„Bézik” csomag

Az est egyik fellépője a szegedi gyökerekkel rendelkező, mára igazi pesti urbánusokká avanzsált E.Z. Basic lesz, és higgyetek nekem, feltétlenül megér egy misét a zenekar, de legalábbis egy koncertjegyet. Tóth András, Pesztalics Dénes és Szarvas Árpád uszkve négy éve játszanak együtt, melynek eredménye a 2007-es Hocus Focus című debüt lemez, és persze a mostanában készülő második dolgozat. Az új lemez producere nem kisebb név, mint George Shilling, aki olyan bandákkal dolgozott együtt, mint Bobbie Gillespie csapata, a Primal Scream, vagy éppenséggel a britpop korszak egyik legjobb zenekara, a Blur. Ez, ha egyelőre nem is mond sokat, feltétlenül sejtetni engedi, hogy izgalmas anyagról van ill. lesz szó. Az E.Z.Basic elnevezés egyébként egyszerre utal a ’80-as évek számítógépeire és arra a jól ismert punk attitűdre és hitvallásra, mely így hangzik: „tanulj meg három akkordot és alapíts zenekart”. És valljuk meg, mennyi zseniális bandát köszönhetünk ennek az egyszerű mondatocskának! Mellesleg az E.Z.Basic zenéjében mindez benne van: a post punk, a 80-as évekből jól ismert, manapság sokszor újraértelmezett és felhasznált elektronika, a new-wave és persze az indie-pop. Nice 1 című számukat és klipes nótájukat rongyosra játszotta az MR2, pedig nem is ez a legjobb dal a lemezen. Ott van példának okáért az imádnivaló elektronikus „pröttyögéssel” induló Architect, vagy éppen a remek lüktetésű, kellemes basszussal dolgozó Coca Colonize me, amire rögtön beindul a bólogató reflex, vagy a jól énekelhető, fülbemászó refrénnel operáló Guilloteen. A zenekart egyszer már láthattuk Szombathelyen, az Urban Wave Indie Tour keretein belül tavaly márciusban, bár meg kell vallani, a bulit a „jobb sorsra érdemes” kategóriába kell utólag besorolnunk. A srácok akkor rendkívül gyér közönség előtt kb. fél órát játszottak (legalábbis némi alkoholos befolyásoltság mellett nem tűnt többnek egy perccel sem). Remélhetőleg a mozi aulájában pénteken jobb lesz a hangulat! Ha rajtam múlik, kirúgjuk a ház oldalát!

Extravagáns excentrizmus

A The Kolin fiatalabb zenekar, mint az előbb tárgyalt E.Z.Basic, ráadásul egy egészen más íz és más atmoszféra. A The Kolin debütáló lemezén (Yell into the Kazoo) egyszerre lehet érezni pl. a Muse, a Scissor Sisters, vagy éppen a Klaxons hatását, vagyis egyszerre kapunk fergeteges zúzást, disco-t némi punkos fűszerezéssel és elektro-popot is. Az sem mellékes, hogy ezt a tavaly november környékén napvilágot látott lemezt ráadásul major kiadó dobta piacra, méghozzá a Universal. A trióban (Linczényi Márk, Ágoston Iván, Ferenczi Gergő) az az érdekes, hogy nincs basszusgitáros, a dob szintibasszus alapokkal egészül ki. Arról nem is beszélve, hogy a frontember, Linczényi Márk gyerekkora óta zongorázik, énekel, és nem csak a rockzenében, de a jazzben, sőt az operában is otthon van. Hogy a Kolin mért jött létre, arra épp csak annyi a magyarázat, hogy most ilyen zenéket hallgat, és ilyenek a trendek. A zenekar nem rejti véka alá, hogy igenis meghatározó az, milyen a „közhangulat” a könnyűzenei piacon. Egészen véletlenül azonban kimondottan jól áll nekik a felelőtlen és szabadszellemű rock-sztár imidzs, az őszinteség. Egy tavaly májusi interjúban a következő volt olvasható Linczényi Márktól: „…jól esik, hogy érdekli az embereket, amit csinálunk, és a Universalt is, és nem vagyunk perifériára szorulva. Ez azért van, mert jók vagyunk, jól nézünk ki, és jól zenélünk. Aki meg ezt nem hiszi el, az vagy nem ért hozzá, vagy féltékeny.” A zenekar első klipje Jimmy című nótájukból készült, ami egy igazán kőkemény szám, csúnyán odarakva, ahogy azt mondani szokás. A klip pedig remek, igazán érdekes megoldásokkal teletűzdelt, kreatív darab.

Az extravagancia annak szúrhat szemet, aki a decensebb, visszafogottabb, ámde tipikus rocksztárokhoz van szokva, ugyanakkor a neon-szerkó, a 80-90-es évekről ránk maradt susogós melegítők is ugyanazt mondják a táncoló közönségnek: „totálisan magabiztos vagy bébi, és pontosan tudom, hogy akkor kaplak meg, amikor csak akarlak”. Nos, pénteken kiderül, vajon tényleg így van-e.