A főépületben ma a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum működik, az egykori Lovarda színház, az ezzel szemben található régi szerszámozóban Magyarország egyetlen cipőtörténeti gyűjteménye látható.

Építéstörténet

A kastély eredete a XV. század közepére vezethető vissza, főépülete reneszánsz kastélynak épült az 1400-as években, de ezt a várkastélyt már csak régi térképek és leírások őrzik.

A Batthyányiak tulajdonába került épületet 1610-ben és az 1650-es években is újjáépítették. Batthyány Ádám megbízásából a kiváló olasz hadmérnök, Filiberto Lucchese készítette a terveket, amelyek alaposan megváltoztatták az épületet: mind a négy, emeletes épületszárny fölé torony magasodott, az udvaron árkádos tornác került, és új ablakokat nyitottak, immár nem az udvarra, hanem kifelé. 

Az épület barokk kastéllyá alakítása Batthyány Lajos, a későbbi országnádor nevéhez fűződik. A XVIII. századi nagyszabású munka során a neves olasz építész, Donato Felice de Allio már az épületek tágabb környezetét is felhasználta.

A barokk korban az épületeket egyetlen tengelyre fűzték fel, a főépülethez hosszú fasorokat építettek, és ezek két oldalára kerültek a melléképületek. A kastély új emeletet és új főhomlokzatot kapott, ekkor alakult ki a nagy szélességben előrelépő közép rizalit. A földszinten megépült a kisebb Sala Terrena, a hűsölő terem, két oldalán további díszes termekkel, kialakították a két emelet magas dísztermet és a nagyszabású barokk lépcsőházat, az épület manzárdtetőt kapott. Ekkor kapta az épület jellegzetes, sötétkék-fehér-sárga sávos, vakolatba karcolt díszítését.

A melléképületek sokféle célt szolgáltak: volt kocsiszín, istálló, lovarda, de az egyikben a nagyobbik Sala Terrena, a nyári nagyterem is helyet kapott, a fölötte lévő csarnokot pedig ugyancsak ünnepi alkalmakkor használták. Azután berendeztek levéltárat és könyvtárat, valamint szolgálati lakásokat is.

A XIX. században a klasszicizmus szellemében, Hefele Menyhért vagy az ő köréhez tartozó építész tervei szerint átépítették a kastélyt: ekkor (1800 körül) készült a hatoszlopos erkély, a fölött pedig a hat féloszlop által tartott timpanon. A többi homlokzatot is átépítették, az ablakokat megnagyobbították, a manzárdtetőt beépítették. A belső átalakítások közül megőrződött az egykori kápolna-bástyában a stukkódíszítés, a díszteremben pedig a XIX. századi falfestés.

A körmendi kastély főépületében helyet kapott múzeumnak a történeti és a néprajzi tára a legjelentősebb. Természetrajzi és történeti tárlatain számos különlegesség is látható.

A múzeum gyűjteményének legfontosabb darabjai között tartják számon a XIV-XV. századból származó úgynevezett körmendi kincsleletet, Batthyány Ferenc XVI. századi pergamen végrendeletét, a mészáros céh 1726-os évszámú ón céhkorsóját, és az Udvari fivérek velocipédjét, amelyen az 1800-as évek végén a két körmendi fiatalember elkerekezett Torinóba meglátogatni az agg Kossuthot. 

Körmend és környéke

A kiállításon láthatók a város környékén végzett régészeti ásatások során előkerült leletek, az őskori pattintott kőszerszámoktól, rézkori edényektől a XVII. századi temetőfeltáráson át a XIX. századig, de itt őrzik a Batthyány-levéltár legértékesebb iratait is. Részletesen foglalkoznak a XIX-XX. század fordulóján Körmenden élt mesteremberek (csizmadia, bognár, kékfestő) életével: 38 kézműves mesterség válogatott céhes iratait, szerszámait és a polgári lét kulturális emlékeit mutatják be - és itt látható az országos céhtörténeti gyűjtemény.

A tárlatnak része a Körmend és környéke növény- és állatvilágának bemutatója. Ezen kívül itt helyezték el Molnár Lajos ornitológus egzotikus madárgyűjteményét is.

A kastélyhoz tartozó parkról korábbi írásunkban számoltunk be:

Várkert - lélegző zöld a Batthyány-kastély mellett

2012.10.08. - 05:00 | Waldo

Több alkalommal is meglátogattuk egy-egy fotóséta erejéig a körmendi Várkertet, hogy megnézzük: mennyit változott, s óvják-e úgy megújult szépségében, mint amennyire vigyázták és gondozták a város fiataljai régen.