A tihanyi Belső-tó és félsziget 

Tihany nem csak a Balaton, hanem az egész ország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. Külföldi és belföldi turisták ezrei keresik fel egész évben. Népszerűségét gazdag történelmi és természeti látnivalóinak köszönheti. Az apátság mellett a táj képét legalább ennyire meghatározó elem a tihanyi Belső-tó.  

A félsziget átlagosan 2 km széles, és túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhöz, mely földnyelv csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Maga a félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km. Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m, Hármashegy 212 m) 120-130 méternyire emelkedik a Balaton szintje fölé. Ezek a hegyek egy völgykatlant vesznek körbe, amelyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Belső-tó (131 m) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Külső-tó (116 m). A táj arculatát a vulkanikus erők évmilliókkal ezelőtt alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kaldera tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki a két fent említett, lefolyástalan tó.

A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, a Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik. A Belső-tó ma kedvelt horgászterület.

A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságban. Gazdag a vízhez kötődő rovarvilága, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős állománya kiemelkedő. A madarak közül a nyári lúd, a bölömbika vagy a barna rétihéja hosszabb ideje költ itt, az utóbbi években pedig a nagy kócsagok vörös és szürke gémek nagy költőtelepe jött létre.

Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. Déli oldalán található a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. A hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be, a maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a beerdősödés. A kilencvenes évek közepétől a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását. A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért.

A bencés apátság barokk temploma magyarországi viszonylatban közepes méretű. 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter. A templom belső berendezését Sebastian Stulhoff faszobrász és műbútorasztalos készítette 1754-1779 között. A berendezések és a fából faragott aranyozott szobrok a közép-európai barokk művészet kiváló alkotásai. Ezeket méltón egészítik ki az 1889-90-ben végzett restaurálás során Lotz Károly, Székely Bertalan, Deák-Ébner Lajos által festett mennyezeti faliképek. A templombelső újbóli felújítása 1996-ban fejeződött be, miután 1994-ben visszakerült a Bencés Apátság tulajdonába, s még ugyanebben az évben megkezdődött a kolostor környékének teljes felújítása. Bencés apátsági múzeum a templommal egyidőben épült rendházban kapott helyet. A rendházban lakott Magyarország utolsó uralkodója Habsburg IV. Károly király és Zita királyné, mikor az antant hatalom 1921. október 26-31. között az apátság épületébe internálta, mielőtt Madeira szigetére száműzték. 2005-ben ünnepelte 950 éves jubileumát a bencés apátság, mely nyaranta hangversenyeknek, tavasztól-őszig pedig kiállításoknak, kulturális rendezvényeknek ad helyszínt. A múzeumban rendszeres időszaki kiállítások láthatók.

A félszigetet 1952-ben nyilvánították védetté, ez volt az első tájvédelmi körzet az országban. Ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében áll. A tihanyi Tájvédelmi Körzet területe ma 1658 hektár, két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külső-tó. 2003. július 1-jén Tihany az Európa Tanácstól megkapta az Európa Diploma díjas terület kitüntetést.

Az Őrség  

Az Őrség látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak. Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak és közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek" , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, tájba simuló épületeikkel, megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A boronaházas építésű házakat a 19. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott, úgynevezett kódisállásos házak. A legszebbek Szalafőn és Pankaszon láthatók.

Az őrségi falvak füzéresen helyezkednek el. Egy-egy kisebb házcsoport lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódik a következőhöz. A szeres településszerkezet jellemzője, az elszigeteltség, a rossz megközelíthetőség egyaránt segítette a védelmet. Egy-egy szer csak néhány házból, ezek gazdasági épületeiből és udvaraiból áll, jellemzően a dombtetőkön, erdőirtásokban. Neveiket eredetileg az ott élő családokról (pl. Baksaszer, Siskaszer), földrajzi helyzetükről (Keleti szer, Felsőszer), ritkábban valamilyen egyéb jellegzetességről (Templomszer) kapták. A kisebb községet 2-4, a nagyobbak 6-8 szerből álltak.

Az Őrség területén több kora középkori emlék található.

Templomok:

• Kercaszomori Szent Vencel-templom helye, Pusztatemető
• Szent Péter-templom, Őriszentpéter
• Bajánsenyei református templom Nemesnépi Zakál György emléktáblájával
• Szentgyörgyvölgyi református templom, a Nyugat-Dunántúl egyetlen festett fakazettás temploma
• Középkori Szent Márton templom, Domonkosfa

Veleméri román kori Szentháromság-templom Aquila János freskóival

Magyarország sok szempontból legkülönlegesebb temploma a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt veleméri katolikus templom, ami a mostani falu déli végében található Papréten emelkedik. Velemér 10 falu központja volt az Árpád-kor elején, ezért feltehető, hogy a templom vagy elődjének építését még Szent István rendelte el.

Építésének idejét nem ismerjük, először egy 1360-ban kelt oklevélben említik; ez megnevezi, hogy a Szentháromságnak (Scentrynitas) szentelték. Freskóit 1377-78-ban festette Aquila János, aki a szentély északi falán önarcképét és művésznevét is megörökítette.

A kis templom az eredetinek megfelelően helyreállítható tetőzet kivételével őrzi a 1300-as évek végén megteremtett képét és lenyűgöző, bensőséges hangulatát. Jelen állapotában a legtöbb falkép jól látszik, néhány alig kivehető, de vannak teljesen elpusztult részek is. 

A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a Szentháromság a szentély boltozatán lévő jelképére essen. Az építők és a freskót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordulóra is. A templom tudós plébánosa, Kovács József megfigyelte, hogy a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként. A téli napforduló a napisten feltámadásának pillanata, a boldogabb kor eljövetelének ígérete. A nemlét sötétjében a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.

A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag - megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag".

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.

• A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg - jelezve, hogy ekkor számukra is van kegyelem. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.
• Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust, jelezve, hogy a szent királyt a magyar hagyomány isten fiának tekinti.
• A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.
  

Haranglábak:

• Harangláb, Kercaszomor
• Gödörházi harangláb
  
• Nemesnépi harangláb

Pankaszi harangláb

Szoknyás harangláb, 1755-ből. Fából ácsolt, fazsindellyel és zsúppal fedett jellegzetes őrségi építmény. A talpgerendák és a tartóoszlopok tölgyfából készült, a szoknyát zsúp, a toronysisakokat fazsindely védi.

Vadása-tó

Hegyhátszentjakab határában található a Vadása-tó, kiépített stranddal rendelkező üdülőhely. A tó, mely 1968-ban a Vadása-patak vízének mesterséges felduzzasztásával keletkezett, kiváló lehetőséget biztosít a pihenni, fürdőzni és horgászni vágyó turisták számára. A környék alkalmas kirándulásra, gyalogos és kerékpáros túrázásra.

A gyönyörű környezetben, természetvédelmi területen lévő mesterséges tó vize kristálytiszta, 12 forrás táplálja. A tónál fut össze az Őrségi Nemzeti Park több túraútvonala is.

A víztározó két tóból áll. A kisebb vízfelületű, újabb tó vadregényes, sűrű erdő közepén fekszik, vízéből tuskók állnak ki. Elsősorban a horgászok kedvelt helye: ponty, amur, keszegfélék, süllő, balin és kárász fogható itt. A nagyobb méretű tó strandolásra is alkalmas.

A Hegyestű  

A Káli-medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy. 

A Hegyestű bazaltkúpjának tetejéről csodálatos tájképen figyelhetjük meg a Balaton-felvidék jellegzetes tájrészleteit, a természet és ember együttélésének tipikus képét.

Az egykori bazaltbánya épületében létrehozott kiállítás emléket állít a kőbányászatnak, bemutatja a Balaton-felvidék és a Dunántúl geológiai felépítését, jellemző kőzeteit, ásványait, és a nemzeti park természeti értékeit. A Dunántúl jellegzetes kőzeteiből összeállított kőpark segítségével geológiai időutazáson vehetnek részt a látogatók.  

A Káli-medence számos gyönyörű panorámát nyújtó kilátóhelyet kínál, de a legcsodálatosabb közülük talán a hegyestűi bányaudvar nyugati peremén található, ahol panorámakép segítségével azonosíthatjuk a Káli-medencét övező hegyeket. Itt látható a Balaton, délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető, a távolban még a Tátika is felismerhető.

A balatoni tanúhegyek

A tanúhegy egy terület felszínének valamilyen módon lepusztult, eredeti magasságát és rétegződését kőzetanyagának keménysége révén megőrző, elkülönülő kiemelkedés. 

Évmilliókkal ezelőtt a Balaton-felvidéket, sőt az ország szinte teljes területét beborító Pannon-tenger legmélyén heves vulkáni tevékenység zajlott. Ennek eredményeként jöttek létre a Balaton-felvidék tanúhegyei (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc, Gulács, Tóti-hegy, Haláp) valamint ezektől távolabb északra a síkságból kiemelkedő, egymástól elszigetelten álló bazaltkúpjai, a Somló és a Ság. 

Később, a földkéreg mozgásának hatására kialakult töréseken izzó láva ömlött a felszínre, ami hamar megszilárdult, és mint egy páncél úgy fedte be és védte meg az alatta megbúvó szigethegyeket. A helyek bazaltláva páncéljuknak köszönhetően ellenállak szélnek, a jégnek és a mai napig állnak, azaz tanúskodnak az eredeti felszín magasságáról.

A Badacsony a maga 434 méterével a tapolcai medence legmagasabb tanúhegye. Lankáit körülbelül 200 méteres magasságig szőlőlugasok borítják. A vidéket az óriások szőlőskertjének is szokták nevezni, hiszen az ország legnagyobb bortermelői itt telepedtek le. A Badacsony tetejéről remek kilátás nyílik A Balatonra és a déli parton fekvő Fonyódra.

A "koporsó-hegy" lankás oldalait megkövesedett lávaoszlopok, szőlőkertek, valamint régi pincesorok díszítik. A földtani, zoológiai, botanikai, tájképi és kultúrtörténeti értékekben rendkívül gazdag badacsonyi vidéket tájvédelmi körzetté nyilvánították.

A Tapolcai-medence keleti oldalán Gyulakeszi községtől keletre emelkedik a vulkáni eredetű Csobánc, amelyet írók és költők regéje tett ismertté. A hegy tetejét a XIII. században épült Csobánc vára koronázza. A Rákóczi szabadságharc leverése után ezt a várat is lerombolták.

A bazalthegy szikláin és erdeiben számos madárritkaság fészkel (holló, vörösvércse, kövirigó). Csúcsairól pedig pompás kilátás nyílik a Tapolcai-medencére és a Balatonra. A Csobánc csupasz lapos teteje lévén erről a hegyről a legszebb a kilátás. A hegy megközelíthető Gyulakeszi irányából, a zöld jelzésen. Parkolni a még sík területen lehet. Innen eleinte aszfaltozott majd kissé vízmosásos földút és kavicsos út vezet fel a tetőre. (bringával is fel lehet menni).

A Szent György-hegy a Tapolcai-medence közepén fekszik. A hegy szinte kettéosztja a medence területét. A medence legszebb, természetes állapotú hegye, melynek tetejéről belátható az egész medence, ami gyönyörű látványt nyújt az oda túrázóknak. A 414 méter magas Szent György-hegy a 3-4 millió évvel ezelőtt kezdődött vulkanikus tevékenység eredményeként keletkezett. 

A Szent György-hegy leghíresebb nevezetességei az ÉK-i oldal bazaltképződményei, a 30 méter magasságot és 1,5 méter átmérőt is elérő bazaltoszlopok („bazalt orgonasípok"). Alakjukat a felszínre jutott láva kihűlése során nyerték el, amikor az összehúzódó anyag a bazaltlepény peremétől befelé haladva, a kihűlés irányára merőleges felületek mentén felhasadozott. A réseket az időjárás hatásai, a hőingadozás, a fagy, a szél egyre tágították, ami az oszlopok elkülönüléséhez vezetett. Ez a folyamat ma is tart. Az orgonasípok módjára sorakozó kőoszlopok néhol egymás mellett, néhol támaszték nélkül, egyedül állnak. 

A Balaton-felvidék vulkanikus hegyeinek tagja a Gulács. A többiektől eltérően nincs többé-kevésbé lapos teteje, jellegzetesen csúcsos, különösen észak-déli irányból szemlélve.

A hegy teljesen vad, természetes erdős vidék, sem műtárgyak, sem pincék nem találhatók rajta, az elhagyott bánya-sebet leszámítva civilizációnak semmi nyoma. A csúcsra is csak egy keskeny, egyszemélyes spirális gyalogút vezet fel.

Itt épp ez a vadság az érték. Javasolt Nemesgulács községből indulni a templom mellől a csúcs felé, a kikerülhetetlen választáskor balra, majd a zöld, majd kék csúcsjelzés spirálon felkörözni a csúcsra.

A noszvaji barlanglakások

A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget, és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket a barlanglakásokat. 1862-ben 64 pincelakásban laktak családok, 1930-ban 70 barlanglakásban 249 személy húzódott meg. Még 1970-ben is az északi és déli területeken 40 pinceházban 159 ember élt. Volt olyan időszak, amikor Noszvaj lakosságának 30%-a élt ilyen lakásokban. A Farkaskő-dűlőben a barlanglakások a Bükkalja kőkultúrájának részeként jöttek létre. A lakóházak építéséhez tufakövet használtak, kibányászása közben üregek keletkeztek, ezeket az üregeket hasznosítva, megformálva, tovább mélyítve lakhatóvá tették a több helységből, alkalmanként több szintből kivájt üregeket.

1997-ben a barlanglakásokat egy szobrászokból álló csoport megvásárolta, és megkezdte a nagyon rossz állapotban lévő épületek felújítását. Az épületek helyrajzi számmal rendelkeznek, a felújítási munkálatokat a szakhatóság engedélyezte. Az eredeti állapotoktól eltérően az újjáépített házak közművesítettek (villany, víz...). A Farkaskői Barlangok Alkotótelep napjainkban képzőművészeti, zenei, tájépítészeti összejöveteleknek ad otthont.

A közönség számára korlátozott nyitvatartással látogatható a művésztelep, hogy a művészi tevékenységet ne akadályozza a folyamatos vendégjárás. Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a „Pocem"-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik.

Folytatjuk...

Kapcsolódó írásunk:

Öt vár, amit mindenképp látnod kell

2012.12.26. - 01:30 | Büki László 'Harlequin', Dart - Képgaléria megtekintése

A tatárjárás és a törökvész korának történelmi levegőjébe szippanthatunk bele, ha meglátogatjuk Buják, Hollókő, Fülek, Somoskő és Salgó várát. A panoráma mindegyik várból pazar, a történelem pedig szinte minden lépésnél ott liheg a nyomunkban...