A program címét adó terminológia azokat az épületeket, épületegyütteseket takarja, amelyek helytörténeti, történeti szempontból jelentős múlttal rendelkeznek, ám jelenük és jövőjük kérdéses, helyenként kétségbeejtő. Az urbanisztikában rozsdaövezetként ismert, a természeti és épített környezet esztétikai képét csúfító objektumokkal sajnos városunk is szégyenkezhet. Gondoljunk csak a még mindig magával ragadó külsejű Savaria Nagyszállóra, a két víztoronyra, a Szent Márton temetőre, a Savaria Cipőgyárra vagy a volt ÉDÁSZ telephelyére, amely mostanában leginkább egy bombatölcsérhez hasonlítható - és még sajnos sorolhatnánk. Gyakran merül fel bennünk a kérdés: mi lesz e rozsdafoltok sorsa, megállítja-e a folyamatot valaki, vagy örökre múltjukhoz nem méltó vegetációra ítéltettek?

Az előadók közül a két történészhallgató, Sélley Ottó és Tangl Balázs felidézték a Ferenc József Lovassági Laktanya múltját, építési körülményeit, kellő ismereteket nyújtva az egykor ott állomásozott 11-es huszárezredről. Majd Péntek Ottó építészhallgató az épületegyüttes 1989 és 2008 közt készült hasznosítási alternatíváit vázolta fel és bemutatta a laktanya jövőbeli hasznosítására vonatkozó innovatív tervét. A beszélgetést rendkívül jól és részletekre kitérően vezette az idősebb generációt képviselő Balogh Péter építész, a Rumi Rajki Kör elnöke, aki saját emlékekeivel még izgalmasabbá tette az elmondottakat.

A szombathelyi huszárlaktanya története - amelyről legutóbb Sélley Gábor és Tangl Balázs tollából jelent meg érdekfeszítő írás a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011. évi 2. számában - egészen a 19. század második felére vezethető vissza. Erre az időre ugyanis a Vas vármegyében szolgálatot teljesítő katonaság számára szállást biztosító épületek (rohonci kastély, gőzmalomlaktanya) mind egészségügyi, mint statikai szempontból alkalmatlanná váltak korábbi funkciójuk betöltésére. Az épületek túlzsúfoltsága, a magánosok fogyatkozó készlete nem bírta már a további létszámterhelést. A katonaság beszállásolásával kapcsolatos kérdéseket egységesen az 1879. évi 36. és 37. törvénycikkek rendezték. Az állam garanciát vállalt arra, hogy 25, vagy 15 évre bérbe veszi azokat a katonaság. Ez nagymértékben motiválta a Vas vármegye katonai célú beruházási kedvét.

Az építkezés gondolata 1879-ben merült fel először, majd jó tíz évig húzódó különféle viták miatt (Kőszeg például jelentős jövedelemtől esett el a katonaság kivonulását követően). Végül 1889-ben adták át az épületeket. Az első építési terveket Hauszmann Alajos építész, egyetemi tanár készítette, ám az építkezés jósolt költségei (kb. 1 600 000 Ft) azonban túl magasnak bizonyultak, így a terveket át kellett dolgozni. A végleges terveket Pártos Gyula építész készítette el, aki a katonai hierarchiát tükröző, funkciók szerint elkülönülő épületeket tervezett (törzsépület, tiszti, altiszti épületek, legénységi szállások, lóistállók, markotányos épület, csapatkórház). Az építkezés 1888 tavaszán kezdődött meg, majd 1889-ben díszes ünnepség keretében átadásra is került a Ferenc József névre keresztelt laktanya. Az avatóeseményről korabeli fényképfelvételt is láthatott a közönség.

A 11-es huszárezred 1812-ig állomásozott a szombathelyi laktanyában, ezt követően II. Miklósról elnevezett ulánus ezred az őszirózsás forradalom idején a Vörös Őrség, a két világháború között pedig a Magyar Honvédség egységei kerültek itt elszállásolásra. 1945-ben komoly sérülések érték a laktanya egyes épületeit, ami nem is csoda, hisz funkcióját tekintve, valamint a vasútállomás közelségét figyelembe véve egyértelmű stratégiai célpontnak számított. 1947-ben a szovjetek átvették és azt teljes mértékig a saját tulajdonuknak tekintették. Gyakorlatilag azt tettek az épületekkel, amit akartak. Ehhez kapcsolódóan Balog Péter elmesélte, hogy ő még iskolásként részt vett a laktanya egyes épületeinek bontás utáni munkálataiban, a téglák tisztításában, melyeket aztán az orosz hadsereg a Nyitrai utcai Általános Iskola építésére „ajándékozott".

1990-ben a laktanya tulajdonjogát Szombathely városa vette át, majd területének egy részét az Apáczai Alapítvány kapja meg egyetemalapítás céljából. Gyakorlatilag ettől kezdődően megindult az épületegyüttes hasznosítására irányuló tervezési tevékenység. Az 1991-es Apáczai Kollégium Tervezési Programba, az 1993-as, majd az 1994-es Részletes Rendezési Tervekbe foglalt koncepció tényleges megvalósulása azonban csupán terv maradt.

2005-ben vetődött fel újra a laktanya hasznosításának kérdése. Erre ötféle koncepció is született. Közülük a „Tudássziget koncepció" bizonyulhatott a legérdemibbnek, hisz azt az Önkormányzat elfogadta. Ezek a tervek egy Tudományos Innovációs Fejlesztő Központ megépítésre irányulnak, mely szerint az egyes épületek különféle funkciókat töltenének be (professzorok háza, doktorandusz ház, nyelvoktatási centrum, konferenciaközpont és étterem, inkubációs ház stb.).

Péntek Ottó nemrégiben a helyszínen készített és most bemutatott fotódokumentációja arról árulkodik, hogy az Apáczai Alapítvány tulajdonán kívül eső épületek borzalmas állapotban, szebb jövőre várva vegetálnak. Láthattunk képeket a volt központi parancsnoki épületről, amelyben jelenleg a Waldorf Iskola működik. Az egykori főtiszti épület aztán megnyitja a rozsdafolt kategóriába tartozó épületek sorát. Ide tartoznak az egykori tiszti, altiszti és legénységi épületek, az istállók, a raktárak, mosókonyhák, valamint a vitatott funkciót betöltő kórház/börtön. Ez a terület az omladozó vakolat, a vizesedő falak, a gombásodó tetőgerendák, a beázott tetők, a falakon át utat törő elvadult növényzet, bezúzott ablakok, lezüllött, felismerhetetlen helyiségek: egy magára hagyott világ, mely csendben, hatalmas méreteivel demonstrálja múltját és reméli jövőjét.

Péntek Ottó lát lehetőséget az épületegyüttesben, tervei alapján itt egy regionális középfokú oktatóbázis, komplexum létesülne, amelyhez a gyakorlati eszközöket, szükséges anyagi támogatást a helyi érdekeltségű cégek, vállalkozások biztosíthatnák, cserébe pedig jól képzett szakmunkásokat, kiváló szakmai tudást kapnának. Kihasználná az eddig parlagon heverő pinceszektorokat, melyekbe tornatermet, az épületeket összekötő közlekedőfolyosókat tervezett. A tiszti épületben a helyi médiát egyesítő centrumot hozna létre, a parancsnoki épületben a laktanya történetét bemutató, felelevenítő állandó kiállító helyiséget hozna létre. A legénységi épületek adminisztrációs funkciót töltene be tanári szobákkal. Egy jól megvilágított sportpályát is tervezett, amely kiváló helyszínéül szolgálhatna az iskolai házibajnokságokhoz. Az önkormányzati területen lakóparkot hozna létre, zöld övezettel, ivó kutakkal, kényelmes pihenőhelyekkel, az ott lakók nyugalmát, rekreációját szolgálva.

Az egykor 1067 főt is ellátni bíró épületegyüttes, ma jól látható helyen részben üresen, funkcióját vesztve áll. A rozsdásodás egy folyamat, amelyet megfelelő módszerekkel, anyagokkal meg lehet állítani, szemet sértő küllemét el lehet fedni. Városunk eme foltjai még lehetnek aktív tevékenységnek helyet adó, a város polgárai, vendégei számára megközelíthető büszkeségeink is. Az előadássorozat célja érezhetően nem az, hogy pellengérre állítsa az elhanyagoltabb területeket, sokkal inkább elgondolkodtassa, megindítsa hallgatóságát.

A Vasi Múzeumbarát Egylet honlapja