100 éve történt: Titanic-évforduló - túlélők és halottak

2012.04.14. - 13:40 | vaskarika.hu

100 éve történt: Titanic-évforduló - túlélők és halottak

A száz éve, első útján elsüllyedt Titanic 3800 méteres mélységben, nagy területen szétszóródott roncsmezője egyben a világ legnagyobb tengeri temetője is. A fedélzeten tartózkodók és a halottak pontos számáról a mai napig valamelyest eltérő becslések vannak forgalomban, de az általánosan elfogatott adat szerint minden idők lehírhedtebb hajókatasztrófájában a 2225 utas és tengerész közül 1512-en vesztek oda.

HIRDETÉS

A pillanat, amikor a tengerhajózás egyetemes történetének addig megépített legnagyobb hajója 1912. április 15-ére virradóra, Újfundland partjaitól 600 kilométerre nekirohant egy hatalmas jéghegynek, egyben a Titanicon utazók csaknem a felének a halálos ítéletét is jelentette.

A polgári tengerhajózás korabeli biztonsági előírásai ugyanis nem kötelezték az üzemeltetőket annyi mentőcsónak felszerelésére, amennyi a fedélzeten tartózkodók mindegyikének megmentésére elégséges lett volna. A Titanicon 64 mentőhajót lehetett volna elhelyezni, ám a White Star Line társaság, a 270 méteres, 52 ezer tonnás óriás tulajdonosa csak hússzal látta el csillogó új hajóját.

Mivel egy-egy mentőhajóban hatvanan fértek el, ez azt jelentette, hogy még tökéletesen megszervezett evakuálás esetén is legfeljebb 1200-an menekülhettek volna meg.

A süllyedő Titanicon azonban először az utasok - és a személyzet - hitetlenkedése, majd a valóság felismerését követő kapkodás miatt a kiürítés korántsem sikerül tökéletesre. A tengerre bocsátott első mentőhajóban mindössze 28-an ültek, vagyis a kapacitásnak nem egészen a fele volt kihasználva, és ez sok további mentőcsónak esetében is így volt.
Az eredmény: 1512 halott és 713 túlélő.
Az utasok közül 820-an haltak meg és 497-en élték túl a világtörténelem addigi legsúlyosabb tengeri katasztrófáját. A személyzet tagjai közül a White Star korabeli adatai szerint 692-en követték a hullámsírba a Titanicot - köztük Edward J. Smith kapitány, aki a parancsnoki hídon halt meg -, és 216-an maradtak életben.

A hajó után kilenc évtizeddel a Titanic születési helye, a belfasti Harland and Wolff hajógyár is "elsüllyedt". A cég éppen tíz éve, a szerencsétlenség 90. évfordulóján jelentette be, hogy a piac zsugorodása és a távol-keleti konkurencia miatt gyakorlatilag megrendelés nélkül maradt, és felhagy a hajóépítéssel. A Harland and Wolff fénykorában 35 ezer embert foglalkoztatott, egykor Írország, majd a később is brit fennhatóság alatt maradó Észak-Írország gazdaságának pillére volt, ma már azonban mindössze ötszázan dolgoznak a cégnél, amelynek fő profilja jelenleg a megújuló tengeri energiaforrások kiaknázására alkalmas berendezések fejlesztése és gyártása.

Nem sokkal élte túl a Titanicot és áldozatait az a fiatal rikkancs sem, akitől a londoni utca embere elsőként értesülhetett a hajót ért katasztrófáról. Mára sajtótörténeti klasszikussá vált az a fotó, amelyen a 16 éves Ned Parfett áll a White Star Line londoni székháza, az Oceanic House előtt, kezében az Evening News rendkívüli kiadásának példányaival, amelyek első oldalát a hatalmas betűkkel szedett szalagcím tölti ki: "Titanic Disaster, Great Loss of Life" - Katasztrófa érte a Titanicot, rengetegen meghaltak.

Parfett még hat és fél évet élt. A fotón megörökített egykori rikkancs 1916-ban önkéntesként jelentkezett frontszolgálatra, és az I. világháború egyik utolsó áldozataként, 1918. október 29-én, alig két héttel a harcokat lezáró tűzszünet előtt, 22 évesen halt meg az észak-franciaországi Valenciennes közelében, egy német tüzérségi támadásban.

A katasztrófa ,,filmje" 

1912. április 14., 23 óra 40 perc. A figyelő matróz jéghegyet észlel, 40 másodperc van az intézkedésre. Az ügyletes tiszt éles balra kormányzást és hátrafelé menetet rendel el. A hajó jobb első oldala belerohan a jéghegybe.

23.42. E. J. Smith kapitány kiadja a parancsot: rekeszeket zárni!
23.45. Gépeket leállítani!
23.50-re az utasok felfigyelnek a furcsa csendre, a víz benyomulása miatt a levegő fütyülése hallatszik. Másodpercenként 400 tonna víz ömlik a hajótestbe. Megjelennek az első tócsák a harmadik osztály legalsó kabinjaiban. A hajóorrban 4 méteres a víz. Smith kapitány Thomas Andrews konstruktőrrel szemlére indul.

április 15., 0.03-kor érnek vissza a hídra, s Andrews azt mondja: ,,A Titanic el fog süllyedni." A kamrákat elválasztó zsilipkapuk nem elég magasak, a víz átömlik fölöttük. Az első hat kamra megsérült (a tizenhat közül), a hajó csak négynek a sérülését bírná ki.

0.05-kor a kapitány az alvó utasok felébresztésére mozgósítja a legénységet. 0.14-kor belép a rádiósokhoz, s elrendeli a vészjelzéseket. A legközelebbi hajó, a Californian nem veszi a jeleket, mert 22.21 óta - a jég miatt - állnak, s a rádiós alszik.

0.25-kor a brit Carpathia veszi a vészjeleket, s 58 tengeri mérföldről elindul, 14 mérföld/óra sebességgel. Négy óra kevés az odaéréshez, ezt csak a kapitány és a főkonstruktőr tudja. Az 1308 utas és a 898 fő személyzet (összesen 2206 személy) nem tudja, mi a helyzet: a húsz mentőcsónakban csak 1178 hely van. Tehát legalább 1028-an halálra vannak ítélve.

0.35-kor tizenhat matróz elkezdi előkészíteni a csónakokat. Az elkövetkező másfél órában - a tat függőlegesbe állásáig - csak tizennyolc csónak kerül vízbe. A legelsőn a hatvanöt ülőhelyből csak huszonnyolcat foglaltak el! A második csónakba is csak huszonnyolcan szálltak be. A tizennyolc csónak ötszáz üres hellyel várakozik a mentőhajóra. Sok utas a 7 kilométer hosszú folyosólabirintusban bolyongva még a csónakfedélzetre sem jutott fel. Az alsóbb osztályú utasokat több helyen elrekesztették.

0.45 : vészjelző rakéta. A Californian gőzösön ezt látják, de nem tekintik vészjelzésnek. Éjjel 1 óra körül már 30 ezer tonna víz van a hajóorrban, s még mindig csak öt csónak jutott vízre.

1.40: Az utolsó vészjelző rakéták. 2 órakor néhányan a vízbe ugranak, s így sikerül a csónakokba jutniuk. 2.05-kor a kapitány, menekülésre szólítja fel a rádiósokat.

2.12: A tat a magasba emelkedik, s a hajó hátsó része függőlegesbe áll. A zenekar az utolsó dalt játssza. A 3-7 méteres hajócsavarok és a 100 tonnás kormánylapát a magasba emelkedik.

2.15-kor a Titanic törzse 45 fokban áll, s mintegy 60 méter magasságba emelkedik.

2.18: A kazánok kiszakadnak, minden fény kialszik, az első, 24 méter magas, 50 tonnás kémény letörik.

2.20-kor a hajó utolsó darabja is eltűnik a víz alatt. Az áldozatok száma ezerötszáz, alig hétszázan menekülnek meg.

Titanic100 - Kiállítás a Közlekedési Múzeumban 

Eddig még sehol, soha ki nem állított tárgyakból nyílt kiállítás pénteken Titanic100 címmel a Közlekedési Múzeumban.

Az érdeklődők csaknem 130 eredeti tárgy és dokumentum segítségével idézhetik fel a világ leghíresebb hajójának építését, első és egyben utolsó transzatlanti útját, a katasztrófát és a mentést. A kiállítótérben a Titanic sétafedélzetének egy részlete elevenedik meg a Stern Stúdió és a Mid Atlantic Films jóvoltából, amelyek a Magyarországon forgatott Titanic című televíziós sorozat díszleteit és kellékeit kölcsönözték a kiállításhoz. Az így kialakított fedélzeten kapott helyet a gőzhajón is használt mentőcsónak másolata. A tárlaton a Titanicról származó tárgyak mellett olyan elemek is láthatók, amelyek a hajó részére készültek, de nem építették be őket. Az óceánjáró pompáját azok a tárgyak szemléltetik, amelyek testvérhajójáról, a Titanickal szinte teljesen megegyező Olympicról származnak. A tárlat különlegessége, hogy a kiállított eredeti dokumentumok, használati tárgyak a Titanic több híres, vagy egyszerű, a harmadosztályon utazó személy életét is felelevenítik, valamint külön vitrin foglalkozik Lengyel Árpád magyar hajóorvossal, aki a Carpathia tisztjeként a túlélők ellátását irányította.


Mindezek mellett a tárlat kitér a Titanic körüli legendákra is: felfedi mi igaz azokból az állításokból, történetekből, amelyek a száz év alatt a katasztrófáról nyilvánosságra kerültek. A megnyitó ünnepségen Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter többek között a kiállítás egyediségét emelte ki: a kihelyezett korabeli tárgyak, a kiállítás hajót idéző díszletei, végül az összefogás, amely a bemutatót létrehozó szervezetek között történt valóban egyedi és különleges értéknek számít. "Ma a Titanic-katasztrófa 100. évfordulójára emlékezünk, holnap pedig az UNESCO az emberiség közös víz alatti kulturális öröksége részévé nyilvánítja a hajó roncsait" - emelte ki a miniszter. Lengyel Árpád, a Carpathia hajóorvosának életét értékelve Réthelyi Miklós rámutatott az egyén bátor helytállására és "az önfeláldozó hősiesség számos példájára", amelyre minden korban nagy szükség van. A megnyitón részt vett Reich Márta, Lengyel Árpád unokája, aki részletesen mesélt a nagyapjáról, munkásságáról, és bemutatta az évforduló alkalmából írt, A Titanic árnyékában - egy magyar orvos élete című könyvét, amely az orvos életrajza és munkássága mellett felidézi és elemzi a katasztrófa részleteit is. A Titanic100 kiállítás július közepéig tekinthető meg a Közlekedési Múzeumban.

Új hozzászólás