Minden szinten rockandroll - Európa Kiadó koncert Körmenden
Képgaléria megtekintése2012.06.14. - 00:15 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'
"Elmentek a fiúk", mi pedig hagytuk kiillanni a koncert utáni pátoszt - kellett hozzá pár nap. Így néggyel az esemény után egy win-win hasonlattal magasztaljuk fel azt, amit stílszerűen elintézhettünk volna annyival: "Ez csak egy éjjel". No de milyen éjjel?! Ez a nem mindegy, kérem!
Win-win azt jelenti, hogy az "ügylettel" baromira elégedett mindkét fél. Bár a kifejezés az üzleti életből merítődik, jelen esetben kultúrtöltetet kap, vagyis nyert a zenei élményt adó és (el)kapó egyaránt. Hogy a közönség miért, az evidens. Hogy az EK miért, az meg kölcsönhatott a közönség elégedettségével. Ha nem ugráltuk volna végig a két órát, akkor "Elrontottuk ezt az évezredet", és az EK sem lett vón "Igazi hős". De a mi szemünkben akkor és ott az volt! A rakkenrollé! Amiről ugye mindannyian tudtuk, hogy "nem egy tánc"... Akkor hiába ugráltunk? Hiába "toporzékoltunk a vágytól?" Dehogy!
Az EK-ról már-már szentségtörés olyat írni, hogy "jó volt a buli, sokan voltak, fergeteges volt, stb...". Aki Európa Kiadó koncertre megy, az nem divatalter vagy épp unatkozó "itt elleszünk pár órát" arc. Ismeri a teljes zenei pedigrét és jönnek neki a szövegek, mint anno a csehszlovákok. Ám legfőképp az érzés jön, ami mozdulattá, tánccá, külvilágkizárttá szédíti az agyban lapító-sunnyogó visszafogottságot. Mi - kisködmön nélküli kincskeresők - ezért mentünk Körmendre.
Odafele - "Ez a város egy távoli bolygó..."
Szerencsére Körmend nem egy távoli bolygó, még ha a szürke, hangulatromboló időben néha úgy is tűnt, hogy sosem jutunk el a 30 km-es út végén a Rába-parti Szabadidőcentrumig. A kertek alatti, nem épp tengelybarát úton, szakadó esőben és éjszakalepel alatt - értsd: okostelefon, elemlámpa funkció - közelítettük meg a rendezvénysátorba oltott r'n'r-rezervátumot. Mi "így vonulunk be...".
Ott - "A legjobból a legtöbb kell..."
A start előtt szabadúszó szürkeállományok sztoriztak, koncertélmények színe és fonákja úszott a páralehelős estben, ejtőzős-feszültségmentes várakozás lengte be a helyszínt. A jó dolgokra mindig várni kell: ha feltűnően nem is, de azért váratják magukat. Ennyi pedig kellett is ahhoz, hogy a "művészbejáróban" megjelenő zenekartól takkra feszültségteli legyen a levegő. Vibrált minden, szerettük. Love '12. Kisértettek újra, ahogy '82-ben és '92-ben tették. Új szám nincs, nem írnak (na jó, egyet), meg különben is: mindig azt játszanak, amit ők akarnak!
De ez nem igaz! Bekiabáltuk szinte a teljes repertoárt! Tengerpaaaart! És kérés teljesítve! Jenő közben táncolt és hangolt: gitárt és közönséget. És ami meglepő: magázódott. (Távolságtartó entellektüelnek "hinné az ember, pedig Alice Cooper az, megismerem a nyakában tekergő óriáskígyóról!")
Ez a koncert tulajdonképpen nem is kezdődött el. Aki sok éve hallgat Európa Kiadót, abban benne él ez a zene. Az első akkordoktól kezdve éreztük, hogy valami nem elkezdődött, hanem folytatódott aznap este, és úgy repített, hogy bíztunk benne: „ez az éjszaka sosem ér véget".
Hazafele - "És mindig csak képeket hagyunk magunk után..."
A koncerten a zene vitt, sodort magával minket - most mi vittük magunkkal hazafele őt. Tudtuk, hogy bárhol is ér minket az este, „Jó lesz nekünk..." Ezen az esős, sáros estén hallhattunk élőben valamit, ami talán mindig is részünk volt, és nemcsak hogy volt, de maradt is.
"Az éjszaka lassan véget ér, és valahol máshol kezdődik újra..."
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás