Milyen gyakran hazudunk?

A beszélgetés ezzel a hallgatóságot provokáló kérdéssel indult. Pár másodpercig mindenki csendben maradt, mert az első reakció nyilván az, hogy én kikérem magamnak, én soha nem hazudok. Mert hazudni minden kultúrában bűnnek, elítélendő dolognak számít. Aztán árnyaljuk a képet: mit is nevezünk hazugságnak? A valóság elhallgatását, az apró, lényegtelennek tűnő füllentéseket, vagy a valóság meghamisítását.

Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor el kell ismernünk, természetesen csak mélyen, önmagunkban, hogy igenis provokáló kérdés ide, vagy oda, naponta többször is hazudunk. A felmérések szerint mindennapi közléseink, beszélgetéseink során kijelentéseink 34 %-a nem felel meg a valóságnak.

Szélhámos növények, trükkös állatok

A hazugság, a másik élőlény becsapása genetikailag kódolva van. Erre nagyon érdekes példákat hallottunk a beszélgetés során Rakovszky Lujza pszichológusnőtől. A növények világából Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) érdemel említést. Leveleinek színét sok, apró vörös mirigy borítja, amelyek édes nedvet termelnek és odacsalogatják a rovarokat, hogy megízleljék, s amikor az állat lába eléri a levél belsejét, a levéllemezek összecsapódnak, és halálra szorítják a zsákmányt.

Az állatvilágból a mimikri jelenségről hallhattunk hasonló párhuzamot. Olyan jelenségről van szó, amikor egy élőlény másnak akar látszani, mint ami valójában. A ragadozók áldozataikat tévesztik meg (hanggal vagy külsejükkel), így előnyt szereznek maguknak, míg más esetben az egyed túlélését segíti azzal, hogy beleolvad környezetébe (gondoljuk csak a kaméleonra).

Miért hazudunk?

Az élővilágban a megtévesztés a fajfenntartását szolgálja, de mi a helyzet velünk, emberekkel? Mi miért hazudunk? - vetődött fel a kérdés. „A hazugság magunk védelme" - mondta Gárdonyi Géza. Lehet persze az is a magyarázat, hogy a hazugságainkkal a valóság elől menekülünk, félünk, vagy nagy megfelelési vágyunk van.

Kik hazudnak többet, a férfiak vagy a nők?

A sztereotípiákkal ellentétben - mely szerint a férfiak többször hazudnak a nőknél - elmondhatjuk, hogy a két nem esetében a füllentések aránya közel azonos. Különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy maga a hazugság milyen céllal történik. Az erősebbik nem képviselőire inkább az önző hazugságok jellemzőek, melyek használatával bizonyos célokat kívánnak elérni. A nők ezzel szemben akkor élnek megtévesztéssel, ha valakit meg szeretnének kímélni a valóságtól. Erre hallottunk egy nagyon érdekes példát a pszichológusnőtől. Egy kísérlet során egy-egy férfiakból és nőkből álló homogén csoport tagjainak egy nagyon ronda képet akart egy festő eladni. A férfiak kimondták, hogy a kép nem teszik nekik, így nem vásárolják meg, míg a nők árnyalták ugyanezen véleményüket, és kifogásokat kerestek. Egy párkapcsolat elején többször ferdítjük el a valóságot, hiszen pozitív képet akarunk kialakítani magunkról. A nő általában szépségével és bájaival hat a férfira, míg a férfi érzelmeivel és dicséreteivel akarja meghódítani a nőt. A hosszabb ideig tartó párkapcsolatoknál megfigyelhető, hogy kevesebbet hazudunk egymásnak. Elgondolkodtatóak Popper Péter szavai is: „Ha azt akarod, hogy keveset hazudjak neked, akkor keveset kérdezz, és ritkán fenyegess!"

Miről ismerhetjük meg a hazug embert?

A hazugságot művészi szinten művelők gyors észjárásúak, jó memóriával rendelkeznek és terjengős beszédűek. Gyanút foghatunk a szavahihetőséggel kapcsolatban akkor is, ha valaki túl sokat, vagy túl keveset beszél. Ezzel kapcsolatosan Agatha Christie, a bűnözők jó ismerője azt írja: „Aki sokat beszél, előbb-utóbb kimondja az igazságot, vagy kimond egy hazugságot, amellyel elárulja magát."

Természetesen a testbeszéd is leleplezheti a „rosszban sátikáló" embert, akire jellemző lehet, hogy ideges, harapdálja az ajkát, nem néz a szemünkbe, feszült testtartású, kitágult a pupillája és ráncolja a szemöldökét. Ezeket a jeleket nem tudjuk tudatunkkal befolyásolni, hiszen a hazugság stresszel jár, amely megnöveli a szervezetben az adrenalin szintet, és ezek a tünetek jelentkeznek.

Miért hazudunk saját magunknak?

Az önhazugság az énvédelmét szolgálja, az ember ebben az esetben elmenekül saját világába, és nagyon sokat időzik ott. Legtöbbször fantáziál, és a valóságot ki akarja rekeszteni, így próbál a negatív élményektől megszabadulni. Ez egy természetes folyamat, azonban nagyon figyelni kell rá, hogy ne tartson túl hosszú ideig, mert az a személyiség zavarához vezethet.

A beszélgetésből megtudtuk, hogy nincs olyan ember a világon, aki ne hazudna egy nap legalább egyszer akár a munkahelyén akár otthon. Figyelembe véve azt a tényt, hogy interakcióink során 34 %-ban valótlant állítunk, a napi egyszeri hazugsággal keveset is mondtunk. De vajon mikor lépi át valaki azt a határt, amikor mindez már kórosnak mondható, észrevesszük-e közvetlen környezetünkben a hazugságot, becsapjuk-e önmagunkat? A beszélgetés során nagyon sok kérdést fogalmazódott meg a hallgatóságban, amelyeket a pszichológusnővel közösen próbáltunk megválaszolni.