Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz

A dal számomra pontosan arról a biztonságot adó emberi felelősségről, szeretetről/szerelemről szól, ami után annyira vágyik mindenki: nemtől és kortól függetlenül. /Kutasi Niki - vaskarika.hu/

Európa Kiadó: Tengerpart

Én azokra a dalokra esküszöm, amik zeneileg sorsfordítók, ízlésformálók voltak számomra. Úgy gondolom, már az én generációmnak sem volt igazán "miért lázadnia", csak a puha popzene divatformáló hatása és egy kis alföldipapucsos lázadás-lájt jutott osztályrészül nekünk, negyveneseknek. Így maradt az "intellektuális eszmélés", a 80-as évek underground lázadása, ami magával hozta az URH, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Sziámi és a Neurotic üzenetét. Ebből a korszakból szinte kizárólag fajsúlyos szöveggel bíró zenei kincseket lehet bányászni, így egy mai napig aktuális üzenetű dalt választottam 'kedvencül', kiragadva belőle talán a legerősebb mondanivalójú részt:

"Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk,
és mindig csak képeket hagyunk magunk után..."
/Büki László - vaskarika.hu/

Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő (1990)

Hát persze hogy nem ez a legjobb magyar dal, ilyen nincs is, merthogy túl sok van belőlük. Nekem minimum három jutott eszembe, és most olyan kedvemben vagyok, hogy késő fiatalságom emlékeinek ezen esszenciája a nyertes, ez a szívközeli szürrealitás, a felénk lopakodó óriásra való figyelmeztetés. Ezt a dalt a költészet viszi el a hátán, amiről úgy pattan le az okoskodás, mint testről a ruha a boldog szerelemben. Olyan csodát csinál, amit el lehet hinni kicsit, segít ablakot vágni egy párhuzamos valóságba, amivel hétköznapi ésszel nem tudunk mit kezdeni, de a felhőn túli világban összeáll a kép és a generációs himnusz.
/Józing Antal - Alon.hu/

LGT: Áldd meg a dalt (Karácsony János, 1980)

 
Egy olyan cd van, amely hosszú évek óta minden autómba költözik velem, ez pedig az LGT Loksi című albuma. Kicsit karcos már, néhány számnál ugrik is, de nem kerül ki a kesztyűtartóból. A legjobb magyar dal címre erről jelölöm az Áldd meg a dalt címűt. Maradandó zene és maradandó szöveg, egy fohász, amely ma is ugyanolyan erővel hat rám, mint 32 éve.
/Várnai Zsolt - Alon.hu/

Quimby: Most múlik pontosan

Azért választottam ezt a dalt, mert egyszerűen fantasztikus. Mélyebb a mondanivalója, mint amit elsőre gondolnánk és fülbemászó, egyszerű dallamaival rögtön elvarázsolt, ahogy mindenkit. Olyan mint egy magyar népdal, mégis az egyik legsikeresebb pop muzsika lett. Szeretem.
/M. Horváth Nóri - Frisss FM/

Magna Cum Laude: Pálinka Dal

A végletekig egyet tudok érteni a szám mondanivalójával. Igaz, ha jól tudom, egy pálinkafesztiválra, tehát felkérésre írták Mező Misiék, mégis nagyon eltalálták a dalt. Pillanatok alatt kultuszmuzsika lett belőle. S bár rengeteg anti-alkoholista veheti rossz néven, a Magnás srácok egy igazi tükröt tartanak nekünk, így "tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom, ma éjjel mindenemet elmúlatom". Ez a Himnuszom!
/Horváth Áron - Frisss FM/

Flash: Képviselő Funky

A rendszerkritika mindig is szép hagyománya volt a könnyűzenének, a magyarnak különösen, éppen ezért kevéssé örvendetes, hogy az elmúlt években e tekintetben borzasztó elpuhulásnak lehetünk tanúi.

Még szerencse, hogy az ásítóan unalmas, néha egyenesen kínos rádiós játszási- és MAHASZ-listákon túl is van élet, hála olyanoknak, mint a Barcs Miklós fémjelezte Flash zenekar, aminek ez a csiszolatlan gyémántja a hazai történések tükrében manapság újra csillog, erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy miatta 2005-ben három órára elhallgattatták a Tilos Rádiót. Pedig már csak a Hitler-Rákosi-Orbán-Gyurcsány-(tetszőleges további diktátorok) orgiáját vizionáló refrénje is abszolút győztes.

(Ha el kéne tekintenem az anarchista parasztpunktól, akkor viszont a magyar hálószobapop-színtérről választanék valamilyen kellemesen bizsergető zenét, de mivel ezek sem kerülnek a magyar rádiós játszási listák közelébe, így igazából lehet, hogy tökmindegy.)
/Unger András - nyugat.hu/

LGT: Zenevonat

A hetvenes évek végén, kezdő középiskolásként a rock kötötte le nyiladozó hallójárataimat, ma már nekem is furcsa, milyen gitárriffek tolakodtak be zsenge agyamba. Az LGT valahogyan kívül állt a szemantikai univerzumomon, tudtam róluk persze, de nem foglalkoztam velük különösebben, eltekintve az évenkénti egy-két, szinte kötelezően befogadott koncerttől.

Aztán 1982-ben megjelent a Locomotív GT X album, az elején a Zenevonat c. opusz. És az első pillanattól megfogott. A szövege azért, mert benne van a mindenhez szükséges folyamatosság, lüktetés, a zene meg azért, mert akkor először csodálkoztam rá, hogy egy rock alapra micsoda fúvósszólamokat lehet csinálni, és hogyan működik velük együtt a torzított gitár.

LGT rajongásom már elmúlt, de a Zenevonat ma is jár az agyamban. Menetrend szerint.
/Szilágyi József - nyugat.hu/

30y: Bogozd ki

Sok jó emlék és sok jó buli kötődik hozzá, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül...
/Egyed Betti - westindex.hu/

Ocho Macho: Jó Nekem

Szombathelynek van egy Ocho Machoja. Szombathelyen így örökké szól a dal. (Írhatnék ide kisregényt, de az úgysem érdekel senkit :-) ) Akik ismerjük az Ocho Machot, meg a dalt, úgyis közös nyelvet beszélünk. Szóval Hajrá Magyar Dal Napja, Hajrá Szombathely!
/Cseszkó Tamás - westindex.hu/