A családnév eredetével kapcsolatban II. József azon rendeltét kell megemlíteni, amely a zsidóknak is kötelezővé tette a vezetéknév felvételét. Ekkor jelentek meg a Weiss, Grün, Klein nevek - és a különösen gyakori Grünwald név is. Az 1840. évi 29. törvénycikk hatályba lépéséig Szombathely város vezetése mereven elzárkózott a zsidók tömeges beköltözésétől. Az adóösszeírások azonban arról árulkodnak, hogy a tiltások ellenére - az engedélyezett 3 családnál - több zsidó is lakott a korabeli Szombathelyen.

Grünwald József 1842-ben költözött be Szombathelyre a közeli Szőkeföldéről. A család ekkor még rőfös kereskedelmemmel foglalkozott. Az 1848. évi zsidóösszeírásban Grünwald József is szerepel feleségével és gyermekeivel. Ekkor a Szombathelyen lakó kb. 300 főnyi zsidó lakosság egy hetede viselte a német hangzású Grünwald nevet!

Grünwald József 1860-ban házat vásárolt a város főterén. Az egyszintes épület mai szemmel nézve cseppet sem volt impozánsnak mondható, a kereskedéshez viszont annál inkább alkalmasnak bizonyult. Ablakai és ajtaja a piactérre néztek, így aki ott megfordult, egész biztosan elhaladt az üzlet előtt és kedvet kapott a kínált vásznak, szövetek megvásárlásához. A rőfös üzlet mellett a Grünwald família másik fő tevékenysége a nagybani dohánykereskedés volt, amelynek céljaira külön épületet béreltek.

Grünwald József megteremtette azt a biztos anyagi hátteret, amelyre fiai, Ignác és Ödön nyugodtan építhettek. Apjuk 1874-ben bekövetkezett halála után a fiúk - cégnévvel: Grünwald Testvérek - folytatták a kereskedelmi tevékenységet, és a dohánytőzsde mellett a banki szolgáltatások felé nyitottak. Az üzlet jobban ment, mint valaha. 1896-ban Ignác elhunyt. Ödön 1908-ban földbirtokot vett Ikervár, Nyőgér, Sótony területén, és ezzel a nyőgéri katolikus plébánia kegyura egy izraelita lett. E minőségében jelentősen hozzájárult a plébános javadalmazásához és a templom fenntartásához. (A családfő feleségével és fiával - József Károly - 1919 karácsonyán a katolikus hitre tért át.)

A Belsikátor bal oldali részén álló Grünwald ház (ma: Art Cafe és Művészetek Háza) - amelyben szintén üzleti tevékenységet folytatott a família - gyakorlatilag folyamatos vitákra adott okot a város vezetőségével. A kezdetben bérelt, majd megvásárolt épület ugyanis a város utcabővítési terveinek vetett gátat, ám a család féltette meglévő, jól menő üzleteit, ezért nem hagyta annak elbontását. 1914-ig elhúzódtak a viták, de a város nem tudta kifizetni a kisajátítási díjakat. Az épület tehát maradt, sőt újjáépítették.

A Grünwald család harmadik generációja, József Károly nejével, Vermes Erzsébettel és gyermekükkel, Irénnel a vidéki birtokon élt. A második világháború alatt a Grünwald családot a gettósítás után haláltáborba szállították. A család utolsó - leányági - leszármazottjáról Mayer Lászlónak annyit sikerült kiderítenie, hogy a mauthauseni haláltáborból visszatért, majd 1956-ben disszidált az USA-ba. 21 év elteltével hazajött Magyarországra, próbálta megkeresni a családi kriptát, felvette a kapcsolatot a helyi plébánossal.

Olyan kegyetlenül és oly megmagyarázhatatlanul sodorta el Grünwald József leszármazottait a történelem, hogy nem maradt utánuk más, csupán néhány fotó, újságcikk, hirdetés...

A Vasi Múzeumbarát Egylet „Családtörténetek" sorozata legközelebb december 5-én jelentkezik egy újabb, hiányokkal teli történettel. Ez alkalommal a nemrég a 100. életévét betöltött Spiegler Elemér és fia, Spiegler Tibor lesz az egylet vendége.