Vad Fruttik

Amikor még az országban senki még csak nem is sejdítette, hogy van egy ilyen nevű formáció, szombathelyen már többször is fellépett a zenekar. Már akkor lehetett látni, hogy énekesüknek, nem csak jó hangja, hanem született frontemberi adottságai is vannak, és ha a zenekar nem is válik majd közismertté, róla mindenképp hallunk még a későbbiekben. Mivel azonban az első album - Rózsikámnak Digitálisan -, népszerűsége az egy albumból kihozható maximumra repítette őket - mármint idehaza -, mondhatjuk, hogy minden a helyére került. A kitűnően egyszerű himnuszok - Sárga Zsiguli, Nekem Senkim Sincsen -, és a többi hasonló magasan kvalifikált dallal érkező édes karamellás csomag - ki ne szeretné a fruttit -, villámgyorsan belopta magát a fülekbe. Zenei ízlés és korosztálybeli különbségektől függetlenül történt mindez, köszönhetően az élő fellépéseik kitűnő hangulatú és minőségi mivoltának, és az értékes zenéket preferáló médiumok játszási listáinak. Az első albummal a nagyon magasra lécet rakó fiúk, ősszel jelentették meg, a második zacsit, tele ízletesnek ígérkező olvadós édességekkel. Az pedig, hogy mennyire omlós állagú, mekkora a cukorfoka, vannak e keserédes darabkái, és benn marad-e a fogaink közt, ha ráharapunk, az alábbiakban talán ki is derül.

Tasi

Az egy éjszaka bohémiában (CLS Records) borítója, első pillantásra lehetne akár valamely nu-metal hordáé is, a zenekar neve és az album címe azonban egyből lehoz minket a riffelős világból a valóság talajára. Minimál a borító, fekete alapon név-cím és egy fotó. A látvány inkább absztrakt, mint bohém, egy szellemvasúti kocsiban visítozó javakorabeli, nem éppen sovánka nénikét ábrázol. Lehetne bárki nagymamája, bár az a tény, hogy egyedül ül a kétszemélyes rém-kocsiban, többféle, akár még a bohémságra utaló attitűdöt, illetve előzményeket is jelenthet. Valószínűleg lehetett volna erősebb borítót is kitalálni, nekünk mindenesetre tetszik az egyszerűsége, azonban egy magyarul nem beszélő hallgató, valószínűleg nem erre a zenére fog asszociálni ránézésre.

Karamellizáció

A legszembetűnőbb változás Rózsikámhoz képest, az, hogy élő dobok szerepelnek a lemezen. Valószínűsíthetően a kiadó azt gondolta, hogy belefér a rizikóba a plusz párszázezer forintos többletkiadás, ugyanis egy közepes hangstúdióban, baráti áron sem két fillér egy lemeznyi dobtéma feljátszása és kikeverése. Egy élő zenét játszó zenekarnak pedig hatalmas megalkuvást jelent gépi ütőssel helyettesíteni a dobosát, pláne ha olyan kitűnő verőkezelőkkel van megáldva, mint ők. Az album első hallásra is szépen, egészségesen szól, a zene jellegéből adódóan nagy hangrobbanásra nem is számíthatott senki amúgy sem. Az akusztikus és elektronikus részek mintha együtt érkeztek volna az univerzumba. A tempósabb vehemensebb témák kicsit bekásásodnak néha, de ez simán lehet szándékos is akár. Fülbarát a hangzás mindenesetre, de mint minden magyar album, ez is fényévekre jár az bolygó-elit művektől, de hát nem is egymilliós példányszámú volt az első nyomás. Jobban szól, mint az első, és borítékolható, hogy a harmadik még jobb lesz. Az éveken át tartó rengeteg fellépés - Marciéknak van egy El Nino névre hallgató formációjuk, mondhatni házibuli zenekaruk, mellyel lokálisan már nagyon régóta sikeresek - aki nem hiszi, járjon utána. A régóta tartó közös zenélés visszatükröződik az albumon is.

Vad Fruttik a moziaulában

Amit eddig nagyon hiányoltunk egyedüliként tőlük, az, az a nehezen megfogalmazható közösségi felelős szerep, amit szinte minden olyan valakinek, akire sokan hallgatnak, fel kellene vállalnia. Aki ismeri szövegeiket, tudja, hogy csupa közhelyesnek tűnő - bár koránt sem azok -, témával szólnak. Azt is tudhatja bárki, hogy Likó Marcit sokat hasonlították a „békebeli" táncdalénekesekhez. Nem véletlenül. Aki beszélgetett már vele, vagy jobban ismeri, tudja azonban azt, hogy bár szövegeivel is teljesen azonos, sokkal összetettebb ember ő - és a zenekar is annak tűnik -, mint amit a verseivel képvisel. Nem mindegy, ki mondja és az sem, hogy mit. A néhol szomorú, sokszor fennkölten fájdalmas, vagy éppen heroikus majdnem himnuszba forduló és mély gondolatok mellett, és bennük, ott vannak az élet szépségéről és annak minél teljesebb megéléséről szóló témák. Ez teljesen hiteles, viszont vállalni kéne fajsúlyosabb mondanivalót talán, csak párat, és akkor a koncerteken a tini-lányok kontra mindenki más aránya még jobban kezdene a „normális" irányba tendálódni. A popgyári nyáltengeres magány-fertőkhöz azonban, nem is hasonlíthatja senki azt a sort sem - nekem senkim sincsen. Ez a valóságról szól, és nem a szolárium-barna smink-boyokról, meg az ő különleges szerelmükről a fodrász lánykával - aki fiú.

Egy éjszaka bohémiában
Finoman kezdődik a második menet. Szalon-jazz, amíg nincs ének 1900-as évek eleji, az Óceánjáró zongorista legendájának fílingjét idéző zenei csuklógyakorlat. Nem friss téma, az első lemez előtti időkből jócskán. Szerencsés helyzetben van a Fruttik, mire kijött a Digitálisan..., már legalább másfél albumnyi, megjelenésre joggal váró cukorka volt kész a házi manufaktúrában. Kíváncsian várták többen is, mi is fog lemaradni majd, és hogy az elég időtálló lesz-e, mire kikerül. Ki kell jelentenünk, ezen kis édesség nem romlott meg. Friss, üde, mint amilyen a neve, pont olyan, mint amiről szól - holdfényes, lazítós, nyáréjes és könnyű. Ugyanúgy elmúlik lassan az íze, mint ahogy a legszebb éjek és nappalok emlékeinek képe halványul el, pláne most, így télvíz közepén. Gyümölcsös és selymes. Finom.

Mi ez a jó jazz?
Lépünk előbbre, minden szinten. Tempóban sokat, szving, már a múlt évszázad közepi hasítással, tehát korban is. Szintén régi koncertszám, egykorúak lehetnek a kis bohémmal, élőben nagyon jól jön. Itt is, de ott jobban. Mégpedig azért mert ez egy más típusú éji időtöltésről szól, bár ez is lehet akár bohém, de inkább már eszelős. Egy fergeteges táncos pörgős éjszakáról, és magáról a zenéről szól. Hiteles ez is, azt hiszem ezzel mindent elmondtunk. A tuba nagyon passzentos, pont amennyi kell, jól is dörren, a trombita pont a kisagyba, a kellő helyre érkezik, és nem kell figyelnünk semmiféle esetleges bakira, vagy hibára. Eszünkbe sem jut, és ez jó. A tánc a legkellemesebb testmozgások egyike, ha ösztönös és van hajlandóság rá. Ez a cukros papírba csomagolt, kis pattogó valami, ha nem is veri ki a fogunkat, térdtől lefele akut ütemes rángásokat okoz.

Kicsit lassabb
Nem is kicsit. A jellegzetes „vad" hangzás, a mesélős sztorizós folyamat zene, és folyamat szöveg. Elindulva ugyanabba az irányba. Aztán végig ugyanarra is haladnak, többnyire az azonos irány adta határokat feszegetve, ki erre csapong ki, ki arra. Csajozós, vasárnapi állapotokat idéző, lustálkodós, - a bármi lehet, viszont így se rossz szellemében. A „faszi" hang, a lehető legrosszabb, ami történhet egy ilyen napon, vagy állapotban. Sajnos történik is. A tipikust megmutatja az igaz, de annyira kilóg az egészből, hogy felkapjuk rá a fejet. Szintén nem újkeletű darab, és helye is van itt. Kicsit nyúlósabb fajta, a nem a nagy kedvenc ízesítéssel, finom amíg esszük, de utána annyira nem vágyunk rá - ja, de persze legközelebb is megcsócsáljuk.

Izabella
Nem prűd ezt kijelenthetjük biztosan, sőt pikáns, és még... még új is, számunkra. Kicsit meg is ijedünk, ugyanis ez is teljesen hiteles. Mindösszesen két és fél perces attak. Sokatmondó, kicsit talán túl sokat is, vizuális típusúak lévén a szalonnás résznél kikerekedett a szemünk. Úgy is maradt végig. Teljesen belefér a képbe, mindazonáltal kicsit öncélú, amennyiben fantázia szülte az imádottat. Ha nem, akkor sem akarunk a közös dolgaikról többet tudni, tehát valószínűleg ez lesz - vagy már az -, az új sláger. Megint a faszi-hang ráadásul.

Vad Fruttik a Soundclash Fesztiválon

Tánc
Az ismert civilizációnk legősibb önkifejezési formáinak egyike a tánc. Valahogy úgy lehetett hajnalunkon, hogy a hangjelek ritmussá álltak össze, és onnan nem létezik, hogy már csak nem pillanatok kellettek ahhoz, hogy valaki azt a ritmust felvegye. A sámánok és varázslók táncoltak esőcsinálás vagy bármely más praktikus cél érdekében. A tánc lehengerlő, lazító, életadó. Mindent el lehet táncolni a teremtéstől a világvégéig. Viszont multiknál nem lehet kapni. Jobb esetben ösztönmozgás, a nem túl jó esetben koordinált és koreografált, de az is hasznos. Ami pedig a legjobb a táncban, hogy zene kell hozzá. Amilyen a zene olyan a tánc is. Jelen esetben a running man-típusú van propagálva. Sodrós, hősies, felszabadító. Szintén régi ismerős íz. Jellegzetes tutti-frutti, többek közt ezekért a darabokért megyünk el a boltig.

Bús szamba
Halálos téma. Mindannyiunk élete az, úgyhogy mindenkinek szól. Ismét a zene és a tánc életünkben elfoglalt helyét hirdeti. Amit el kellene foglalnia mindenkiében. Nem mondja senki azt, hogy ne haladjunk a korral, ez nálunk épp aktuális is lenne, de ne feledjük, hogy egyedfejlődésünk legnagyobb emberi életadó dolgait is kárba veszejtjük lassan. A tv előtt nem lehet átélni, a péntek esti lázat. Az egészséges közösségi csápolásnál nem nagyon van, sok jobb dolog a világon. Aki rendszeresen átéli ezt, könnyebben viseli a személytelen hétköznapokat, ugyanis úgy érzi, tartozik valahova. A zene egyházába, mely ősibb bármely másikénál, és hívőnek sem kell lenni hozzá, persze az sem akadály. Könnyű mégis erős ízesítésű. Szánkba vesszük, és a rágóreklámban látott módszerrel kifújjuk a halált az univerzumból.

Kemikáliák
Forradalmi hevületű véleményezésünk lenne minden tekintetben a számban elhangzóakra. Az adott „gyógyszer", és egyéb, a közjóléti kategóriákba sorolt emberiség-ellátási normák gyakorlatilag nem léteznek. Ergo, nincsenek szabályok, maximum ennyi - ne haljon bele, amíg munkaképes. Ne túl gyorsan. Tessék meghallgatni, minden benne van, és minden kb. így is van. Ez egy keserű pirula, édes karamellnek álcázva. Nem lehet megkülönböztetni, úgyhogy többször is rá fogunk érezni az ízére.

Úgy fáj
Ismét a vasárnap. Nem akarunk ijesztgetni senkit, de ha utána nézünk, a vasárnap bizony a depisek kedvence is. Ez a szám mindamellett, hogy a zenekar egyik eddigi csúcsdarabja, az énekes Marcell átélésében teljesül ki. Ki kell mondani bizony, amit csak lehet, de nem sokat lehet. Mindenki szerepet játszik egy nagy játékban, és az őszinteség már megrökönyödtet. Ha kimondod az is fáj, ha nem az is. A modern kor erről szól, úgy kell csinálni, minél kevésbé fájjon. Egy biztos sokszor fog, és ha jól csináljuk még többször nem. Chilis-csokis finomság. C1est la vie!

Vad Fruttik a SEK Gólyatábor első napján

Hervadó virágok
Eddig nem tettük szóvá az eklektikát, ami a lemezt jellemzi, épp itt az ideje. Eklektika van tehát, nem kicsi, kimondtuk. Követhetetlen vonalon fut a rendszer, mégis valahogy egységesen. Nem zavaró az előbbi punkrockos, zakatolós rész után a hetvenes évekre, onnan is a tragikus sorsú Szécsi Pálra hajazó darab. Valamit tudnak, legfőképp magukra vonni a figyelmet. A lehető legjobb számokat írni, a stílus majdnem mindegy. Kicsit sem csodálkozhatnánk, ha a későbbiekben bármilyen zenei műfajból való darabot elénk tárnának. Mindent karamellizálnak, a mogyorós csoki, és a cukorrépa is frutti ízű lesz, ha hozzányúlnak.

Forradalom
Viva El Zapata! Olyan elsőre, mint egy „mehikói" romantikus kalandfilm betétdala. A szöveg mondanivalója számunkra még sokáig homályba vész remélhetőleg. A forradalmat nem tanítják, bennünk van mindnyájunkban. Egy király is lázadhat, az egész emberi civilizáció lázadás a természet ellen. Minden nézőpont kérdése, az is hogy mely ügyben ki mellé állunk. Ha a jövendőmondók nem beszéltek a levegőbe, és a tudósok sem tévednek, itt az ideje egy emberiség elleni lázadásnak, a természet mellett. De ezt nem fegyverekkel kell megharcolni, hanem fejben, saját érdekünkben. Az utolsó az igazi desszert, a hab a tortán, kívülről erőtől dagadó címkerepesztő magabiztosság, a szájunkba érve elroppan a burok és hopp csak édes légnemű aromapára hussan ki az éterbe.

Sarki bolt kontra multi

Teljesen frissen szerzett információink szerint, ez a remek kis nótagyűjtemény, teljesen házi körülmények közt készült el. Ami azt jelenti, hogy a Frutti-fiúk otthoni stúdiójában, a zenekar billentyűse követte el a hangmérnöki munkát, holott elképzelésünk egy legalább középszintű fővárosi hangstúdió képében testesült meg, az anyagot hallgatva. Ez a tény az egész produktumot még kitűnőbb színben tünteti fel. Gratulálunk a zenekarnak, egy nagyon erős kezdés utáni, talán kicsit másfajta folytatást, de semmiképp nem visszalépést vagy stagnálást mutattak be. Vannak olyan nasik, melyeknek ízei már az ízlésvilágunkba ívódtak, és ha nem kapnánk meg néha azokat az ízeket, biztos nagyon hiányoznának. Világéletünkben szerettük a fruttit, még akkor is, amikor vadnak mondták. Mostanság újra kapható, és bizony úgy látszik, hogy a lakótelepen, abban a kisboltban, amelyik előtt az a sárga zsiguli áll, még mindig a legfinomabb csemege - a szotyi mellett - a híres-neves várpalotai Vad Fruttik.