Ismeri azt a (jóleső?) érzést a T. Olvasó, amikor valakiről, aki közismert személyiség, tud valami irgalmatlanul fontosat, amit csak ő, de ez az infó valahogy túlnövi, túlnyújtózkodja a benntarthatóságot, a kibeszélhetőséget? Ilyenkor pár telefon/sms a barátnőknek, helyszín konkretizálása, és máris mehet a trécs: "képzeljétek, mit hallottam, mennyire vagyok "elsőkézből viájpí"..."

No, kicsit ilyen a Kalandor-Kör is, csak fordítva, és persze jó értelemben. Mert valóban elsőkézből tudunk meg "viájpíktól" infókat - róluk, élettörténeteikről, utazásaikról. Aztán persze ezt továbbadhatjuk, s így el is jutunk a feltételezett első verzióhoz, hisz többen vannak, akik kiszorulnak egy ilyen "közös utazásból", mint azok, akik felé ezt osztani lehet! Mi most osztunk, elsőkézből, de nem kell elhajolni... nem fog fájni! 

Grünwald Zsolt, a sorozat megálmodója, házi- és kérdésgazdája szinte preizgalmi állapotba hozta a kávézó közönségét azzal, hogy beállt a projektor elé, és arcára rajzolódott a drótkötélpályán lenge öltözékben aláereszkedő hölgy... Neeeem, ne higgyenek nekünk, ez csúsztatás - politikai pályára készülünk...-, csak hangulatfokozás akart lenni a cikkhez. A Kalandor-Kör jelképe, a sok sivatagi teknőst látott bőrönd rajzolódott az arcára, s ezzel a vizuállal üdvözölte a kávéház vendégeit.

A bevonuló zene elmaradt, viszont bejött Gergő, aki gyorsan bele is vágott egy bluesba zenésztársaival. Mint később kiderült, nemcsak a torkából, hanem a bőröndből is került elő blúz.

A történetmesélés a családdal, a gyermekkorral kezdődött. Gergő mesélt nagyapjáról, aki a budapesti Operaházban együtt énekelt Simándy Józseffel, s akire ma is úgy emlékszik, mint aki minden családi ünnepet végigénekelt. Mármint a nagyapja. (Persze lehet, Simándy is végigénekelt, csak ő nem Gergő nagyapja... persze lehet, hogy Gergő nagyapja is Simándy, csak nem József. Illetve még ez is előfordulhat, csak nem AZ a Simándy József... na, nem ragozzuk... ).

A hupogós banda énekeséről tudtuk, hogy igazi közösségi ember, ehhez mérten szakmabelieket megszégyenítő választékossággal és gördülékenységgel beszélt: élvezetesen. Semmi ő-zés, szókeresés - áradt a sztori, szegeződött a figyelem. Jó előadó, mondták volna rá fősulis nebulók. Még a légzéstechnika sajátos kialakításába is bevezetett bennünket, miszerint a rekeszizom „edzését" leginkább a „könyvek a hason" szolgálják.

Apropó edzések: a sport, a foci nagyon sokáig fontos szerepet játszottak Gergő életében. „Edzés nélkül nem szabad meccsre menni" - vallja ma is, azaz a „hangszálak rezegtetését" sokat kell gyakorolni.

Ezután a gimnáziumi évekből kerültek elő emlékképek: a külföldi diákok, akikkel a kőszegi Jurisich Gimnáziumban egy osztályba jártak. Ők „otthonról" (Ausztrália, USA) kazettákat és lemezeket hoztak, melyek a magyar diáktársak zenei ízlését jelentősen befolyásolták. (Nirvana, Guns n Roses, Pearl Jam)

Egyetemi éveinek - rendőrtiszti oskolában szívta magába a deriválást - első zenekara is említésre került: ez volt a Határeset nevű group - fasza név ez, na, főleg a rendszerváltás előtt ütött volna nagyot, mondjuk épp Kőszegen... ! -, és együtt léptek fel az akkor még ismeretlen Tankcsapdával.

Sportkarrierjét a porckorongsérv törte derékba, de új irányba terelte életét: gyógymasszőr lett, jelenleg 5 fős stábot irányít egy osztrák fürdőhelyen.

Ennyi bio után elérkeztünk a Kalandor-Körözéshez, ami azért elég terebélyes kör lett: Mauritius - Madrid - Malaga - Taliándörögd. Az utazások közül először a Mauritiuson készült képek kerültek elő. A dubaji repülőtér képét nézegetve eszébe jutott, hogy ez volt az első repülésélménye, és a felszállás körülményeit meg is osztotta velünk. Mauritiusról megtudtuk, hogy a szigeten nagyon vigyáznak a természetre, és például kagylót sem lehet gyűjteni. A színes ruhákról, az eredeti formákról (lekerekített, gömbölyű) és az óriási teknősökről készült képek hozták el a csodálatos sziget hangulatát a kávéházba.

Az óceán partján a fehér homokba - amelyből később „kis doboznyi" a bőröndből előkerült -, írt OCHO MACHO felirat valódi hagyományt teremtett. A rajongók - bármerre járnak a világban - homokba és kőbe vésik a zenekar nevét, és elküldik a róla készített fotóikat (lásd: Online világ album).

A Mauritius-i utazás záróakkordjaként Müller Peti, az OM billentyűse megmutatta nekünk a Karib-tenger vidékéről származó és a mauritiusi reggae (szving és reggae ötvözete) ütemei közötti különbséget.

A második M, Madrid, azaz Puskás Ferenc nyomába szegődtünk pár percre. Gergő elmondta, hogy azokat a helyeket keresték fel spanyolországi tartózkodásuk alatt Puskás-mezben, ahol a futball-legenda naponta megfordult. Ezek közül is legkedvesebb volt az a kis krimó, ahova Puskás és Di Stefano meccsek és edzések után lejártak időtmúlatni. A Bernabeu stadion melletti kiskocsmában a tulaj gyermekként még ismerte Puskás Ferencet, újságcikkeket, fotókat és személyes tárgyakat őrzött meg a csatárról, amit a szerencsés Machók láthattak is a kocsma alagsorában féltve őrizve.

Ezután megnyílt az utazóbőrönd is, amelyből előkerült egy női felsőruha (szári) és a már korábban említett fehér homokot tartalmazó doboz. Igazi ereklyeként járt körbe egy eredeti plakát, amely a Real Madrid és a Rapid Vienna (1969) hétvégi meccsére invitálta a nézőket, valamint Puskás Ferencről készült archív fotók idézték meg a Madrid-i élményeket. Malagát, a flamenco hazáját pedig egy legyező és egy kendő hozta el a szintén világutazó kávézójába. Megtudtuk, hogy Gergő felesége, Veronika a latin táncok világ-, és többszörös magyar bajnoka, aki most babát vár, s Gergő figyelmessége révén számos közös fotóról mosolygott vissza.

Az énekes szerencseszáma a 4, így a három M betűs utazás mellett egy "négykerekes hömbölgés" emlékeit is megosztotta velünk. Ez a három nap Taliándörögdre, Szőke Andráshoz kalauzolt minket, aki alig félóra alatt megfejtette a zenészeket, kertelés nélküli jellemrajzot adva róluk. Szőke kapitánynál a szellemi töltekezés és az agyament ötletelés párban jár, s ehhez társul jóadag "kulinárium". Így ízelítőt kaptunk a dörögdi reggeliből is, ami permanensen szalonnás tojásrántotta, amelyet merítőkanállal mernek ki az üstből.

Az utazóbőrönd bezárult, a közös fotó elkészült, mi pedig megpróbáltuk felvillantani, milyen is volt másfél órát úgy eltölteni Kirchknopf Gergő társaságában, hogy ezúttal nem énekelt, ám mégis jó volt nekünk!

Legközelebb az OCHO MACHO zenekarral március 25-én 16 órakor találkozhat a közönség, egy jótékonysági koncerten, a kőszegi Balogh Iskolában.