A rovásírás helységnévtáblákon szerepel, egyre több hivatalos, félhivatalos felületen is megjelenik. Benne van a köztudatban. Amit mi rovásírásként ismerünk, az valóban „eredeti" rovásírás?

Ha megengeded, először az írás nevéről mondanék pár szót. A leginkább valóban „rovásírásnak" hívják, mert eredetileg nem tollal és papírra írták, hanem keményebb felületekbe vésték, karcolták, s ezért a betűi szögletesek, a gömbölyödő vonalakat kerülték. Egyébként minden írás szögletesebbé válik, ha kőbe vésik, a latin ábécé betűi is.

A „rovásírás" elnevezés azonban egyrészt valami olyasmit jelöl, hogy ez a szögletesség volt a kiinduló forma, hasonlóképpen a germán rúnákhoz - ezeknek semmi közük a török írásokhoz, az indoeurópai nyelvekben a betűformák hasonlósága miatt mégis „rúnaírásnak" hívják például a keleti türköt is.

A magyarban viszont, jórészt a számrovással is foglalkozó néprajzos, Sebestyén Gyula elméletének következtében hozzákapcsolódott ehhez az a nézet, hogy eredetileg fába rótták a székely betűket, ugyanebből a hagyományból nőtt ki, hogy a keleti türk, a kazáriai és az avar feliratok, emlékek ábécéit is rovásírásnak nevezik magyarul, azt sugallva ezzel, hogy valamiféle szerves belső kapcsolat van közöttük.

Ettől még lehet persze, hogy van, sőt, valószínűleg valahol a nyugati török írások között érdemes a székely írás ősét keresgélni, de a közös név ennél többet sugall, mintha külön írástípusról beszélhetnénk. Ez viszont nem igaz.

Van, aki magyarnak vagy székely-magyarnak hívja ezt az írást, erről viszont biztosan tudjuk, hogy tévedés: a szóban forgó írásnak csak Székelyföldről vannak autentikus emlékei.

Ez nem jelenti azt, hogy a honfoglaló magyarok ne használhattak volna írásbeliséget, sőt, a magyarban lévő, még a honfoglalás előtt a törökből átvett ír, betű, szám szavak arra utalnak, hogy használtak, de nemigen volt az széles körű. Eddig mindössze egyetlen lelet került elő a föltárt honfoglaló sírokból, amelyen írás van - ez egyébként nem azonos a székely ábécé betűivel.

A székely írás, mint a legtöbb írásrendszer, történeti rétegekre bontható. Látjuk, hogy többször is voltak nagyobb fordulatok az életében, nyilvánvaló például, hogy valamikor, még az első emlékek fölbukkanása előtt egységesítették a betűformákat. A székely írás emlékeiben lényegében ugyanannak az ábécének többféle variánsát találjuk, de az eltérések csekélyek, egy-két betűre korlátozódnak.

A ma használatos, könyvekben, helynévtáblákon, pólókon és mindenféle szuveníreken megjelenő ábécék azonban az 1990-es években keletkeztek. Többen is voltak, akik „megújították" az ábécét, azaz olyan betűket tettek bele, amelyek soha nem voltak a részei, próbáltak jelet kiötleni a latin q vagy x megfelelésének, noha ennek a székely írásban nincs hagyománya, de szükség sincs rá, mert a székely írás emlékeit fonetikus helyesírással írták.

A másik, a székely emlékektől teljesen idegen újítás az, hogy a hosszú magánhangzók jelölésére szintén új jeleket találtak ki - eredetileg nem különböztették meg a székely írásban a rövid és hosszú magánhangzókat.

Ebben az értelemben tehát messze nem eredeti a mai táblákon megjelenő ábécé, igaz, az írásrendszereket szokás reformálni, tehát ezzel önmagában nincs baj, csak érdemes tudni, hogy a középkori emlékek betűkészlete csak részben köszön vissza, a betűk formái is jelentősen mások ma, az íráshasználat szabályai is mások voltak régen.

A széles közvélemény lényegében semmit nem tud róla. Még tudós embertől is kaptam olyan baráti figyelmeztetést, hogy ne foglalkozzam annyit vele, mert az egészet a humanisták találták ki - valóban van ilyen vélemény, volt már 140 évvel ezelőtt is, de elég sok mindentől el kell tekinteni, hogy ezt a nézetet elfogadjuk.

Annak idején még magyar nyelvtörténetből sem tanultunk semmit róla, a nagyközönség 1915 óta nem kapott a kezébe korrekt, a kor tudományos színvonalán álló összefoglaló munkát, és ugyan általános iskolában megemlítik, de a sok fantazmagória elfedi a be sem rögzülhetett ismereteket.

Ezek közt aztán van minden, attól kezdve, hogy ez minden írás őse, odáig, hogy egyenesen az Orionról származik, de a visszafogottabbak is több ezer évre teszik a korát. Valójában azt tudjuk, hogy az első egészen biztosan datálható emlékei a 15. századból származnak, de van pár felirat, amelynek keletkezését valószínűleg ennél korábbra tehetjük.

A nyugati törökök - bolgárok, kazárok, dunai bolgárok, ide sorolhatjuk az avarokhoz telepedett onogurokat is - által lakott területeken, azaz a pontuszi steppén, a Duna alsó folyásánál és a Kárpát-medencében sok emléket találtak, ezeket nem a jól ismert, az Orhon és a Jenyiszej környékén előkerült emlékek ábécéjével, azaz a keleti türkkel írták.

Nem egy, hanem több ábécéről van szó, főként kazár területen sokszínű a kép. A magyar törzsek a honfoglalás előtt ezekkel a török népekkel voltak változóan szorosabb vagy lazább kapcsolatban, és akárkik voltak a székelyek ősei - merthogy ebben a kérdésben messze nincs megnyugtató konszenzus -, ők szintén. Annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy a székely írás előzményeit valahol ebben a nyugati török körben érdemes keresnünk.

A nyugati török területeken talált emlékeket azonban eddig nem sikerült megfejteni, túlságosan rövidek ugyanis a feliratok, így nem tudjuk, melyik betű milyen hangot jelöl. A homály sűrű, de aki honfoglalás előtti történelemmel foglalkozik, az ehhez hozzá van szokva - az ábrándos lelkületűek ennél többre, bizonyosságra vágynak. A tudomány ilyesmivel ritkán szolgál, úgyhogy ez a terület is szabad prédája a történeti ezotéria hirdetőinek.

Erre sajnos nem tudok még akár tíz oldalon sem válaszolni... Talán majd egy könyvben, remélem, hamarosan. A történet rendkívül érdekes, kacskaringós és tanulságos, tele izgalmakkal és kisebb krimikkel, és - nem véletlenül - sok mindenben párhuzamosan halad a hunhagyomány történetével. De nem azonos vele.

Azt gondolom, hogy ha valaki alaposan meg akarja ismerni a székely írás emlékeinek a történetét, az igen kiművelheti magát, mert humanisták, ferencesek, a koraújkor meghatározó magyar szellemi vezetői, a törökellenes harcokban óriási szerepet játszó itáliai polihisztor, német humanista könyvgyűjtő, peregrinus diákok, a 19. századi romantikus történetírók, nagy szaktudású hamisítók is bőven érintve vannak.

Hozható-e európai „forgalomba" a rovásírás, úgy értem válhat-e nemzeti szimbólummá, nemzetközi színtéren is érdekes kulturális ismertető jeggyé?

Nem hiszem. Egyrészt a sikeresen fölépített politikai polarizáció miatt nem: ha egy szimbólumot a magyarság egyik része kirekesztésre használ, a másik része meg éppen ezért irtózik tőle, abból nem lehet nemzeti jelkép. De egyébként a svédek sem használják ilyesmire a rúnákat - némi humoros, önironikus, de mindenképp önreflexív felhanggal esetleg.