Lecsónak jó lesz : „két deci körte” és hangadó mézespálesz – Pál Utcai Fiúk koncert a moziban

Képgaléria megtekintése2009.02.02. - 00:05 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Lecsónak jó lesz : „két deci körte” és hangadó mézespálesz – Pál Utcai Fiúk koncert a moziban

Az év első moziaulás koncertje majdnem teltházzal és a ruháiktól megszabadult rajongókkal hasított bele a szombat éjszakába, amin a jubiláló PUF vendége a helyi Metrosurfing volt. A gitárzenés estén a „fiúk a lányokkal tácoltak”, s ha nem is reggelig, de annál nagyobb fokozaton „állt a bál”. PUF(f) neki alapon a képekkel sem fogtuk vissza magunk!

Metrosurfing - hiányzó koncerthangulat, jó zenével

Utolsó találkozásunk óta a négytagú brigád sokat fejlődött, így kijelenthető, hogy egy újabb jó kis csapat rázódott össze városunkban, akik nyugodtan gondolkodhatnának a lokális szerepkörön túl is. A fél tíz után bekezdő warm-up zenekar kitűnő választás volt a mostani Pál utcaiak elé. Az angolszász gitárzenekari hagyományokat ápoló, enyhén melankolikus zene meglepően jól szólalt meg, már az első másodpercektől. Jól és arányosan jöttek a hangszerek, kicsit haloványabban az ének, de aztán a monitor végső beállítása után már minden klappolt. Igazán jól szólni csak jó zenekarok tudnak, és ha minden hallatszik, észrevehetővé válnak azok a kis sajátos zenekari jellegzetességek, amelyek máskor észrevehetetlenek. Könnyebb dolga van az ítésznek ilyenkor minősítési szempontból, és sokkal nehezebb kritikaiból. Semmiképp nem akarjuk bántani a Metrosurfing zenekart, inkább csak felvetnénk pár olyan dolgot, amely lentről nyilvánvalóvá vált számunkra. A legfontosabb az, hogy habár olyan jól szólt, akár egy lemez, pont ez az, ami hiányérzettel töltött el bennünket. Pontosabban az, hogy hiányzott az igazi élő feeling. Jöttek sorban a könnyen megjegyezhető refrénekkel operáló dalok, és szépen átömlöttek rajtunk. Nem folytak, mert annál azért erősebb volt az intenzitás. Hallatszik a munka, amit a próbahelyen végeznek, és látszik, hogy már nem először álltak színpadon, de azt kell mondjuk, a dobtémák vagy nincsenek rendesen kidolgozva, vagy a próbahelyen a dob el lehet kicsit nyomva. Nem volt óramű pontosságú a és nem volt hangsúlyos sem a dobolás, és ezt a zenekarnak is tudnia kell. Kicsit olyan érzésünk volt, mintha a ritmus nem vinné a dalokat, hanem csak ott lenne bennük, ez a stílus pedig ezt nem bírja el.

Metrosurfing - a szombathelyi zenekar volt a jubiláló PUF vendége

A kicsit korai The Mission-os neodark hatásokat magán viselő, a magyar szövegekben Ákos szellemiségét idéző zenével semmi bajunk sincs, nem is lehet. Mint hallható is volt, jók a magyar szövegek, és legyenek meg angolul is, de ez a vonal nem követeli meg az idegennyelvűséget. Rengeteg magyar zenekar hasalt már be azért, mert a képviselt zenéjüket nem lehetett, csak angolul prezentálni. A magyar közönség pedig ezt nem tudja, sőt nem is akarja tolerálni, sokkal üdvösebb lenne felkészülni a világsikerre angolul, itthon pedig ugyanazokat a számokat, a saját nyelvén tolmácsolni a népnek. Összességében azt gondoljuk, hogy nem volt időpazarlás végignézni és hallgatni a kb. háromnegyed órát.

Minden jót, és további kitartást kívánunk a zenekarnak, azzal a kéréssel az énekes felé, hogy engedje meg azt a luxust a közönségnek, hogy akkor tapsoljon, amikor úri kedve kívánja! Úgy látjuk, hogy a hangulatfokozás verbális fegyverei rendelkezésére állnak, ne ezzel az olcsó, erőltetett, és idejétmúlt eszközzel hasson. Hajrá Metrosurfing!

Pál Utcai Fiúk - 25 év után sem az "Utolsó év"

Első blikkre nagyon jó ötletnek tűnt, hogy elvállaltuk a zenekar koncertjéről szóló beszámoló megírását. Ez egészen odáig tartott, amíg a mozibejáraton áthaladva, a kilencórás kiírt kezdési időpont előtt negyed órával, körbe nem néztünk. Mondhatni a szokásos kép fogadott bennünk - a gyülekező közönség monoton mormogása, félhomály, jazz-rock a hangfalakból. A tudat, hogy a valamikori, mondhatni gyerekkori kedvencünket kell minősítenünk több, mint húsz év után, enyhe fenntartásokkal töltött el bennünk.

A PUF 1983-ban alakult, azaz benne voltak a sűrűjében. Vidéki suttyókként, sűrű fővárosi koncertjárásaink egyik favoritja volt az akkori dinamikus, alternatív-posztpunk zenekar. Szinte az összes rendszerváltó nagy csapat abbahagyta már az aktív zenélést, talán csak a győri Auróra - jobbára külföldön -, talán a Sziámi, és a Balaton lép fel rendszeresen. Pár próbálkozást megengedett magának az Európa Kiadó, illetve az Ági 50 jubileum kapcsán a Kontroll Csoport.

Régi évek - 25 éve színpadon a PUF

Soha annyira erős nem volt, és már nem is lehet a magyar underground; ugyanis kellett hozzá az a félig illegális tudat, miszerint a zenekarok és közönségük is állandó üldöztetések és atrocitások árnyékában él. Budapestre érkezvén, már a déliben elkezdődött az igazoltatások sorozata, kikérdezésekkel fűszerezve. Miért, hova, mennyi pénzzel - ezek voltak az alapvető kérdések. A koncerthelyszínekre érve (Almássy téri Szabadidő Központ, Ráday Klub, Pecsa, Fekete Lyuk stb.) , az akkori pártállami fertővel szembesültünk. Fotózták a tömeget autókból a hatóságok emberei, civilruhás és titkosrendőrök voltak minden rendezvényen. Mindez azonban nem számított akkor és ott, mindenki tette a dolgát, lázadt a rendszer ellen, és úgy gondoljuk, a békés rendszerváltáshoz ez a 6-7 éves kulturális forradalom elengedhetetlenül szükséges volt.

Akik szombat este ott voltak a moziban, azoknak nem fognak idegenül csengeni az alábbi nevek, akik a PUF fénykorában működtek - Kispál és a Borzról akkor még hallani sem lehetett. A fent megemlítetteken kívül, és a teljesség igénye nélkül, spontán emléket állítunk az akkori hősöknek: URH, AE Bizottság, Kretens, QSS, ETA, CPG, Balkán Futurist, Kampec Dolores, Kézi Chopen, Elit Osztag, VHK, Hisztéria, Sex-e-pil, Trabant, Spions, Ági és a Fiúk, Gazember Petőfi Verolex, Neurotic, Milleniumi Földalatti Vasútvonal, Art Deco, AMD, Leukémia....

A korszakalkotók közül talán már csak páran zenélnek, és a mostani PUF-ból is csak Lecsó és felesége van az alapítók közül a csapatban.

Potondi Anikó és Lecsó

Semmivel nem készültünk az estre, az új dalok közül csak a rádióban játszottakat hallottuk párszor, így hát benyomásokra hagyatkozunk, és annak eldöntésére, hogy vajon van-e létjogosultsága vagy aktualitása manapság az akkori eszméknek.

Molnár Ferenc 1907-ben írt csodálatos története elévülhetetlen tanításokat hordoz magában, lássuk, hogy korunk Pál utcai fiai és leánya mit is közvetítenek felénk, itt és most...

Lecsóék színpadra kerülésére az aula pont kényelmesen megtelt, a felhozatal teljesen színes, szokatlan módon jobbára a harmincasok vitték a prímet. A Legelő című új albumról a moziaulába szédelgő 'Bárány' nem akart magára találni technikai okoknál fogva, ezért egy lassú fordulás után Lecsó hazaküldte őt. Az igazi első dal tehát a második, a 90-es, 'Ha jön az álom' albumról megszólaló 'Régi évek' volt. Pont betalálós, ha a fentiek szellemében gondolkodunk tovább. Törvényszerűen jobban kéne szólnia a vendégzenekarnál a főcsapatnak, de nem így történt. Mivel a Metrosurfing-nek nincs saját keverőse, ezért a hangcucc állandó megszólaltatója, Petya keverte őket, aki tisztában van a hangtechnika és a hely adottságaival is. A PUF műsorának első harmada a hangzásbeállítás égisze alatt zajlott, a számok közti konfok is különböző kérésekkel és hangzásbeli meglátásokkal teltek. Ami elsőre is feltűnt, hogy habár ez a zenekar már nem "az a zenekar", az énekes jellegzetes hangja kicsit sem kopott meg, és ugyanolyan erővel szól, mint valaha. A zenei gyökerek ugyanazok maradtak, felismerhetőek a stílusjegyek, de néha - jellemzően a koncert első kétharmadában -, egy örömzenélést végrehajtó, rutinos, szórakoztató együttest láthattunk csak. Aztán, ahogy a keverőember egyre jobban megtalálta a helyes beállításokat, illetve a zenekar is kezdte elővenni a nagyágyukat, úgy kezdett bennünk is elszabadulni egy érzés, mely szerint kapunk valamit abból a vibrálásból és hevületből, ami anno az erőssége volt a gárdának. Felváltva jöttek az új lemez szerzeményei, illetve a régi nagy dalok (Követem a fényt, Közel az éjfél, Nincs menedék). Néhány számot személy szerint nem raknánk a koncertmenübe, párszor teljesen leült a hangulat. Ahogy a maligán és hőfok emelkedett, ugyanúgy kúszott felfelé a publikum zenei ingerfogékonysági mutatója. Az utolsó harmad a ráadással együtt már frenetikusnak is mondható momentumokkal bírt. A számok közti fütty és tapsvihar az átlagos felettire izmosodott, és a levegő is egyre inkább kifele szorult a színpad előtti traktusból.

PUF koncert a moziaulában - 2009.01.31.

Ezt érzékelhette a Metrosurfing menedzsere is, Hege, aki a Legelőben megénekelt "két deci körte" mellé egy feles mézespáleszt küldött a zenekarnak torokgyógyítóként. A harsányan kikövetelt ráadásban három slágerrel (Legelő, Hajsza, Bál) búcsúzó Leskovics Gábor, és felesége Potondi Anikó által életben tartott Pál utcai eszme tovább élt, és említenünk sem kéne, hogy a mondanivaló sajnos éppoly aktuális, mint akár a nyolcvanas években, vagy a múlt századelőn: Nemecsek Ernő kitartására és hitére ma is nagy szükségünk van. Az einstand nagy divat manapság, „átsferiket" és „gerébeket" úton-útfélen találhatunk.

Elmondhatjuk tehát, hogy koncertre érdemes járni, meg azt is, hogy a gitár az jó kis hangszer, pláne, ha szaxofonnal duettel. Továbbá, hogy nagyon jól szolgált a technika, igazi zenei szentéllyé varázsolva a termet, ami azért jelen esetben nem kis szó. Az év első koncertestéje kitűnő hangulatban telt, ugyanúgy, mint az év első dj felvonulása, előtte egy héttel. Információink szerint további jó kilátásaink lehetnek a 2009-es év tekintetében - koncertek tekintetében legalábbis -, ami ezekben a válságos időkben kicsit disszonánsnak tűnhet, de azt gondoljuk, hogy az életkedvet és a közösségi szellemet nem a tőzsdén adják-veszik. 'Mi kell hozzá?' - ráhangolódásként mondjuk épp egy jó PUF-koncert.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás