységesnek tűnik, szép sorban építve egymásra a nótákat, nincs kilógó szám. Jó hallgatni, meleg a hangzása, pozitív az üzenete. A Tizenhétre lapot húztunk, nem lett BlackJack, de versenyben vagyunk még akár a bankkal szemben is. Az album stíluskedvelőknek és környékbeli zenebarátoknak kötelező, mindenki másnak nyomatékosan ajánlott.

Eddig kettőből kettő, már ami a 'Büszkék lehetünk rájuk' kategóriánkat illeti. Hamarosan felkerül egy Diggieman - Lángtenger elemezés is, és nem árulunk el nagy titkot, hogy komoly sansza van a háromból háromnak.