Hatalmas érdeklődés fogadta a Weöres Sándor Színház Kulturális Örökség Napja alkalmából szervezetett programját, már jóval a kezdés előtt a legkülönbözőbb korosztály képviselői várakoztak az aulában.  A legkisebbektől az idősekig egyaránt kíváncsian várták, milyen a színház a függönyön túl. Mivel két próba is zajlott a rendezvény ideje alatt, a zavartalan szemlélődés érdekében három csoportban járhattuk a végig a látnivalókat. A nagyszínpadon Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című három felvonásos komédiájának előkészületeit láthattuk, Jordán Tamás rendezésében. Ahogy egy jó színidirektorhoz illik, Jordán a szokásos lelkesedéssel üdvözölte a nézőtéren letelepedetteket. Bár a résztvevők többsége már többször is megfordult Thalia falai között, mégis jólesőn nyugtázták az igazgató szavait, melyekkel a megújult épületet mutatta be. Valóban nem kis teljesítmény, ahogy a régi HEMO-t sikerült egy modern, a legkorszerűbb igényeket is kielégítő színházzá átalakítani. Természetesen felmehettünk a színpadra is, ahol benézhettünk a függönyök mögé, és közelről is szemügyre vehettük az éppen aktuális jelenet kellékeit. Mivel a bemutatóra szeptember 28-án kerül sor, a díszlet még nem végleges (bizonyos darabjai még gyártás alatt állnak), de remekül illusztrálják így is a hely varázsát. Trokán Péter, Orosz Róbert és Kálmánchelyi Zoltán közreműködésével a kezdő jelenetből is láthattunk egy részletet, mely azonban még rendkívül képlékeny. Vajon Jordán valóban megfogadja Trokán Péter javaslatát, hogy odamenjen a kitárt ablakhoz? Ezt már csak az „igazi" előadáson tudhatjuk meg.

Megtekintettük a greenbox technikával felszerelt TV stúdiót is, ahol az egyes jelenetek háttere készül. A greenbox vagy más néven bluebox technika egy videotechnikai eljárás, ahol egy speciális homogén (kék vagy zöld) háttér előtt veszik fel a műsort, majd a háttérszínt kitörlik a felvételből. A helyére bármilyen álló-, mozgókép vagy animáció tehető. Így olyan hatás érhető el, mintha az esemény valóban az adott helyszínen játszódna, tehát valósághű. Ezt a technikát használták például Az ember tragédiájánál is. A süketszobában kipróbálhattuk, mi a különbség egy teljes hangelnyelésű zárt tér, és egy visszhangos folyosó között.  Bekukucskáltunk a Bohumil Hrabal - Ivo Krobot: Szigorúan ellenőrzött vonatok című színmű próbájára is. A héten a színházban dolgozik David Strnad cseh koreográfus, éppen az ő utasításait láthattuk. Ivo Krobot is jelen volt a próbán, ő és cseh kollégája is tolmács segítségével értették meg magukat a magyar színészekkel.

Nagy élménynek ígérkezett a kelléktár, a sminkszoba és az öltözők is, hiszen egy átlagos színházlátogató nem juthat el ezekbe a helyiségekbe sem. A kelléktárban katonás rendben sorakoznak az adott darabhoz szükséges ruhák és egyéb kiegészítők, a varróhelyiségben pedig képernyőn követik az előadást, mert bármikor elszakadhat a ruha, a cipő, és ilyenkor azonnali segítségre van szükség. A színészeknek villámgyorsan kell átöltözniük az egyes jelenetek között, ezért gyakran nincs idejük arra, hogy visszamenjenek az öltözőbe, hanem a függöny mögött vagy a színpad alatt kell elintézniük, természetesen segítséggel. A legkisebbek körében a Hetvenhét című darab kellékei arattak nagy sikert. A kamarateremben megtudhattuk, mennyire fontos a megfelelő világítás a színművek tökéletessé tételéhez.

Nem mindegy ugyanis, hogy milyen irányból érkezik a fény, és milyen árnyalatú. Felülről érkezik vagy oldalról, elölről vagy hátulról, egy, kettő vagy netán több lámpával történik. Az intelligens lámpákkal beállítható a megfelelő színhőmérséklet, és így akár napsütést, éjszakát vagy horrorisztikus hangulatot is elő lehet idézni. S hogy miért sötét színűek a nézőtér ülései? Nemcsak azért, hogy ne koszolódjanak be olyan hamar, hanem azért is, mert a színészeket zavarja, ha csak félig telt nézőtéren kell előadniuk. A fehér ülések jobban látszódnak a színpadról, mint a sötétek, barna vagy fekete székeknél nem tűnik fel, ha nincs teltház.

A bemutató végén szinte szakavatottként távoztunk, azzal az érzéssel, vissza kell jönnünk ide.