26 éve történt - Olof Palméra emlékezünk

2012.03.01. - 09:30 | Széles Gábor

26 éve történt - Olof Palméra emlékezünk

Olof Palme 1986. február 28-án Stockholmban merénylet áldozata lett. A tragédia megrázta a svéd közvéleményt, különösen, hogy az elkövetőt nem sikerült elfogni, illetve elítélni. Egy feltételezett gyilkost elfogtak, és Palme felesége fel is ismerte, de jogi megfontolások miatt – Palme felesége a szembesítés előtt már látta a feltételezett elkövető fényképét a sajtóban – az illetőt végül felmentették. A svéd bűnüldözés és igazságszolgáltatás kudarca hosszú évekig foglalkoztatta a svéd és a nemzetközi közvéleményt.

Palme 1927. január 30-án született Stockholm Östermalm nevű városrészében, nagypolgári családban. Apja egy holland felmenőkkel rendelkező üzletember, anyja Freiin von Knieriem balti német származású asszony volt. Édesapját korán elveszítette, mindössze 6 éves volt, amikor meghalt. A kis Olof Östermalmban töltötte gyermekkorát, ahol felsőbb osztálybeli neveltetésére a szociáldemokrata értékek is nagy hatással voltak. Ekkoriban nagyon sokat betegeskedett, ezért szülei magántanároknál taníttatták. Már gyerekkorában megtanult két idegen nyelvet. A svédországi Sigtunában, egy nagy történelmi múltra visszatekintő városkában tanult, ahonnan nagyon jó tanulmányi eredményekkel, már 17 évesen bekerült a felsőoktatásba.

Rövid sorkatonai szolgálatot követően be is iratkozott a stockholmi egyetemre, ahonnan nem sokkal később ösztöndíjasként került ki az egyesült államokbeli Ohio államban található Kenyon College-ba, ahol kevesebb, mint egy év alatt megszerezte a B.A. végzettséget. Egy, a hallgatói közösségen belül kirobbant heves vitától indíttatva éles kritikát írt Friedrich Hayek: Út a szolgaságba c. művéről, amelyet több másik írás is követett. A diplomaszerzést követően keresztül-kasul bejárta az országot, majd végül Detroitban kötött ki. Később Palme több alkalommal is kiemelte, hogy amerikai tartózkodásai életre szólóan meghatározó élménynek bizonyultak.

Még az egyetem idején politizálni kezdett, belépett a svéd szociáldemokrata pártba. Itt diákpolitikával kezdett el foglalkozni és szorosan együttműködött a svéd országos diákszövetséggel. Diákpolitikusként figyelme a nemzetközi ügyek felé fordult, így bejárta egész Európát.


1953-ban az akkori demokrata miniszterelnök, Tage Erlander meghívására csatlakozott az általa vezetett minisztérium stábjához. Tizenkét évvel később, 1965-ben közlekedési és hírközlési miniszterré nevezték ki. Céljai között szerepelt a rádiós és televíziós rendszer további fejlesztése, méghozzá oly módon, hogy biztosítsa mindkét oldal üzleti érdekektől való függetlenségét. Két évvel később, 1967-ben oktatási miniszterré nevezték ki, mely beosztásában erősen elmarasztaló kritikával illették azok a baloldali érzelmű diákok, akik a kormány egyetemi reformokkal kapcsolatos tervei ellen tiltakoztak. A demonstrációk a diákegylet stockholmi épületének megostromlásával és annak elfoglalásával érték el tetőpontjukat. Palme személyesen  megjelent a tiltakozáson, és arra szólította fel a megjelent diákságot, hogy céljaik elérése érdekében csak demokratikus eszközökhöz és módszerekhez folyamodjanak. Amikor Tage Erlander leköszönt a pártja éléről 1969-ben, Palmét választották a szociáldemokrata párt kongresszusának vezetőjévé, s Erlander után ő lett a miniszterelnök is.

1972. december 23-án a svéd miniszterelnök beszédet mondott a közszolgálati rádióban, amelyben Hanoi bombázását a Katyn-i és a Lidice-i vérengzéshez és a zsidóüldözéshez hasonlította.

1986. február 28-án, helyi idő szerint 23:21-kor egy 42 éves kabátos ember, bizonyos Christer Pettersson egy Smith & Wesson típusú revolverrel előbb kétszer gyomron lőtte az akkori svéd miniszterelnököt, majd annak feleségét, Lisbeth-et  is hátba lőtte Stockholm központjának egyik forgalmas utcájában. A miniszterelnököt egy kisstílű drogos sebesítette meg halálosan, mint utóbb kiderült, tévedésből. A gyilkos ugyanis egy alvilági szereplővel kívánt végezni, akivel megoldhatatlan vitába keveredett, s ennek a vitának a végére kívánt ilyen módon pontot tenni.  

Két, a helyszínen, egy másik személygépjárműben tartózkodó fiatal lány próbált ugyan segíteni a haldokló miniszterelnökön, ők hívták ki a mentőket is, akik szinte azonnal a helyszínre is érkeztek.

Kevesebb, mint egy perc múlva a helyi segélyhívó operátora felvette a telefont, s egy szemtanú elmondta neki, hogy a Sveavägen-en gyilkosság történt. Ekkor az ügyintéző azonnal a rendőrséghez kapcsolta a hívást. A kapcsolás azonban nem sikerül, így a helyi taxistársaság, a Järfälla operátora értesítette a rendőrséget. Ő azonban nem tudott több információval szolgálni. Az első járőr a gyilkosság után 3 perccel érkezett a bűntény helyszínre. Egy perccel később  egy  második rendőrjárőr is megérkezett. Az illetékes járőrparancsnok elrendelte az elkövető körözését, miközben egy arra cirkáló mentőautó is a helyszínre ért. 23:28 percet mutatott az óra, amikor az első mentőautó elhagyta a tetthelyet, és szirénázva a kórházba indult a két életveszélyes sérülttel, ahová alig három perc múlva meg is érkezett (23:31). Alig több, mint fél órával később, 0:06-kor az életmentő műtétet végző orvos bejelentett a miniszterelnök halálát. Felesége könnyebb sérülésekkel úszta meg a balesetet.

A támadót emberölés vádjával letartóztatták és később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet egyébként korántsem volt egyhangú, mivel az esküdtek közül ketten is a vádlott felmentése mellett tették le voksukat, a taláros testület másik 6 tagja azonban bűnösnek találta a vádlottat.

1989 októberében Pettersont végül felmentették. Bár többen látni vélték őt a bűntény helyszínén, a bíró szerint a vádlottnak nem volt indítéka arra, hogy meggyilkolja áldozatát. A gyanúsított 2004 szeptemberében elhalálozott, de halála előtt állítólag bevallotta, hogy ő ölte meg a politikust.

2006 novemberében a rendőrség egy Közép-Svédországban található tó mélyén végül  rá is bukkant egy fegyverre, melynek típusa megegyezett a gyilkos fegyverrel, s melyet vélhetőleg a  gyilkosság idején használt az elkövető.

1986.március 15-én temették el Stockholm Stadshusbron negyedében. (A youtube-on Olof Palme begravning (1986) néven az 20 részre bontva  egész temetés megtekinthető).


Az Egyesült Államok akkori külügyminisztere, Henry Kissinger csak annyit mondott Palme halálával kapcsolatosan, hogy: „azokat az embereket szerettem, akikkel nem értettem egyet". Palme tehát a kedvenceim közé tartozott."

Halálával kapcsolatban a legkülönbözőbb, képtelennél képtelenebb összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra. Az egyik ilyen szerint a KGB ölette meg. A másik elmélet a CIA-t teszi felelőssé Olaf haláláért. Olvasni lehet azonban olyan teóriáról is, amely szerint az egykori jugoszláv UDBA megbízottja gyilkolta meg.

Új hozzászólás