Bonnie és Clyde - zenés gengszterrománc a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2009.01.21. - 22:30 | Egyed Betti - Fotók: Bonyhádi Zoltán

Bonnie és Clyde - zenés gengszterrománc a Weöres Sándor Színházban

Végy két bűnözőt, lehetőleg egy férfit és egy nőt. Tégy hozzá egy kis romantikát, adj nekik hírnevet, majd „karrierjük csúcsán" - amolyan modern Rómeó és Júliaként - együtt haljanak meg. Nem mellesleg pedig hívjuk őket Bonnie-nak és Clyde-nak. Máris kész a zenés gengszterrománc.

Hétfőn este ismét megtelt a Weöres Sándor Színház nézőtere, ahol Kapócs Zsóka és Kamarás Iván szórakoztatta a nagyérdeműt. A sokak által ismert Bonnie és Clyde történetét hozták el a közönségnek, Böhm György rendezésében, humorral és tanulsággal egyaránt megfűszerezve.

Sorsuk egyszerű, ismert, szomorú, megrendítő. Kibújnak saját bőrükből, rabolnak, ölnek, hazudnak, csakhogy az újságok címlapjára kerüljenek. Ennyi lenne a „minden", a darab elején beígért minden? Nem. A lényeg a történések közti apró mozzanatokban, az egyik személyiségből a másikba való átmenetben van. Míg egyik percben egyes szám harmadik személyben énekelnek magukról, és kívülről figyelik a történteket, addig a másikban Clyde „Zsókának" hívja partnerét.

Bonnie és Clyde a Weöres Sándor Színházban

Bonnie és Clyde csak felvett nevek, előre tudták, hogy mi lesz a végzetük. Csupán előkéjüket magukra öltve meséltek el egy nem is ritka történetet, tükröt tartva korunk társadalma (szokásai) elé. Mintha az élet csak arról szólna, hogy híres „sztárok" legyünk, akikről beszélnek. S ha két hétig már nem említi nevünket a sajtó, akkor gyorsan ki kell találnunk valami még „maradandóbbat". Így azonban oda jutunk, ahova ők: hiába a reality-show, talk-show, a pénz, kiüresedett bábuk leszünk (lesznek), mint Bonnie és Clyde Barbie babája (illetve ők maguk).

A szomorkás történetet ellenpontozta, hogy minden szépen „becsomagolt", a dramaturgia szembeszúróan kiszámított, a színpadkép vadítóan színes, modern, a szereplők mosolyognak, játszanak. Csak éppen a végső jelenettől kell keserű szájízzel búcsúznunk: hiába a hosszú fehér fátyol, és a pillanatnyi boldogság, az egyben végzetüket is okozza. Nem minden az, aminek látszik... Továbbá a zene felpörgeti a jeleneteket, a fontosabb dialógusok „dalban vannak elmondva". Nyílt színi fosztogatás tangóban, bankrablás cha-cha-chában, múzeumi lopás bluesban, sajtóinterjú diszkóban. Többek között olyan híres számok csendülnek fel, mint a 'Just a gigolo' vagy Roxy dala.

Bonnie szerepében - Kapócs Zsóka

Kamarás Iván Clyde-ja megjelenésre öltönyös úriember, sármosan elegáns, miközben gátlástalan, bűntudat nélkül lop, csal, hazudik. Bonnie ellenben összetettebb személyiség, nem is tudni igazán, kicsoda. Hol bárénekesnő, hol bűntárs, hol egyszerű, szerelemre éhes asszony, hol szexi csábító. Kettőjüket csak a címlapsztori vágya, a hírnév hajhászása tartotta egymás mellett. Ilyen külsőségekre nem lehet kapcsolatot építeni, történetük egy váratlan ponton kettétörik.

Nem marad más, mint a rózsaszín vázas bábu a színpad szélén, mely arról árulkodik, hogy valaha még volt sapkája, és sálja, amit egy lány felvehet. Valószínűleg fel is fog, és újabb Bonnie-k és Clyde-ok lesznek...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás