Szöget a gondolatba - Könyörgöm akasszuk fel! a WSSZ-ban
Képgaléria megtekintése2012.12.11. - 00:20 | Kánya Dóra
Harminc művész újra szögreakasztotta gondolatait. Most a Weöres Sándor Színház első emeletén mutatkoznak be alkotásaikkal a nagyközönségnek, szobrokkal, festményekkel, absztrakt és egyedi kompozíciókban.
Péntek este új kiállítás nyílt a Weöres Sándor Színház első emeleti előterében. Baki Orsolya pár szavas bevezetője után mindenki a falra applikált tévére szegezte a tekintetét, ahol szokatlan és páratlan megoldással indították a tárlatot. Egy szem köszöntötte a vendégeket és a művészeket, aki egy idő után dalra is fakadt.
2007 óta minden évben "akaszt" az a jó pár zalaegerszegi fiatal alkotó, kiknek többsége Fischer György szobrászművész műhelyében „nevelkedett". Hozzájuk időről időre csatlakoznak más városban élő barátok, ismerősök, így adva üde színfoltot a zalai megyeszékhely képzőművészeti életéhez. A „Könyörgöm akasszuk fel!" kiállítássorozat célja, hogy kilépjenek a hagyományos keretekből, illetve a hivatalos kultúraközvetítő intézmények falai közül. Az eddigi rendezvények helyszíne ezért mindig valamilyen extrém tér volt: pici belvárosi képkeretező-műhely, régi családi ház szobái, kávéház használaton kívüli dohos pincéje. A társaság most szakított a hagyományokkal, és a szombathelyi színházba 30 alkotó, barát hozta el egy-egy munkáját.
Kiállító művészek:
Agg Lili, Baki Orsolya, Bárdosi Katinka, Borbás Helga, Bóbics Diána, Csiki Emese, Dobri Anna, Énzsöly Kinga, Farkas Ferenc, Farkas Imre, Fischer Bence, Fischer György, Frimmel Gyula, Gazdag Ági, Gombos Zsófi, Grubánovits Attila, Guzak Klaudia, Gyenes Júlia Boróka, Gyerák Petra, Horváth M. Zoltán, Karácsonyi László, Kiss Ágnes Katinka, Monok Balázs, Németh Klára, Rozmán Balázs, Szabó Attila, SZAF (Fischer Judit, Mécs Miki), Szentgróti Dávid, Tánczos György, Tóth Norbert, Urbán Ferenc
A kiállítás december 31-ig látogatható.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A kortárs művészet inkább az ideológia művészete, mintsem a kidolgozottságé. Nekem az indulatfestészet az etalon ebből a szempontból, ahol a vászonra dobálsz különböző színű festékpatronokat, majd a "lelkiállapotodnak megfelelő", indulatok, érzések által vezérelt mozdulatokkal szétkened őket, s a végén azt mondod rá: Apokalipszis. :DDD De a háromszög-vonal-kör variációk is ritkitják a hajszálaimat rendesen... :DD
Instant művészetnek tartom a kortárs művészetet, mintha képzetlen, időszűkében álló alkotók akarnának valami megfoghatatlant alkotni, s az absztrakció az egyetlen kifejezési mód, amivel a megfoghatatlan gondolatiság "leképezhető".
Nézd el nekem, hogy az általad hozott intelligenciaszinthez nem kívánok lezárkózni, ezennel eltekintek a veled való idióta-pertu haszonélvezetében való további megmártózástól.
Sejteni vélem, hogy érintett lehetsz, és tán fáj az igazság?De mindegy is...egy szóval bebizonyítottad, hogy nem vagy vitapartner. És elhiheted, nem kell külön magyarázat, hogy tudjam, nekem szántad az iditótát, kis szegénykém:)
Teljesen egyetértek! Szabad az önkifejezés, szabadon titulálhatja magát bárki művésznek, de végső soron az alkotás semmit nem ér a befogadó féllel való kapcsolat nélkül. A művészet befogadó általi végterméke szerencsés végkifejlet esetén a katarzis. Emlékeim szerint erre az aprócska tényre már általános iskolában utalgattak nem is egy tárgy esetében. Azt hiszem, különös kifejtés nélkül is evidens, az általad említett alkotói végtermékekre én is csak hümmögni szoktam.
Viszont az egész dolog szépsége ott kezdődik, hogy az absztrakció ugyanúgy képes katarzist kiváltani, de csak akkor, ha az alkotás ihletett, az egyetemes értékek esszenciáját hordozza magában. És nagyon jól van kitalálva ez a világ, ezt minden létező ösztönösen érzi, mert egyfajta energia manifesztuma. A kreált munkának pedig izzadságszaga van, ennyi.
Soha nem fejeltem el, tizenéves voltam, amikor egy tárlat képeit nézegettem. Képzőművészeti alkotás vonatkozásában akkor éltem át az első katarzist. A kép absztrakt kifejezési eszközzel fogalmazta meg a metamorfózist, ez volt a címe is. Akkor konkrétan fogalmam sem volt arról, mit jelent e szó, de pontosabban tudtam már akkor, mint a szótárbéli jelentését megismerve. Számomra ez a fogalom ott és abban a pillanatban nyert értelmet, mert az értéket közvetítő csatornák kifogástalanul működtek. A mai napig minden mozzanatát látom magam előtt.
Tehát művészkéim! Lehet így is, vagy ha annyira tökéletes a mű, hogy fájóan benne a művész minden lelke rezdülése, akkor vissza lehet tartani, mint Dorian Gray portréját:D
És reagálva Boronak is...Igen, külön kiemeltem, hogy kizárólag a látott képek alapján mondtam véleményt. Pontosan rendelkezem azzal a képességgel, hogy tudjam, ilyen fotók mennyit vesznek el a valódi élményből. Úgy gondolom, hogy a Vaskarika mindig is jól prezentálta a különféle tárlatokat...Nem egyszer volt, hogy még így is képes voltam egy műben való gyönyörködésben elveszni. Gondolom, te sem lehetsz alkotó, hisz akkor lenne sejtésed arról, hogy a mű aurája ilyetén maximálisan befogadható.
nem csak a fiatal alkotók védelmében - akik nagyon jó anyagot gyűjtöttek össze -, de a kiállításon megjelenő "idős", neves, Munkácsy-díjas művészek (lásd: Fischer Gyuri, Németh Klára, Frimmel Gyula, Farkas Ferenc - kérem Önt, nézze meg élőben is a kiállítást, köszönöm (és én nem egy érintett vagyok!!)
A kiállítók nevében kérem, társuljon a következő tárlathoz! Nekik pont ilyen emberekre volna szükségünk.
Tisztelettel:
Dienstag István
A 11. képek Agg Lili képei, érdeklődni a catild@t-online címen lehet.
Bocsánat, a helyes cím: catildi@t-online.hu