Napba fordult éjszaka - Szentivánéji Vigasságok 2012

Képgaléria megtekintése2012.06.24. - 14:00 | vaskarika.hu

Napba fordult éjszaka - Szentivánéji Vigasságok 2012

Gyerekeknek kisvasút, dodzsem, körhinta, 3D-s NASA szimulátor dukált, merészebbeknek adrenalinemelő masinák. A több éves hagyományokhoz híven most is szinte minden kapható volt: a vibráló, villogó csecse-becséktől, a világító műanyag punk hajdíszig. Minden kétséget kizáróan az Eddára voltak a legtöbben kíváncsiak, korosztályoktól függetlenül több ezer ember tombolt egyszerre a legnagyobb slágerekre. Az est tűzijátékkal zárult, ami egy leheletnyit csúszott, de a negyedórás durrogtatás színes kavalkádja mindenkit kárpótolt. Szentivánéji tudósítás, rengeteg fotóval!

Szentjánosbogarak módjára lepték el a Bartók Béla körutat és a Csónakázótó környékét a nyári napforduló ünnepén, a Szentivánéji Vigasságokra kilátogatók. Június 23-ról 24-re virradóra ünnepeljük az év legrövidebb éjszakáját. Amúgy a néphagyomány szerint ilyenkor örömtüzet szokás gyújtani, aminek csodás, mágikus erőt tulajdonítanak. Csodából és meglepetésből nem volt hiány miután szembesültek a kedves szórakozni vágyók, hogy egy dodzsemezését 600, egy körhintázásért 500, míg egy nagy léggömbért 800 forintot kellett kicsalogatni a pénztárcából.  A több éves hagyományokhoz híven most is szinte minden kapható volt: a vibráló, villogó csecse-becséktől, a világító műanyag punk hajdíszig. 20 méterenként pedig szappanbuborék felhők szálltak. A színes szappangömböket már nem a hagyományos „kézi" módon és fújva varázsolták elő, hanem stílszerűen gömbfújó pisztolyból repültek ki (ez mégiscsak a XXI. század).

Az idő kedvezett az AGORA Kulturális Központ által komponált rendezvénynek, így a gyerekeket kisvasút, dodzsem, körhinta, sőt 3D-s NASA szimulátor várta, míg az idősebbeket veszélyesnek tűnő, adrenalin emelő masinák szórakoztatták. 

A nagyszínpadon egész délután koncertek várták az érdeklődőket - az időjárásra és az időpontra tekintettel családias hangulatban. Először a Violet Eye csapott a húrok közé. Alföldi Alexandra csodás hangja betöltötte az emlékmű előtti teret, a napfürdőzők első dalként megkapták a „várj, meg még nem szabadultam fel" üzenetet, míg később arról énekeltek, hogy „ébred a város, éled az utca...". Ez délután kettőkor még csak „előlegezett bizalom" volt a későbbiekre.

Két koncert közt a Tófürdőre meghirdetett juniális sportvetélkedőt szerettük volna megörökíteni: egymással megmérkőző családokra, baráti társaságokra számítottunk, ám úgy tűnt, inkább mindenki otthon pihente ki az elmúlt heti kánikulát.


A nagyszínpadhoz visszatérve már a napi programajánlót hallhattuk. Idén először hozták az Emlékmű elé a nagyszínpadot, hogy a domb, mint természetes lelátó működhessen. Még mindig nem kellett megküzdeni a jó helyekért, de ez semmit nem von le a fellépő, és nekünk éneklők, zenélők tudásából. Megtudhattuk, hogy a következő fellépő, a Shanti Ska Tones tulajdonképpen szanszkrit nyelvből vett zenekari név, és békét, békességet jelent. A félig szombathelyi, félig kőszegi, jamaicai zenét játszó, hat éve alakult zenekar először feldolgozásokkal szórakoztatta a megjelenteket. Megszólalt a Perharps, de hallhattunk Katie Melua dalt is. A zenekar végig nagyon vidám volt, még egy apró nézeteltérésük is támadt, hiszen először azt az információt kaptuk, hogy egy Péterfy Bori feldolgozást hallunk majd, de kiderült, hogy Amorf Ördögök zene következik, majd erre rácáfolt egyikük, hogy a Csókolom zenekar egyik dala szólal meg. Természetesen a Dunántúli slágerről volt szó. (Amit természetesen a Csókolom zenekar is úgy dolgozott fel, a dal eredetileg Tom Waits szerzemény, „Yesterday is here" a címe - a Szerk.). A színpadról a „táncoló talpakat", a mozogni vágyókat hiányolták, de ehhez talán túl meleg volt, és még mindig túl kevés érdeklődő. Kellemes, emlékmű-teraszon üldögélős zenét hallgathattunk Shantiéktól.  

Közben a vásárban már forgataggá kezdett nőni a tömeg, a lufibohóc lelkesen hajtogatta a kis állatkákat, kezdett megtelni a gyerekeknek szánt játszóház, a dodgemek sem vártak már a szokásos ütközésekre, és a pónik is rótták monoton köreiket, gyerekekkel a hátukon. 

Mire visszaértünk az Emlékmű elé, már hangolt a Solution zenekar, a füvön csoportok ücsörgött, folyamatosan érkeztek az érdeklődők, úgy tűnt, hogy mostanra mindenki felébredt az ebéd után. „Azon vagyunk, hogy azt játsszuk, ami belőlünk jön." - adták meg az alaphangot, majd énekeltek az időről, a rendszer hibáiról, arról, mennyire nem tudunk összetartani, és nem azzal foglalkozunk, hogy megéljünk ezen a földön.


Az is elhangzott, mennyire nehéz az arany középutat megtalálni az életben, mert ha érzékenyen élünk, eltaposnak minket, ha pedig kemények vagyunk, nem érzünk semmit. Ezt a két végletet tökéletesen oldották meg a színpadon, hiszen egymás mellett - és sokszor nem ugyanazt - énekelte egy igazi férfi, és egy igazi női hang, és ez a kettősség mégis „arany középúttá" érett, mire eljutott fülünkhöz. Amikor arról beszéltek, hogy a következő dal a nők hatalmáról fog szólni, hogy mennyire el tudják csavarni a férfiak fejét, a már szép számmal gyülekező közönség férfi tagjai heves bólogatásba kezdtek. Ilyenkor gondolhatnánk persze arra, mi lenne a világban vajon nők nélkül?

Koncert utáni szokásos túránkon már megtapasztalhattuk az igazi vásári tömeget, ekkora kezdett megtelni az Emlékmű előtti tér is. Kicsit elgondolkodtunk azon, jövőre talán máshogy kellene csoportosítani a koncerteket, hiszen délután 2-kor, főleg jó időben nem nagyon jönnek még ki az emberek, rossz időben pedig mégúgy sem...  Estére, az Edda koncertre és az azt követő tűzijátékra érte el a csúcspontját az érdeklődés, a lelátóként funkcionáló Emlékmű domb „utolsó sorában" ülőknek is remek élményt nyújtottak a koncertek. Minden kétséget kizáróan az Eddára voltak a legtöbben kíváncsiak, korosztályoktól függetlenül több ezer ember tombolt egyszerre a legnagyobb slágerekre. Az est tűzijátékkal zárult, ami egy leheletnyit csúszott, de a negyedórás durrogtatás színes kavalkádja mindenkit kárpótolt. 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás