A megkomponált antigravitáció - A lebegés, mint művészet: Zergi Borbála fotókiállítása a Café Freiben
Képgaléria megtekintése2012.05.08. - 11:00 | Kánya Dóra - Fotók: Dart
Egy órás levitációra invitálta a fotóművészet vakbuzgó élharcosait, és a „műfajhoz” kevesebbet konyító-ám annál érdeklődőbb arcot vágó-nézőit Zergi Borbála. A fiatal lány bár még csak a huszadik életévét tapossa, nem ismeretlen a Szombathelyieknek. Egyéni kiállítása A lebegés, mint művészet címet kapta, ami négy héten át lesz látható a Café Freiben.
Bonyhádi Károly grafikus, a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanára nyitotta meg a kiállítást. A művész elmesélte, hogy első körben nem személyesen, hanem a blogján keresztül ismerte meg Zergi Borbálát. Majd hozzátette, a fotózásban az utolsó évtizedben nagy változás ment végbe, ami alapjaiban változtatta meg a fényképezést. A technológia ugrásszerű előrehaladtával ma már bárki fotósnak mondhatja magát, feltöltheti képeit az internetre, közösségi oldalakra.
„A fotó mindennapi részünkké vált." A képözönben viszont nagyon kevés eredeti és őszinte alkotást találni. A lány munkái ebből a nagy és egysíkú halmazból az egyediségükkel tűnnek ki. „Amit Bori produkál, az korántsem az átlagot tükrözi, hanem valami annál személyesebbet mutat. Inkább az életéhez kötődő mozzanatokat adja vissza, adja át másoknak. Nem unalmasak, hanem változatosak." - tette hozzá Bonyhádi Károly.
A kávézó falán már érkezéskor sorakoztak a képek. Mindegyiken a gravitációt „legyőzve" lebegő alakokat láthatunk. Az egyiken az ágy fölött, másikon a hűtő felé úszva, vagy a mosógépbe pakolva láthatjuk az alkotót. Merthogy ő szerepel a képeken. Bori szakított a már jól megszokott, klasszikus kép alapvető koncepciójával. Hiszen miért is kellene a földhöz ragadva élnünk? - tehetnénk fel magunknak a kérdést. A képeket fürkészve pedig Pablo Picasso mondása vált egyre inkább tényszagúvá: „A mindennapi munka úgy kell nekem, mint a levegő."
„Szerelmes vagyok. Méghozzá a fotográfiába. Elbűvölt az alkotás szépsége, a művészet végeláthatatlan sokszínűsége, az önkifejezés permanens szabadsága. Alig múltam húsz, az érzelmeim úgy hullámoznak, akár az óceán grandiózus kéksége, a helyem pedig akkor sem találnám a világban, ha csak egy nevemmel ellátott széket kellene keresnem. Létezésem bohém ködében azonban egyetlen dolgot bizton állíthatok: a képalkotás örök társam marad." - mondta magáról Bori.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1885 szavazat
Új hozzászólás