Jelenleg ők a jövő hangjai - Future Sound 2009 koncertbeszámoló

Képgaléria megtekintése2009.02.22. - 04:45 | Mädl Eszter - Fotók: Bonyhádi Zoltán

Jelenleg ők a jövő hangjai - Future Sound 2009 koncertbeszámoló

A jövő hangjai kopogtattak péntek este a moziaulában: CsóKolin, EZ Bézik a Neoval? Nem, Ázik, és inkább be sem jön. Holott bent meleg, meg minden, ami rakkenroll. Ráadásul még Pet Shop Boys is volt. Ez bűn? Fenéket. Csókolintunk mindenkit, aki ott volt, aki meg nem, az meg nézzen tévét. Nagy sötét vonatokat mutat minden csatorna. Utas nincs egy se. Rajongó se sok Volt. Talán 220.

Szexi „cicanaci"

Az estét a The Kolin indította, akik kb. harminc embernek játszottak, látszólag azonban e kiábrándítónak is tűnhető tény nem zavarta meg Linczényi Márkot és csapatát. Megvolt az Edda-dzseki meg a cicanadrág, a gitárosról nem hiányozhatott a rózsaszínű, „épp hogy csak nem ujjatlan, ámde a retrónál is retróbb" Canada feliratú póló, no meg Márk folyamatos megjegyzései arról, nem lenne baj, ha valaki végre lesmárolná. Vagy valami. Azokban az országokban, ahol némileg kiforrottabb a koncert-kultúra és sok az új, friss, bizonyítani akaró zenekar, nem ritka, hogy egy-egy ilyen banda fél órákat játszik mindössze. Ez éppen elég arra, hogy ha a közönségnek „bejön a cucc", akkor megjegyezze a nevet, és megvegye a demót koncert után. Nálunk ez általában nem így szokott működni, és éppen ezért volt óriási csalódás, hogy a The Kolin kb. 25 perc után befejezte a settet. Utólag okoskodván elmondható, hogy lényegesen jobban jártunk volna, ha adnak még maguknak időt a kibontakozásra. Úgy látszik, a zenekarnak már égető szüksége volt a közönség soraiban lévő lányok közelebbrőli szemrevételezésére. Azért egy dolgot sikerült megállapítani! A San Francisco című dal élőben is olyan jó, mint egyébként. Kár, hogy nem hagytak időt kideríteni, vajon a többiről is elmondható-e mindez.

Future Sound 2009 - The Kolin

Hűvös alapcsomag

Az E.Z.Basic következett ezután a deszkákon. Pozitívumként elmondható, hogy nem kellett sokáig várni az átállásra, alig néhány perc múltán már Szarvas Árpiék pengették a gitárjaikat. Nos, ők, a The Kolinnal ellentétben nem az érzékiséggel operálnak, inkább húznak a hűvös angolszász gyökerek felé, mint a feltűnő (vagy feltűnősködő?) amerikai vonalhoz. Az E.Z.Basic tele van jobbnál jobb számokkal, a new-wave, a post-punk, az elektro-pop legszebb hagyományaiból táplálkozik, ráadásul kaphattunk némi ízelítőt a készülő új lemezről is, ami sokat sejtető. Ami a nézőszámot illeti, saccra éppen csak valamivel tűnt többnek a bólogató emberek száma, és vagy ennek, vagy a tényleg szoros beosztásnak köszönhetően nem is játszottak sokkal többet, mint az este első fellépő zenekara. Az meg, hogy lemaradt a setlistről a Coca Colonize me, egyenesen felháborító. Ez az egyik legjobb számotok srácok, nem maradhat ki! Mindezzel együtt megint csak az az érzés maradt meg bennünk, hogy jó lett volna, ha ráhúznak még egy picit.

Future Sound 2009 - E.Z.Basic

A megszólalás kudarca

A következőkben sajnos nem fogjuk tudni palástolni a keserűséget és mélységes csalódottságunkat. Először is szeretném leszögezni, hogy szeretem a Neot. Tényleg szeretem, számtalan koncerten jártam már, és az esetek többségében, sőt bátran állíthatom, mindig nagyon jól szórakoztam. Egyszerűen olyan zene ez, ami megköveteli és kiváltja a jó kedvet és tombolást. Most azonban porszem (pormacska) kerülhetett a gépezetbe (vagy az is lehet, hogy csak öregszem? - korai volna még). Egész egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy mennyire bántóan szólt az egész. Nyilvánvalóan megint az a baj, hogy a zenekar hozza magával a saját technikusát, akinek nagyjából fogalma sincs a hely sajátosságairól, és hiába van a moziban egy olyan kollektíva, akik meg tudnák oldani a problémákat, nem tehetik. No de a zenekar technikusának is kell, hogy legyen füle, nem igaz? Egy zeneszerető kollega azt kifogásolta, hogy nem hallja a gitárt, jómagam azt, hogy nem csak hogy a gitárt nem hallom, de mintha a basszus, mint olyan, nem is létezne. Közelről, a hangfalak mellől, és messzebbről, a lépcső árnyékában is csak a magas hangokat lehetett hallani, azt viszont bántóan hangosan. Leszögezem, nem ismerem a szakzsargont, nyilván ezért tűnhet ez az „okfejtés" hiteltelennek, de egyszerű koncertlátogatóként igenis jogom van ilyen megjegyzéseket tenni. Lehettünk már tanúi jó Neo koncertnek a moziban, nem értem, most mi történhetett. Nem tudtam volna elég ittas lenni ahhoz, hogy ne zavarjon. A kedves olvasó bizonyára ismeri a „csöpögő csap" - effektusát. Amint az ember meghallja, képtelen másra odafigyelni. Nos, ezzel jelen esetben is így voltam. Ugyanakkor jöttek szép sorban a slágerek, a Spellbound, a Record Straight, az Absolution, a Diskhead, no meg az új nóta, a Sexual Serial Killer (ami nem tűnt rossznak az alapján, amit hallani lehetett), a gyér visszataps után pedig az Aiiaiiiyo, szóval aki akarta, az jól tudta érezni magát.

Future Sound 2009 - NEO

Egyszer volt, hol nem volt...

Itt a nyugati végeken, bár mostanában tényleg sok a koncert, mintha a közönség mégsem lenne igazán elkényeztetve. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a főfogás után levezető edzés következik, vagy inkább desszert, amit akár afterparty-nak is nevezhetnénk. Az ember azt gondolná, ennyire közel az oly sokáig bálványozott Nyugathoz, a fiatalok betéve tudják már az összes most divatos dal szövegét, azonnal ugranak egy jó kis MGMT, vagy éppen Franz Ferdinand dalra, de láss csodát, nem így van. Kecske és Pipó, a Tesco Disco „legénysége" ugyan nekikezdett a számok egymás után pakolásának (még némi lelkesedés is látszott pár percig), gyorsan lelohadt a kedv. Néhány dal után, mint jó dohányos ha jól érzi magát, elvonultam a kávézóba rágyújtani, s mire tíz perc beszélgetés után visszatértem, hogy lássam, mi folyik a „küzdőtéren", nagy meglepetésemre rá kellett jöjjek, semmi. Épp csak az elpakolás, összecuccolás zajlik. Én meg kérdem: „ennyi"? „Ennyi"- mondják. Hát akkor bizony nincs vita. Fejemben összerakom a tökéletes lejátszási listát, amit hallanom kellett volna, és a kávézóból kiszűrődő Kaukázus dallamokkal kísérve elhagyom a süllyedő hajót. Ez már azonban az utolsó utáni pillanat volt, így nem tudom nem érezni a keserű ízt a számban, és nem tudom nem hallani a bántó zúgást a fülemben (ami jelen esetben nem a kötelező rossz, inkább az azon felüli). Mondanám, hogy legközelebb, de ki tudja, lesz-e ilyen.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás