Önmenedzselés kontra önirónia - Top Dogs a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2012.05.12. - 12:00 | Kánya Dóra - Fotók: Csizmazia Ákos
Nagykutyák póráz nélkül, avagy mit tegyél, ha kirúgnak a menő munkahelyedről és megállíthatatlanul elindulsz lefelé a lejtőn? - erre keres választ a Weöres Sándor Színház legújabb, de egyben a tavaszi félév legutolsó darabja Urs Widmer műve a Top Dogs, Béres Attila rendezésében.
HIRDETÉS
Steril fényben vakít a díszlet. A háttér félkörívbe hajlított szinte átlátszó anyaga mögött az NCC, azaz a New Challenge Company toronymagas betűi jelzik hol is járunk. Fehér minden, a padló a kanapé, a székek, még a poharak is. Aztán megjelennek az elegáns ruhába bújtatott szereplők, öltönyben, kiskosztümben, lassan kullognak előre kávéért és aprósüteményért. Mindez nem is lenne szokatlan, de az ABBA: The Winner Takes It All című slágere aláfestő zene gyanánt jelzi, hogy ne számítsunk semmilyen egyszerűségre.
Urs Widmer svájci prózaíró műve a Top Dogs, vagyis a Nagykutyák nyolc derékba tört ember karrierjét - és ezzel együtt az életét - mutatja be. Mindannyian menő üzletemberek, fővezetők voltak gigacégeknél, remek fizetéssel és az ehhez párosuló tökéletes élettel. Ők voltak az egykori sikeres harmincasok, akik gyorsan nagyra törtek, majd egy idő elteltével még nagyobbat koppantak. Váratlanul hullott szét az életük, lett értelmetlen minden, és váltak egyszerre „nagykutyákból" „kóbor kutyákká".
Ezt a hat férfit és két nőt karolja fel a New Challenge Company, ahol megtanulhatják, hogyan kell újra talpra állni és erőt gyűjteni az újrakezdéshez. A darab 1996-ban keletkezett, abban a korban, mikor hazánkban is megjelentek a multik, és velük együtt bekopogott a mára mindent átszövő fogyasztói társadalom modellje. A "minden múlandó" életérzés ellen keresnek ésszerű kiutat a színdarabban, minden lehetséges módon (szó szerint!).
A csoportvezető Martha Wrage (Kiss Mari) jól ismeri tanítványait, van aki évek óta, van aki „csak" hónapok óta jár hozzá. A tanítványok eleinte tagadják, hogy bajban vannak, de a komolynak tűnő, bár legtöbb esetben paródiába forduló részekben bepillantást engednek a magánszférájukba. Önirónia felsőfokon! Nyolc életutat ismerünk meg, amiben nyilvánvalóvá válik, hogy nem csupán a munkahely elvesztésével kell megküzdeniük. Anyagi csőd, válás, sírógörcsök és depresszió a vonzatai a tényállásnak. Nincsen egy egységes történet, kis blokkokra oszlik a nagy egész, a részeket pedig a Simply The Best örökzöld és átütő refrénjével vezetik át. (Az előttem ülő két öreg hölgy megjegyezte, hogy kissé hangos a zene a hosszú monológok után, bár úgy vélem a darab végére mindenki megszokja, és hazafelé menet már dúdolja magában.)
A színészek nem kímélik a közönséget, valódi feszültség és kétségbeesés uralkodik a színpadon. A foglalkozáson önmagukról kell mesélniük, majd személyiségfejlesztő játszmákba kell bonyolódniuk, végül szerepcserékkel igyekeznek javítani a helyzetükön. A szituációs gyakorlatok amúgy kimondottan viccesre sikerülnek - nálam tízből tízpontos Peter Krause megformálásában Orosz Róbert játéka - megtörik azt a nagy, általuk kevert csendet. A pozitív hozzáállás gyakorlása közben mondogatniuk kell magukban, hogy „jól vagyok, nagyon jól vagyok, szuperül vagyok", sőt mosolytréningen is részt kell venniük.
Friss munkanélküliként jelenik meg első foglalkozásán Richard Deér, (Zayzon Zsolt) aki eleinte nem akarta elfogadni az új élethelyzetét. A többieknek sem könnyebb, Barbara Bihler (Németh Judit / Märcz Fruzsina) Rita Jenkins (Nagy Cili), Eric Müller (Bajomi Nagy György), Xaver Neuenschwander (Szabó Tibor), Felix Tschudi (Horváth Ákos) mutatja be, hogy a néhol őrületig fokozott reményvesztettség ellen nincs más gyógyír csak a nevetés. Így történik meg, hogy közös énekbe fognak, majd táncot lejtenek a szereplők, mintha nem is azok lennének, mint akiket két mondattal korábban még a sírás kerülgetett. Az utolsó részben pedig a (majdnem) meztelen igazsággal néznek szembe, a vágyaikról beszélnek, mik- vagyis kik akarnak ők lenni, hova mennének tovább?...
A darab május 11-től megtekinthető a Weöres Sándor Színház Márkus Emília termében.
Urs Widmer: TOP DOGS
Top Dogs - vagyis Nagykutyák. Topmenedzserek, akik korán és gyorsan értek el látványos sikert valamelyik multinacionális vállalatban. Megmászták a szamárlétrát, átgázoltak mindenkin, és most értetlenül nézik, ahogy rajtuk gázol át a rendszer. Ők a szereplői Urs Widmer svájci születésű próza- és drámaíró darabjának, amely egy kirúgott menedzsereknek szervezett tréningen játszódik. Itt próbálnak a vesztes közép- és csúcsvezetők ismét visszakapaszkodni a boldog győztesek közé, itt tanulják meg, hogyan kell újra pozitívan hozzáállni az élethez, hiszen a negatív kisugárzás nem kelt jó benyomást a munkaerőpiacon. Különböző szerepjátékok során gyakorolják, hogyan mosolyogjanak akkor is, ha utálnak valakit, hogyan hazudják magukat energikusnak, vidámnak, nyitottnak, fiatalnak, hogyan keltsenek jó benyomást a saját eladhatóságuk érdekében - mert különben nem marad más számukra, mint a valóság. És a valóság korántsem „happy": a mélyén ott a félelem, a magány és a létbizonytalanság.
A darab 1996-ban keletkezett, abban az évtizedben, amelyben a multinacionális cégek megjelentek Magyarországon is, és magukkal hoztak egy új fogyasztói kultúrát, a hozzá tartozó nyelvvel és embertípussal együtt. Ez a kultúra ma már a mindennapjaink része, ahogyan az is, hogy egyik pillanatról a másikra utcára kerülhetünk, kieshetünk a rendszerből. És onnan nagyon nehéz a visszaút. Urs Widmer Top Dogs-a erről a fenyegetettségről szól, sok humorral és sokkoló éleslátással.
Szereplők:
Martha Wrage: Kiss Mari
Barbara Bihler: Németh Judit / Märcz Fruzsina
Rita Jenkins: Nagy Cili
Eric Müller: Bajomi Nagy György
Richard Deér: Zayzon Zsolt
Xaver Neuenschwander: Szabó Tibor
Peter Krause: Orosz Róbert
Felix Tschudi: Horváth Ákos
díszlet: Horesnyi Balázs
jelmez: Vellich Rita
dramaturg: Ari-Nagy Barbara
ügyelő: Schmidt Róbert
súgó: Papp-Ionescu Dóra
a rendező munkatársa: Juhász Ádám
rendező: Béres Attila
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás