Ritkán látott képekkel emlékezünk a 90 éve született Domján Editre

2022.12.26. - 10:15 | vaskarika.hu - Nyitókép: Nemzeti Fotótár

Ritkán látott képekkel emlékezünk a 90 éve született Domján Editre

Karácsonykor született, és negyven évvel később, karácsonykor vetett véget életének. Már a főiskolán tömegek rajongtak érte, hosszú éveket töltött Szegeden, míg ünnepelt díva lett a fővárosban. Gyakran mondogatta, hogy nem akar megöregedett színésznő lenni, de azt senki sem gondolta, hogy így ér véget a története. A hirado.hu a Nemzeti Fotótár archívumának segítségével idézi fel az ötven éve, 1972. december 26-án elhunyt Jászai Mari-díjas színésznő, Domján Edit karrierjének felejthetetlen pillanatait.


A színművésznő már fiatalon mindenkit lenyűgözött. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Színi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, ahol kezdetben - kellemes énekhangja lévén - szubrettszerepekben lépett színpadra. 1961-ben szerződtette a budapesti Petőfi Színház, az első magyar zenés színház, ahol szinte pillanatok alatt ismert, elismert és keresett színésznő lett. 1963-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1964-ben átigazolt a Madách Színházhoz, élete végéig ennek a társulatnak a tagja volt.

Pályakezdőként, Tordy Gézával Paul és Franz Schöntan zenés bohózatának, A szabin nők elrablásának bemutatóján. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Elsősorban vígjátéki figurákat alakított, ilyenkor érvényesültek a legjobban utánozhatatlan kis gesztusai, karikírozó képessége, tiszta, bensőséges lírája, vonzó nőiessége.


Garas Dezső kétszeres Jászai Mari-díjas színész meséli Izraelben szerzett élményeit színésztársainak, Domján Editnek és Lőte Attilának a Madách Színház évadnyitó társulati ülésén. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A hatvanas években ő volt az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő, 1967-ben havi harmincegy fellépése volt.

Domján Edit gyakran rukkolt elő saját ötletekkel a színpadon, érzelmei pedig mindig őszinték voltak. Sinkovits Imrével Szakonyi Károly Életem, Zsóka...! című drámájában játszott együtt. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Kivételes sikert aratott Marcel Achard A bolond lány című vígjátékának címszerepében, a darab évekig ment táblás házakkal a Madách Színház Kamaraszínházában. Az ötszázadik előadásra Budapestre érkezett Achard, aki kijelentette: tizenkét országban látta darabját, de ez az előadás tetszett neki a legjobban.


Törőcsik Mari (b) és Fülöp Zsigmond (k) oldalán az Illés Endre-Vas István Rendetlen bűnbánat című drámájának próbáján 1963-ban. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Filmezni 1960-ban kezdett. A Két emelet boldogságban férjével, Kaló Flóriánnal egy könyvmoly házaspárt formáltak meg, drámai erejéről tanúskodott az Új Gilgámes vélt betegséggel küszködő Lillája.


Sztankay István oldalán Jean Anouilh Colombe című színművében játszott a Katona József Színházban. A színésznőt akkorra már kirobbanó tehetségként, és kitűnő stílusérzékkel megáldozott művészként jellemezték a kritikusok. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Játszott még az Oldás és kötés (1962), Az utolsó előtti ember (1963), Az alvilág professzora (1969), az Imposztorok (1969) című alkotásokban. A televízió is gyakran foglalkoztatta és szinkronmunkákat is vállalt, csodálatosan mondott verset és mesét. Művészi munkáját 1965-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el.


Domján Edit munkáját 1965-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. Mensáros Lászlóval Németh László Mathiász panzió című drámájában játszott együtt a Madách Kamaraszínházban. A darabot 1965. február 13-án mutatták be Ádám Ottó rendezésében. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Tiszta szívű, a művészetért, hivatásáért rajongó ember volt. A közönség imádta, a szakma elismerte, a kritikusok kedvence volt, pályatársai szerették, ő mégis magányos maradt.


A közönség imádta, a szakma elismerte, a kritikusok kedvence volt. (Fotó: Nemzeti fotótár)

Férjétől, Kaló Flóriántól 1969-ben vált el, de barátságban maradtak. 1972 januárjában a kor talán legnépszerűbb táncdal-énekesével, Szécsi Pállal került viharos, de annál intenzívebb kapcsolatba, amely alig tíz hónapig tartott és véget is viharosan ért.


Az elképesztő mennyiségű színpadi és filmes munka hatalmas szakmai sikereket hoz Domján Editnek, de a magánélete 1969-re már válságba kerül. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Domján Edit félt az öregedéstől, a sikertelenségtől, mindig azt mondta, hogy csak negyven évet akar élni. Így is történt - negyvenedik születésnapja után egy nappal, 1972. december 26-án önkezével vetett véget életének. Titokzatos egyéniségét, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát mítoszok övezik.

1992-ben volt férje, Kaló Flórián létrehozott egy nevét viselő alapítványt. Az alapítvány által létrehozott díjat minden évben egy negyvenedik életévét még be nem töltött tehetséges vidéki színésznő kaphatja meg, aki alakításaiban tovább hordozza Domján Edit szellemiségét. 2002-ben Budapest Főváros Önkormányzata emléktáblát avatott egykori lakhelyén. 2011-ben emlékére utcát neveztek el róla Budapest III. kerületében.

A kiemelt képen Domján Edit. (Forrás: Nemzeti Fotótár).

***

Domján Edit Jászai Mari-díjas színésznő, a magyar színjátszás feledhetetlen művésze 90 éve, 1932. december 25-én született, és 50 éve, 1972. december 25-én halt meg.

Budapesten született, édesapja gumigyári munkás volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben szerezte meg diplomáját. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, ahol elsősorban szubrett szerepekben lépett színpadra. 1961-ben a budapesti Petőfi Színház szerződtette. Musicalekben lépett fel, két kiemelkedő sikere: az Üvegcipő kis cselédje és a Koldusopera Pollyja. 1963-ban a Nemzetihez, 1964 őszén a Madách Színházhoz került. Többnyire vígjátéki figurákat alakított, ezekben a szerepekben érvényesültek legjobban utánozhatatlan kis gesztusai, karikírozó képessége, tiszta, bensőséges lírája, s nem utolsósorban vonzó nőiessége. A hatvanas években ő volt az ország legtöbbet játszó színésznője, ő vezetett egy 1967-es listát havi harmincegy fellépéssel. Kivételes sikere volt Marcel Achard A bolond lány című vígjátékának címszerepében, a darab évekig ment táblás házakkal a Madách Színház Kamaraszínházában.


Filmezni 1960-ban kezdett. A Két emelet boldogságban férjével, Kaló Flóriánnal egy könyvmoly házaspárt formáltak meg. Drámai erejéről tanúskodott az Új Gilgámes vélt betegséggel küszködő Lillája. Játszott még az Oldás és kötés (1962), Az utolsó előtti ember (1963), Az alvilág professzora (1969), az Imposztorok (1969) című alkotásokban. A televízió is gyakran foglalkoztatta, szinkronmunkákat is vállalt, csodálatosan mondott verset és mesét. Művészi munkáját 1965-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. Tiszta szívű, a művészetért, hivatásáért rajongó ember volt. A közönség imádta, a szakma elismerte, a kritikusok kedvence volt, pályatársai szerették, ő mégis magányos maradt. 1969-ben elvált a férjétől, s még inkább befelé fordult. 1972 januárjában találkozott Szécsi Pállal, a kor kedvelt énekes sztárjával.

A kölcsönös szimpátia hamarosan szerelemmé izzott, de csak pár hónapig tartott: a korkülönbség, mások pikírt megjegyzései hatására, az énekes életmódja feletti viták miatt októberben szakítottak.

Barátnőjének belső kiégésről panaszkodott: "Tudod, az utolsó tíz évben nagyon sokat szenvedtem. Elég volt." Több alkalommal beszélt arról, hogy csak negyvenéves koráig akar élni, s ezt beváltotta: negyvenedik születésnapján, 1972. december 25-én önkezével vetett véget életének.

Kaló Flóriánhoz is írt búcsúlevelet, amiből kiderül, hogy mennyire tudatosan készült a halálára, csak ezt a környezete nem vette észre. A levél nem publikus, pusztán az utolsó mondatát hozzák napvilágra, a róla készülő emlékkönyvben: "... ma vagyok negyven éves (!!!)"

"Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta megváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele." - írta róla Kaló Flórián. 

Barátai és pályatársai 1991-ben létrehoztak egy nevét viselő alapítványt: a fiatal, vidéki színésznők művészetének elismerésére alapított díjat minden év decemberében ítélik oda a vidéki színházak igazgatóinak javaslata alapján. Emlékére 2011-ben Budapesten utcát neveztek el Domján Editről.

Domján Edit 1954-től 1972-ig tartó színészi pályafutásának emlékét közel nyolcvan színházi szerep, többnyire főszerep; tíz filmszerep és számtalan rádió és tv szerep őrzi. Művészi tevékenysége, sugárzóan lenyűgöző egyénisége, feledhetetlen hangja ma is élénken él a közönség emlékezetében.

 

Életrajzi adatok:

1949- jelentkezik a főiskolára
1954- elvégezi a Színház- és Filmművészeti Főiskolát
1954-1960 a Szegedi Nemzeti Színház tagja
1960-1963 Budapesten a Petőfi Színházban
1963-1964 - Nemzeti Színház tagja, sikereit a Nemzeti Kamaraszínházában, a Katona József Színházban aratja
1964-1972- haláláig a Madách Színház tagja
1972 - halála, öngyilkos lett

Filmjei:

1969 - Imposztorok
1969 - Hét kérdés a szerelemről - És három alkérdés
1966 - Othello Gyulaházán
1963 - Új Gilgames
1963 - Oldás és kötés ... Márta
1963 - Az utolsó előtti ember
1960 - Két emelet boldogság ... Birkás Lajosné

Új hozzászólás