Még a késő délutáni órákban is mélyszürke esőfelhők ostromolták Kőszeget, de alkonyatkor már kezdett szakadozni a felhőzet. Igaz, a levegő hetek óta nem volt ennyire hűvös és nyirkos, mint most, és a székek kényelmi állapota sem javult tavaly óta -bár párna most is a közönség rendelkezésére állt-, így egyesek a székhez fagyva, mások kabát és három réteg takaró alatt vészelték át az előadást.  Az utóbbi pirossal kiemelve ajánlott!

A Brenner udvaron perec, pogácsa, bor- és pálinkaárusok kínálták portékáikat, csak a fíling kedvéért, na meg belső melegítő gyanánt. Fél kilenc előtt pedig helyet foglalt a közönség, a színpadra álmodott díszlet egyértelmű: pasztellrózsaszínre meszelt mediterrán házak, hosszú lábú erkéllyel, fakózöld zsalus ablakokkal. Bár a középen felállított garázs, benne egy- cseppet sem XVIII. századi- rock bandával sejteti, ez nem Goldoni agyából pattant ki. Znamenák István rendező zenei részeket biggyesztett a történetbe, ezek általában magyar, vagy magyarra fordított dalok voltak, a szövegeik pedig puzzleként illeszkedtek a sztoriba. (Igaz azt meg kell hagyni, nem koncertre váltottam jegyet, mégis néha zavaróan sántítottak a dalok.)

Chioggia egy észak olasz kisváros, nem messze Velencétől, kereskedők, halászok lakják. Már amikor vannak férfiak a városban, tudniillik a negyvenezer lakosból, majd harmincezer csak nő. Gondoljunk csak bele egy maroknyi férfira itt számtalan nő jut, bár nem hinném, hogy ez lenne a férfimennyország. Carlo Goldoni komédiája is erre alapszik, mármint az ebből fakadó konfliktusokra és félreértések tömkelegére. Ezt tetőzi az olasz temperamentum, a heves érzelmek és a meggondolatlan döntések beláthatatlan sorozata. A józanész és a reális gondolkodás messze elkerüli a helyszínt, helyette a nyers gesztusok és kifejező testbeszéd kommunikál a nézőkkel.

Késő ősz van- a színpadon és majdhogynem a nézőtéren is- a chioggiai nők csipkét vernek, Canocchia (Béli Ádám) sült tököt árul, közben pedig befut a kikötőbe a tesztoszteronnal dúsított hajó. Megérkeznek a férjek, a nagybácsik, a vőlegények és az udvarlók. Mindenki valakinek a valakije, hatalmas a káosz, nézőként hirtelen nem is tudni kit hogy hívnak, ki kihez tartozik, annak pedig milyen beceneve van- merthogy az is van! Mindegy is volt, sodort magával a történet, aminek a mozgatórugója mégiscsak a szerelem és az abból eredő fatális féltékenység. Három ifjú hölgy is tűkön ülve várta a halászhajót, Lucietta (Bánfalvi Eszter) a halászbárka-tulajdonos Toninak (Gazsó György) a húga, Titta-Nane (Takács Géza) kedvese. Orsetta (Parti Nóra) is várta párját, Beppét (Kocsis Pál), aki történetesen Toni öccse. Checca (Szilágyi Csenge E. H.) éppen szingli- már bocsánat a kifejezésért-, bár Toffolo (Formán Bálint) szenvedélyesen csapja neki a szelet, Checca Titta-Nanéért van oda. Pasqua asszony (Pogány Judit), Toni felesége is régen látta utoljára urát, ahogy Libera asszony (Nagy Mari) is férjét, Fortunatot (Kovács Zsolt).

Mire mindenki felocsúdott az infóáramból, lazán benyargal a színpadra Don Vincenzo (Hevér Gábor), aki a frissen hozott halakat akarja megvásárolni. Morgóhal, pérhal, hering, még a levegő is sós lett tőle, a bombát mégis a sült tök robbantja, persze csak képletesen. Toffolo vásárol néhányat a hölgyeknek, köztük a menyasszony Luciettának is, de Titta-Nane ezt akarja annyiban hagyni. Ebből születik meg végül a fejetlenség, olasz módra. Feljelentés, bírósági tárgyalás, keszekuszaság, flörtölés, ígéretek és még mindig csak káosz. Mindenki összeveszik mindenkivel, majd kibékülnek, később újra csak mennek a szitkozódások. Tettlegesség kővel, horoggal, sodrófával, serpenyővel, ki aminek a keze ügyébe kerül. Nők nők ellen, férfiak férfiak ellen és néha vegyesen is. A törvény szigorától és Isidoro (Epres Attila), büntetőbírósági jegyzőtől remélnek igazságot, aki a bírósági küldönccel (Hollósi Frigyes) egyetemben belekeverednek a csetepatéba. Hogy ez a szál se legyen túlságosan száraz, Checca iránti vonzódása bonyolítja Isidoro figuráját.

Hogy végül happy end, vagy stílusosabban olaszul Lieto Fine lesz-e a darab zárása? Goldoni komédiaíró volt, dráma pedig volt elég a darab közben is... A válaszért mégis érdemes ellátogatni Kőszegre.

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté

További időpontok: Július 17. 19. 20. 21. 22., 20:30 óra (esőnap: Július 18. 23.)
Helyszín: Kőszegi Várszínház - nagyszínpad (9730 Kőszeg, Jurisics tér 15/B)
Jegyár: 3.000.- Ft

Díszlet: ZNAMENÁK ISTVÁN Jelmez: CSELÉNYI NÓRA
Zene: BÁRÁNY TAMÁS Zenei szerkesztő: NÉMEDI ÁRPÁD
Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ A dramaturg munkatársa: NAGY ORSOLYA
Fény: KEHI RICHÁRD, hang: Bakos Zoltán Súgó: KISS SZILVIA
Színpadmester, kellékes, ügyelő stb: KÓSI GÁBOR és SZILASI ATTILA
díszítők: Wölfel Wanda, Pócza Zoltán
A rendező munktársa: HERPAI RITA

Rendező: ZNAMENÁK ISTVÁN
fordította: Török Tamara