FRENK – Zenés beszélgetés a Hiperkarma dobosával és a Budapest Bár énekesével

2012.10.16. - 00:25 | vaskarika.hu

FRENK – Zenés beszélgetés a Hiperkarma dobosával és a Budapest Bár énekesével

Sajátos sorozat indul el szerdán a Magház KultúrKocsma és az AGORA kooperációjában. Zenés beszélgetés sorozatra invitálják a kortárs könnyűzene néhány meghatározó frontemberét. Sok-sok kedvenc dal és sztori lesz terítéken. Időpont: október 17., 20:00. Frenk beszélgetőtársa Büki László.

Frenk, Torma Gábor néven látta meg a nap- és holdvilágot 1977. július 25-én Dunaújvárosban. Zene iránti érdeklődése elég korán megmutatkozott, mikor is négyévesen már a lábosokat ütögette a szülei rock and roll lemezeire. Hatéves volt, amikor megkapta első gitárját, tizenegy évesen pedig az első - behangolhatatlan - rozzant pianínóját. Színpadon nyolcévesen debütált - dobosként - nagybátyja gimnáziumi rockzenekarában (ekkor már Frenk néven!). Fokozatosan felfedezte a klaszikus és kortárs zenét, és idejével felvételizett a konzervatóriumba, ahová fel is vették.

A tinédzserévek ismét a rock and roll térhódítását hozták, mikor is beszállt egy újvárosi rockzenekarba, ahová Almási Endre és Varga Laca hívták, akik ma is a zenekara tagjai. A rock and roll-életmód, a lázadás a konziból való azonnali kicsapáshoz vezetett. Később volt ugyan még egy kísérlete, hogy részese legyen a magyar zenei oktatás „elitjének", amikor felvették a Zeneművészeti Főiskola jazz-tanszakára, amit elég gyorsan ott is hagyott.


A félbehagyott iskolák nem múltak el nyomtalanul: mindenhol felszedte azt a tudást, amire szüksége volt. 2000 nyarán Bérczesi Robi invitálására megalakították a Hiperkarma zenekart, ami fordulópont volt Frenk életében is: ekkor került bele az underground zenei kultúra sűrűjébe. A 2003-ban megjelent „amondó" c. lemezen a dobolás és vokálozás mellett billentyűs hangszereken is közreműködött. Ekkor pattant ki az agyából egy saját zenekar gondolata, és mivel pár önálló szerzeménye már volt a tarsolyában, mindenképpen meg akarta mutatni az eddig csak a Hiperkarma koncertek végén megvillantott énekesi és frontemberi habitusát.

A tervből 2005-ben lett valóság, amikor a fejében lévő hangok végre rezgő levegőmolekulákká váltak. Még ezévben aláírt egy lemezszerződést az FF Film&Music lemezcéggel, majd egy egyéves munkafolyamat eredményeképp 2006 végén megjelent az első szólólemeze „Szívzörejek" címmel. Bár dobosként olyan zenekarokban közreműködött, mint a Quimby, a Kispál és a Borz, a Balaton stb., úgy tűnik, dobverőit végképp a földbe szúrta. Attól kezdve csak a zeneszerzéssel, szövegírással és a saját színpadi produkciójával foglalkozik.


2007-től a Budapest Bár produkció oszlopos tagja. Az azóta kiadott két cd-n sikeresen azonosult a 20-as, 30-as évek sanzonos hangulatával. A 2010-ben  megjelent "Nagyvárosi éjszakák" című második nagylemeze az első egyenes folytatásaként is felfogható, bár hangszerelésében komplexebb, sűrűbb. Az éjszakai élet különböző hangulatai: alkohollal és szerelemmel túlfűtött élethelyzetek fogalmazódnak meg benne. Az anyag egy korszak lezárásának is tekinthető.


Új hozzászólás