Tulajdonképpen volt minden mi „szem-száj-fül ingere", a különböző zenei műfajokon keresztül a bungee jumpingon át a mértéktelen ivászatig. Fesztivál-feeling, tinédzserkori bandázás, félkész sátortábor a vasútállomáson, majd igazi sátrazás a fák alatt. Karszalagos fiatalok ezrei lepték el a hűség városát, hangulatos fesztiválbusszal utazva a helyszínre, hogy aztán elszabadulhasson a pokol. Mert bár valóban minden korosztály és minden zenerajongó tombolhatott kedvére a Lőverekben, a különböző koncertek azért hagytak maguk mögött némi kívánnivalót. Persze természetes, hogy egy ilyen nagyszabású szabadtéri rendezvény lényege, hogy párhuzamosan mulathasson a nagyérdemű, de valljuk be, az oly' sokszor emlegetett családias hangulat bizony megsínylette az ekkora felhozatalt: mert nem egyszerű, amikor 3 üvöltő zenekar egyvelege keveredik a fülünkbe. Tény és való, hogy nagyon szép 23-24 ezres látogatószám egy nap egy vidéki fesztiválon, viszont a kivetítéssel akadtak gondok a színpadok körül: a sopronis „vásznak" helyett érdemes lett volna a színpadon zajló eseményeket sugározni a rajongók elé - ha már ennyi ember nem fér be a dühöngőbe. Mindettől függetlenül a szervezők azért kitettek magukért: szervezett oda- és visszajutás (akár busszal, akár taxival), könnyű és hamar átjutás a kapuban, az elmúlt évekhez képest több mobil wc és tisztán tartott mosdók a fix helyeken, szelektív szemétgyűjtés, hogy a programokat ne részletezzük.

Kicsit VOLT, kicsit Woodstock. Sokaknak ugyanis úgy tűnt, csak az „ereszd el a hajamat"-ból állt ez a négy nap. Mocskosan fetrengve mászni a földön kora délután, kiszabadulva a szülői felügyeletből - inkább a mindent lehet korszak sajátja így 2008-ban, mint a kulturált szórakozásé. Félre értés ne essék - ez nem VOLT-kritika, inkább a generációé. De lehet, hogy ez a fesztivál-feeling.