A szombathelyi repülőtér története

2012.03.05. - 17:15 | László Attila

A szombathelyi  repülőtér története

Átlagembernek maximum a régi majálisok, repülőnapok, rally és egy-két koncert jut eszébe a reptérről. Pedig voltak itt események bőven…

Szombathelyen már a repülés kezdetén megfordultak pilóták. 1913 nyarán Dobos István Albatrosz típusú gépével vidéki városokat látogatott meg, és leszállt Szombathely határában is. 1913. október 5-én a Magyar Aero Szövetség repülőversenyt hirdetett Szombathelyen, ahol gyorsasági, magassági és időtartam kategóriában indulhattak a versenyzők. Az első két kategória győztese, Whittman Pálmai Viktor repülőgépe a verseny után teljesen összetörött, de ő és utasa nem sérültek meg.

Alábbi idézetet szívesen ajánlom a mélyen tisztelt városatyák figyelmébe:

„Mulasztást követ el a város, ha repülés céljára ki nem aknázza szerencsés fekvését és pompás repülőterét." /Horváth Ernő aviatikus, 1913/

Hivatalosan 1915-ben alapították meg katonai repülőtérként, mivel a hadügyi kormányzat - Olaszország váratlan hadbalépése miatt - elrendelte a 4. repülő pótszázad idehelyezését. Az egységet a Nagymezőre, a várostól nem messze található, volt lovassági gyakorlótérre telepítették. Betonhangárok, szerelőműhelyek és raktárak is épültek, de szintén ekkora készült el a még ma is használható bekötőút.

1921 október 20-án, IV. Károly második trónvisszavételi kísérletében Alexay András százados segédkezett, aki akkor a már 5 éve működő szombathelyi katonai reptéren teljesített szolgálatot. Junkers F-13-as típusú repülőgéppel tette meg az utat a svájci Dübendorfból, az akkor még Vas megyei Dénesfáig.


Repülőtér főbejárata 1916

A trianoni békeszerződés után rövid időre megszüntették, de 1924-ben ismét létrehoztak egy katonai repülőteret és repülőiskolát. Ennek neve Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskola, más néven REGVI lett. 1925-ben már több mint 16 ezer felszállás történt, először Oravecz, majd Bristol és Udet gépeken. 1928-ban és 1929-ben újabb komoly fejlesztések kezdődtek: megvették az akkor még szabad, Söptéig nyúló földdarabot (B reptér) és a Vát melletti, már addig is használt területet (C és D reptér). Ezzel az ország legnagyobb, csaknem 4 négyzetkilométer alapterületű repülő kiképzőbázisa jött létre. Az iskola fő feladata továbbra is az alapképzés volt, de a harmincas évek elejétől megkezdődött a vadász-, és főleg a bombázó pilóták oktatása, valamint itt történt az Olaszországból beszerzett gépek átvétele is.

„Nem fogunk megfeledkezni rólatok. A haza meg fogja hálálni nektek áldozatos munkátokat..." /Horthy Miklós kormányzó 1929-es szombathelyi látogatásakor/

A sportrepülés is ebben az időszakban kezdett feléledni, már 1934-ben repülőegyesület alakul. A Magyar Aero Szövetségtől kapott támogatásból a lelkes tagok megépítettek egy Zöglinget, amelynek a Haladás nevet adták, majd ajándékba kaptak egy másikat.


Nyílt nap a szombathelyi reptéren 1916

A II. világháború elején a repülőtér szerepe átértékelődött, 1940-ben elköltözött a Bagolyvár mellől az Újperint rétre. A reptér feladata továbbra is az utánpótlás minél gyorsabb biztosítása maradt, ami állandó bővítéseket tett szükségessé. 1941 június 27-én Magyarország belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Szombathelyről - a Kárpát-csoport támogatására - a már harci tapasztalatokkal bíró III. „sólymos" kf. századot vezényelték a frontra. Ez volt innét az egyetlen, közvetlenül frontra küldött harcoló alakulat. Mindezek ellenére még a hónap végén megtartották a hagyományos Honvédnapot, amin az iskola három bombázója nagysikerű harcibemutatót tartott.

A háború végéig egyre nagyobb ütemben folyt az alapfokú pilótaképzés, a REGVI-nek ekkorra már négy százada állomásozott itt. Nem csak a növendékek számát növelték meg, hanem a feszített tempó miatt a gyakorlásra szánt időt is lecsökkentették. A vitorlázórepülők 1942-ben Vátra helyezték a gyakorlati képzést, ahol már felváltották a gumiköteles indítást csörlő üzemre. A katonai repülés ekkoriban ismét előtérbe került, de a sportrepülés továbbra is működött. A háború alatt a vitorlázógépeket a Nárai plébánia pajtájában és Csákánydoroszlóban, a Batthyány majorban bújtatták el, így azok megmenekültek. 1943-ban tovább bővült a gépállomány, 40 darab olasz Nardi FN-305 érkezett. Az elmúlt évek alatt jelentősen megnövekedett a járműforgalom, amit a régi, elég keskeny makadámút már nem bírt el. Tavasszal teljes felújítást rendeltek el, négy méterre szélesítették és négycenits durva aszfaltozást is kapott. A kifutópálya közelében egy 400 m3-es víztározót építettek, ennek tűzvédelmi szempontból volt nagy jelentősége.

Összeütközés a leszállásnál

A légicsapások elleni védművek építését is megkezdték 1944-től. Az első légitámadás 1944. július 26-án, késő délelőtt érte a repülőteret. A Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt 1945. március 25-28. között felsőbb parancsra felrobbantották a repülőtéren lévő összes hangárt. Kiépített földi védelem nem lévén, az ismétlődő szovjet támadásokat az ilyen harchoz egyáltalán nem szokott repülők igyekeztek visszaverni. A katonai repülőtér története 1945. március 29-ével ért véget, amikor a reggeli órákban a Vörös Hadsereg 6. gépesített-dandár harckocsiezrede harc nélkül elfoglalta az akkora már szinte teljesen használhatatlanná vált légibázist.

Szombathelyi repülőtér katonai parancsnokai:

  • Oswald Róbert százados (1883 május 18 - ?)
  • Eduard Rzemenowsky von Trautenegg százados (1886 január 16 - ?)
  • Franz Blicharski őrnagy (1888 november 6 - ?)
  • Frank Viktor százados (1888 július 28 - ? )
  • Vitéz Háry László címzetes vezérőrnagy (1890 augusztus 11 - 1953 február 13)
  • Albrecht Alfréd alezredes (1892 július 12 - ?)
  • Kenese Waldemár altábornagy (1884 szeptember 28 - 1942 február 13)
  • Vitéz ditrói Orosz Béla ezredes (1894 július 23 - 1976 december 31)
  • Torontály Imre ezredes (1895 szeptember 10 - ?)
  • Fejes István főtörzsőrmester (1891 augusztus 30 - 1951  május 1) Legendás hírű „ász" az első világháború legsikeresebb magyar pilótája. 310 bevetése során 20, ebből 16 hivatalosan elismert légi győzelmet aratott.

Az intenzív vitorlásrepülő-élet 1948-ban indult meg ismét, ebben az évben rendezték meg a háború utáni első sportrepülő tábort is. Azonban politikai nyomásra 1949 végén több mint hét évre megszüntették a sportrepülést Szombathelyen, noha néhányan megkeresték az 1951-ben megalakult MRSZ vezetését is. Ekkoriban a Pápán üzemelő repülőklub fogadta hétvégenként a szombathelyi pilótákat, míg 1957. július 1-jén újra szárnyra kaphattak a város saját repülőterén.

Szombathelyi Malév járat gépeltérítése

1956. július 13-án hét elkeseredett fiatal a csodával határos módon sikeresen jutott el az áthatolhatatlannak hitt vasfüggöny túlsó oldalára úgy, hogy eltérítette a Malév Budapest-Szombathely járatát. A repülőgépén a személyzettel együtt összesen 19-en tartózkodtak. A ferihegyi felszállást követően a szökés kiagyalója még barátságosan, pálinkával kínálta az utastársait, a nyugati határ közelébe érve viszont a "Nézzétek, ez Győr" jelszóra hat beavatott társával, hosszú dulakodás árán mozgásképtelenné tette őket, és az állambiztonsági szolgálat emberét. A pilóta ugyan zuhanásba tette a gépet és próbált manőverezni, de a géprablók a pilótafülkébe hatolva pisztolyt nyomtak a fejéhez és Ausztria felé fordíttatták a gépet. A dulakodás közben a gép több száz métert veszített magasságából, Ausztriába érve már csak pár száz méteren repült. A kapitány, Góré János engedelmeskedett a géprablóknak, és végül az NSZK-beli Ingelstadtban landolt a géppel. Az utasok közül egy fiatal pár átállt a géprablók oldalára, és menedékjogért folyamodott a hatóságokhoz. A személyzet és a többi utas az incidenst követően visszatért Magyarországra és kitüntetésben részesült. Az utasokat mentőautóval szállították haza, a gépet pedig az NSZK kormánya visszaszolgáltatta az országnak.

A géprablást kitervelő - a második háborúban pilótaként szolgáló - Polyák György később az USA-ban telepedett le. A forradalom előszeleként is emlegetett akcióról Iszak Ferenc (Frank Iszak), a hét gépeltérítő egyike írt angol nyelvű regényt Szabadrepülés címmel. Ez volt az egyetlen sikeres magyarországi repülőgépeltérítés. Az eltérítők 1957 augusztusáig maradtak Frankfurtban, illetőleg Stuttgartban, majd együtt repülték át az óceánt, ahol ismét címlapra kerültek. Az Egyesült Államokban útjuk teljesen szétvált.

Megfigyelőhely. A levegőben lévő iskolagépek megfigyelésére szolgált.

Az újraindulás után ismét aktív repülőélet kezdődött. 1966-ban a Szombathelyi Sportrepülők felvették a Leonov Repülőklub nevet. 1968-ban "B" kategóriás repülőklubbá minősítették, és egyben megvonták az állami anyagi segítséget. A Góbé típusú repülőgépeket a szombathelyi gyárban javították, majd gyártották is. 1982 végén szállt fel az első, Szombathelyen gyártott Góbé, amelyet a Szombathelyi Repülőklub kapott meg. A gyár a rendszerváltáskor megszűnt, az üzem területét pedig átalakították hangárnak.

Lezuhant repülőgép. 160 LE-s Daimler motoros Aviatik B.III

A reptér rendszerváltás után az ÁPV Rt. kezelésébe került, jelenleg Szombathely város tulajdonában van. Noha Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-ben még támogatásáról biztosította a repülőteret fejleszteni kívánó önkormányzatot, e téren mégsem történt előrelépés.

Oravecz II iskolagép Szombathelyen 1925. Ezzel a géppel zuhant le Tóth Ernő növ. 1925. október 3-án

A repülőtér jövőjét tekintve két lehetőség van: területét a szomszédos ipari parkhoz csatolják, vagy nemzetközi forgalmú kereskedelmi repülőtérré alakítják. Bővítése a városfejlesztési programban kiemelt helyen van. A repülőtér Szombathely tulajdonában van, de egy része Gencsapáti területére esik. További 360 hektáros terület megvásárlásával 600 hektárosra bővítenék a repülőteret, a földet a honvédségtől vásárolnák meg.

1991. augusztus 19-én II. János Pál pápa szentmisét mutatott be a repülőtéren.

Adatok:

  • (ICAO) LHSY
  • Megnyitás éve: 1915
  • Üzemeltető: Szombathelyi Repülőklub
  • Burkolat: fű
  • Hossza: 1150 méter
  • Csak nappali VFR repülés folytatható
  • Magasság: 223 m (732 láb)
  • Hívójel: Szombathely INFO
  • Frekvencia: 119,7 MHz

Források:

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

GOMBKÖTŐ GÉZA MIKLÓS 2017.04.20. - 14:06
A REPTÉR BEJÁRATÁNAK AZ EL ROZSDÁSODOTT VÁZA MÉG AZ ÉN GYEREKKOROMBA I MEG VOLT , A KŐSZEGI VASÚT VONAL FELŐLI OLDALON , ARRÓL AZ OLDALRÓL SZOKTUNK A REPTÉRRE BE KERÉKPÁROZNI ÉS A ROMOK KÖZÖTT TURKÁLNI PLEXI UTÁN , HOGY AZTÁN ABBÓL KÉSŐBB MODELLEKET FABRIKÁLJUNK !!!!!