A marosvásárhelyi Bíró Szabolcsot a Maszkura és a Tücsökraj együttes frontembereként ismerik egyre többen. Erdélyben vendéglátózott, rappelt, punkzenekarban zenélt, majd gondolt egyet, és néhány évvel ezelőtt kitelepedett Budapestre. Ma már egy országosan ismert zenekar élén láthatjuk őt rendszeresen koncertezni.

A zenekar, a mondanivaló, a muzsika mind-mind Maszkura eredeti figurája köré épül: elmaradhatatlan kellékei a keménykalap, a tangóharmonika, a humor, az önirónia, a vicces beszólások. Eddig három nagylemezük jelent meg. Koncertjeik élményszámba mennek: a pesti alternatív vagy rockklubokban és a nyári fesztiválokon egyaránt sikert aratnak, dalaikat rendszeresen játsszák a rádiók.

Maszkura figurájában van valami székelyes-cigányos-romános magatartás, ami a Maszkura és a Tücsökraj zenéjében is kitapintható. Ez - legalábbis eddig nagyon úgy néz ki - bejön mind a magyarországi, mind pedig az itteni zeneszerető közönségnek. 

Marosvásárhelyi vagy, ott kezdted zenei próbálkozásaidat egy Gedeon nevű punkzenekarral. Mennyire van benned még a punk-attitűd, illetve mivel bővült azóta?

Szép idők voltak, jól éreztük magunkat, hogy játszhattunk, megengedték, hogy mi is megmutatkozzunk. Már akkor volt keménykalapom, alatta pedig egy csíkos pulcsi, elég furcsán nézhettem ki. Bántani nem bántottak miatta, de kacagtak.

Annyira megáll az idő bizonyos helyeken, hogyha valaki megjelenik furább öltözékben, ráadásul rappel, énekel, basszusgitározik, szokatlan mások számára. Ez Budapesten is ilyen volt, bár azt hittem, hogy jóval előbbre vannak, de még itt is megnéznek.

Van, aki örül, hogy ó, milyen vicces figura vagy, de megszólíthatnak gúnyból is. „Punk-féle" zenét játszottunk a Gedeonnal, de dalolósabbat a megszokottnál. Nem éltünk punk módon, ahogy most sem, de él bennem valahol egy punk. A Tücsökrajban is van néhány dal, amely erre ritmusvilágra épül, és népies, romános, cigányos dallamvilággal párosul.

Rappeltél is, a Maszkura és a Tücsökraj dalaiban is vannak ilyen betétek, sőt ki lehet hallani belőle a mulatóst is. Idehaza még lakodalmi zenész is voltál - ez miben segített?

Nyolc-kilenc évig lagziztam, abból éltem. Szerettem, mert ugyanúgy táncoltak, mulattak, mintha a saját dalaimat énekeltem volna. Mégiscsak elő kellett adni, és kicsit így a magaménak érezhettem azokat is. Megismertem sok más stílust, és gazdagodtam „dallamokban". Sok román és cigány népzenét kellett játszanunk, nótát, keringőt, tangót.

Érdekes volt nagyon onnan ide érkezni. Felkészített valamilyen módon arra, hogy közönségnek kell játszani: beléd neveli a strapabírást. Tizenkét órákat meg még többet is muzsikáltunk, nem volt kis meló. Reggel már annyira nem csíptem a régi magyar hard rock dalokat, de átvészeltem a régi csibészekkel együtt.

Mennyire tettél fel egy lapra mindent, amikor Pestre költöztél? Tudomásom szerint utcazenész is voltál. Tudtad, hogy előbb-utóbb bejön az majd a közönségnek, amit csinálsz?

Otthon hagytam mindent, a családot, barátnőt, barátokat. Tudtam, hogy megkapom még őket. De úgy éreztem, hogy váltani kell, mert otthon nem tudtam volna ilyen szintre emelni az elképzeléseim. Tisztában voltam vele, hogy menni fog, de csak ha kizárólag ennek szentelem a napjaimat. Munka mellett, hobbiként ez nem tud összejönni.

Eleinte nincs pénz belőle. Ettől sokan megijednek, de itt dől el, hogy kiből lehet sikeres „valaki". Kell hallanod is, hogy hol tartasz, mit érdemelsz, és mennyit. Ez egy hosszú út, és nagyon lassú. A könnyebbik az országos tehetségkutató, de az ott szerzett ismertség csak pillanatokig tart. Nem jó egyből hírnévre szert tenni, nem biztos, hogy tudod kezelni.

Ha beérik egy zenekar, a közönségével együtt, eltölti a tizenötödik évét is, akkor lesz igazán erős a neve, és a dalok is megtalálnak még több hallgatót. Mindig hasonlítgattam magam másokhoz, de leszoktam róla, mert annyira más, amit mi képviselünk, hogy tudtam, egyszer csak bejön majd az arra szomjazóknak.

Romániaiként nekem nagyon átjött a picit romános, balkános jellege a muzsikátoknak. Folk-, jazz- és rockelemek egyaránt megtalálhatók benne. Mennyire csinálod ezt tudatosan?

Szeretem és magammal viszem az otthon ért hatásokat, és továbbra is szeretném megmutatni, ötvözni az ötleteimet, dalainkat balkános ízzel. A Tücsökraj mellett alakulóban van egy duett, soundsystemes dolog, egy szál dj és én. StepBistro a neve. Ebben a dj plusz zenész felállásban többnyire román szövegeket énekelek, de majd az anyanyelvemen is dalolok.

Szövegeid általában saját magadról szólnak (no meg a tangóharmonikádról). Hogy írod a szövegeidet: zenével együtt, vagy egyszer a mondani-énekelnivaló van meg?

Előbb megírom a szövegét a dalnak, aztán zongorázgatok, vagy tangóharmonikázom, és kitalálom az akkordjait, a harmóniakörét. Kaptam úgy dalt, hogy angol halandzsa volt felénekelve, nagyon nehéz és kínkeserves dolog, ha így kérnek fel dalt írni, mert folyton a füledben cseng egy rossz valami, értelmetlen szöveg, és arra fókuszál az agyad. Jobb, ha kikapcsolod a felvételt, és csak a szöveggel foglalkozol.

Többnyire olyan dalokat írok, amiket meg is csinálunk a Tücsökrajjal. Ritkán kérnek fel, hogy más zenekarnak írjak dalt. Nem is rajongok ezért, mert úgy szeretem, ha én írom, és én énekelem. Sokkal hitelesebb.

Kiket tartasz a legjobb magyar dalszövegíróknak?

Beck Zoltán (30Y), Lukács László (Tankcsapda), Földes László Hobó, Pap Szabolcs (Supernem), Bérczesi Róbert (Hiperkarma), Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag). Őket nagyon szeretem, de még sok más van, akiket kedvelek.

Milyen zenéket hallgatsz a mai magyar mezőnyből? Hát a külföldiek közül? Ad-e ihletet egy másik zenekar dala, vagy te teljesen más „élményekből" táplálkozol?

A magyar hiphop krémjét hallgatom, de persze nem mind. Változó ez, mert sok Tankcsapdát is hallgattam egy időben, Emil Rulezt stb. Ma már a Supernem az etalon, valamiért nagyon szeretem.

Persze nem olyan rajongója vagyok ezeknek a zenekaroknak, hogy fújom a dalokat kívülről. Inkább zenei hangulatban inspirálnak zenekarok, magyar, román vagy más, külföldi zenék. A saját szövegeink engem tükröznek, mert a saját történeteim. A hiphop sokat segített a megnyílásban, felszabadított, és az évek során megtanított szöveget faragni.

A karriered egyelőre töretlen öt éve. Mennyit kell ezért tenni, dolgozni? Meg tudsz már élni ebből?

Szerényen élek belőle, de ahogy telnek az évek, egyre jobb és szebb dolgok sikerülnek, eljutunk egyszer mindenhová, ahol igényt tartanak ránk. Kemény és komoly munka, meg kitartás, amíg összejön. Azt hiszem, ez csak úgy működik, ha ennek szenteled a legtöbb időd.

Előbb meg kell tanulnod a hangszereden játszani, meg kell ismerned jól minden apró részletét, mélyen. Egy énekesnek nem árt, hogyha hangszert is ragad, hogy legyen fogalma a hangokról és az akkordokról annyira, hogy könnyen együtt dolgozhasson a többi taggal. Nem árt, sőt szép dolog, ha az énekes ötleteit hangszerelik meg, nem egy idegen szövegíróét, mert fontos, hogy az énekelje, aki mögötte van.

Milyen új dalokon dolgozol, illetve mikor és milyen hanghordozótok fog megjelenni legközelebb?

Nemrég jelent meg a Sztárzseni című harmadik nagylemezünk. Egy lemez elkészítése sok időt igényel. Előbb dalokat írok - folyamatosan születnek -, aztán egyenként meg kell hangszerelni őket. Egy lemezmegjelenés után többnyire koncertezés van. Amikor épp nincs turné - na jó, néha közben is - írok újabb dalokat, ahogy jön.

Dolgozom a StepBistro repertoáron is. Ott másmilyen bolondságomat élem ki. Én játszom fel az összes hangsávot és a dj-producer barátom megoldja a zenei elrendezést. Ő pontosít, és szedi rendbe, hogy arra majd énekelhessek. Lesz majd negyedik Maszkura és a Tücsökraj lemez is, nem tartjuk majd titokban, ha eljön az ideje.

(A Maszkura és a Tücsökraj legközelebb július 27-én, pénteken lép fel a Büki Gyógy- és Bornapokon - a Szerk. )