A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében: egyél! – Karácsony a morzsák mellől

2012.12.26. - 18:30 | Kánya Dóra

A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében: egyél! – Karácsony a morzsák mellől

Gondolatok a Karácsonyról, valahol a tányér és a villa között, arccal a szalvétának feszülve. A sós és édes süteményhegyeken túl, a kiapadhatatlan pezsgők és jól hangzó borok völgyében, szigorúan orvosi felügyelet mellett. Mert az Ünnepek XXL-es mérettel az igaziak, ha szomorú a zöld Pocak-Zokni, ha nem. Emésszünk együtt!

Minden évben nekigyűrkőzöm annak a gasztroideológiának, miért kell katasztrófaturistaként egy egész havi élelmiszeradagot mókus-módra összegyűjteni az ünnepek előtt.  Ennek egy még kedvesebb hozadéka, mikor emiatt órákat kell sorban állni a hipermarketek karácsonyt hányó zenéire. Közben a bevásárlókocsiból tócsákba olvad a csizmámra a fagyasztott hal és gondolkozok, mikor fussak vissza még egy üveg Tokajiért az ikszedik rokonnak. Aztán jön a faarcú pénztárosnő, akinek nem tudom kellemes ünnepeket vagy egy zacskó pézsét mondanék-adnék inkább. Az ingerült vásárlókról nem is beszélve! Főleg a parkolókban, ahol alapból halált megvető bátorsággal kell közlekedni a kéregetők és különféle a hittérítők miatt... Így ha szerencsés vagyok, és nem tolatnak nekem autóval, - amiből amúgy nem lehet kilátni az irdatlan mennyiségű leárazott girlandtól - elindulhatok hazafelé. A forgalom a szokásosnál is nagyobb, a vezetők pedig a szokásosnál is jobban hágják át a szabályokat. Jól jönne ilyenkor a rénszarvasszán! Vajon arra is lenne súlyadó?

Az újabb problémával a konyhában, illetve a spájzban szembesülök. Valami mindig kimarad a bevásárlólistáról, kell egy nagy levegő és egy mosolygós telefon a mamának, adjon már kölcsön egy kis lisztet meg valamit, amiből sütit lehet összedobni. Nem mintha a nagyi nem sütne már hetek óta, és nem állna felhőkarcolókat megszégyenítő magasságokban az édesség náluk, nekem is kell valamit brillíroznom. Néhány órás méregetés, kavarás és bíbelődés után örömmel vállon veregethetem magam: hozzátettem valamit én is a napok múlva bekövetkező hányingeremhez. Akkor persze még ezt nem láttam előre, így a gyertyaláng fölött nekiállok mályvacukrot pirítani, ettől lesz igazán édes az aranyvasárnap.


Huszonnegyedikén már a mérleget is több méteres körben elkerülöm, plusz a túlélni a Karácsonyt közkeletű, ám annál nagyobb jelentéstartalommal bíró örök bölcsesség lebeg a szemem előtt. A hajrá előtt testmozgásként körbenyalom az egész lakást, ától zéig mindenhol leporolok és felsöprök. A Jézuska után is. Sok a fenyőtüske, egyre több a süti. Vizuális élményként a Grinccsel azonosulok a tévében, nő a hasam mintha muszáj lenne neki, de továbbra is eszek. Erre tesz rá egy jó nagy lapáttal a karácsonyi vacsi, szigorúan erőszakos szülőkkel, nagyszülőkkel, akik nem ismerik a „köszönöm, elég" szókapcsolatot. Elém nyomnak még egy tálca finomságot, úgy hogy a halászlé még félúton sincs a gyomrom felé. Az egyik habos és krémes fehér színű szörnyeteg, a másik gyümölcsösen friss és valami alkoholban lakott évek óta. A slusszkulcsot már letettem, jönnek a régi családi történetek a desszertbor mellé. Belülről lassan összeragadok... Mivel a holtpont félórája megvolt, így egy pár szem sós is lecsúszik.

A huszonötödike reggele sem telhet el a tegnap este csomagolt édesség nélkül. Egymásba nyúló étkezések, nassolások és koccintások váltják egymást másnap, közben persze a tenyerembe vándorol olykor-olykor egy kis szaloncukor levezető gyanánt. Már teljesen feloldódtam a szó szoros értelmében cukorban, ami a kinyújtott karral kéreti magát a számba. Az akarat csődöt mondott, jöhet a mentegetőzés magam és a pasim előtt, aki versenyt hízik velem az egészséges önképemért. Kereken szép az ünnep.

Huszonhatodikán beállítanak valami messzi ismerősök, akik rúzsfoltos emléket hagynak az arcomon és a kezembe nyomnak valami bon-bonszerűséget. A bárgyú mosolyok és megjátszások mellett ki kell bontani a desszertet és mellé valami gyógyfüves rövidet. Rántott húsos illat lengi be a nappalit, közben a kovászos uborka keveredik a karamellel odabent. Intenzív és extra élmény, annyi szent. Kellemes így az Ünnep. Csak bólogatok és eszek, s várom a holnapot. Onnantól még egy év a következő Karácsony.

Új hozzászólás