García Márquez-nek eddig csak egy regényét olvastam, és egy irodalmi fórum hozzászólójától tudtam meg, hogy végignevette ezt a könyvet. Nevetni én is szeretek, a cím is felkeltette érdeklődésemet, így hát kölcsönkértem. Marketing szempontból zseniális a cím, eladja a könyvet.

Az írás humora nálam nem érte el azt a szintet, hogy nevessek, néhány mosolyra futotta csak a műtől. Az epikus szöveg, a pontos leírások nyomán az olvasó szinte a bőrén érzi a trópusi nyomott hőséget. A főhős különös életszemlélete, magányos, igazi agglegény életmódja, nemszokványos nemi élete nem teszi igazán pozitív hőssé, különösen, hogy fiatalkorú lánnyal szeretne hancúrozni „nyugalmazott tábornokával". Az emlékezetes éjszakán az aggastyán érintetlenül hagyja a leányt, és ezt követően szerelmes kamaszként kezd viselkedni.

García Márquez-nek regényeire jellemző látásmódja ebben az írásban is megmutatkozik, az összességében negatív figuráktól sem tagadja meg a rokonszenvét. Az olvasó óhatatlanul is kíváncsivá válik, vajon a regény mennyi önéletrajzszerű elemet tartalmazhat. Különösen, hogy a „Bánatos kurváim emlékezete" az író memoárköteteinek írása közben, mintegy melléktermékként született.

A könyvet megfilmesítették. A film forgatása nehezen indult, mert a Koalíció a Latin-amerikai és Karibi Nők és Lányok Kereskedelme Ellen nevű szervezet szerint a mű a gyermekprostitúciót védi.

"Megfilmesíteni széles vásznon egy 90 éves öregember történetét, aki elhatározza, hogy egy őrült éjszakát tölt el egy kábítószer hatása alatt álló, 14 éves lánykával - ez maga a pedofília dicsőítése és tömegeknek bemutatva az az üzenete, hogy ez természetes vagy normális, ami veszélynek teszi ki népünk asszonyait és lányait. Mi azt szeretnénk, ha Gabriel García Márquez irodalmi munkássága ennek a bűncselekménynek a megelőzését szolgálná, nem pedig a dicsőítését és a természetessé tételét" - érvel a civil szervezet.

A producer és társrendező kifogásolta, hogy olyan filmet cenzúráznak, amelynek még nem látták a forgatókönyvét, és nem ismerik a filmről alkotott rendezői elképzelést sem. A film végül elkészült, a párperces trailert látva visszaadja a regény hangulatát.

Még az olvasás megkezdése előtt merült fel emlékeimből egy rég látott film, a Mario Vargas Llosa művéből készült „Pantaleon és a hölgyvendégek" képsorai. Pantaleon, a perui hadsereg tisztje kényes megbízatást kap: létre kell hoznia egy hölgyvendégszolgálatot az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység kiszolgálására... Ez utóbbi igazi pergő vígjáték, pajzán humorral, míg García Márquez műve lassan hömpölygő, elgondolkodtató mű, amit mindenképp érdemes elolvasni.